Rivális asszonyok

Rivális asszonyok
intermezzo
Eredeti nyelv	olasz
Zene	Domenico Cimarosa

A Rivális asszonyok (Le donne Rivali) Domenico Cimarosa 1780-ban, Rómában bemutatott kétfelvonásos vígoperája, amelynek a szövegét Giuseppe Petrosellini írta.

Az opera keletkezése

Cimarosa vígoperája eredetileg intermezzónak készült (intermezzo in musica). Az intermezzókat operák felvonásai, vagy különböző műfajú művek közötti szünetekben adták elő. Cimarosa a darab második kiadású kottáján már a „comica” (vígopera) műfaji megjelölést alkalmazta. A szöveg írója itt sincs feltüntetve, Giuseppe Petrosellini szerzőségére csak később derült fény.

Újabb kutatások feltárták, hogy a librettó jelentős részben azonos Mozart befejezetlen, Lo sposo deluso című operája szövegével.

Szereplők

Szereplő	Hangfekvés
Laurina, Sempronio unokahuga	koloraturszoprán
Emilia	mezzoszoprán
Don Annibale, Emilia gavallérja	bariton
Fernando	lírai tenor
Sempronio Pipstrelli, gazdag öregúr	buffo basszus

• Történik: Leghornban (Olaszország), a 17. század végén.
• Zenekar: kis együttes.
• Játékidő: 2 óra 10 perc.

Cselekmény

Első felvonás

A gazdag öregúr Sempronio nősülni szeretne, kiszemeltje hol Laurina, hol Emilia. Csakhogy Laurina Fernandót szereti (és viszont), Emilia pedig Don Annibaléba szerelmes (és viszont). Annibale háborúba vonult, ahonnan a halálhírét hozzák – tévesen. A Don éppen akkor toppan be, amikor Emilia majdnem igent mond az őt ostromló Semproniónak. Emilia boldog, s visszatért hódolójával elhatározzák, hogy megleckéztetik az öregurat. Az lódítják, hogy Emilia megölte magát, amiért Sempronio állandóan ostromolta, és a szelleme visszajár. S valóban, megjelenik Emilia „szelleme”, jól megijesztve az öreget.

Második felvonás

Sempronio ijedtsége csak átmeneti volt, ezért a szerelmesek, Fernando ötletére újabb tréfát eszelnek ki. Annibale és Emilia spanyol szerepet játszanak, Emilia Donna Fausta néven Emilia nővérének adja ki magát, Annibale pedig a Don Ercole nevet veszi fel, ő Donna Fausta rettenetes természetű férjét játssza. Laurina cigánylánynak adja ki magát, s amint megjelenik, a nagytermészetű öregúr neki kezdi a szépet tenni. Mi sem kell a két „spanyolnak”, rémes történetek sorával próbálják elvenni Sempronio kedvét a házasságtól. Az akció sikerül, az öreg megretten a házasság rémségeitől, s így Laurina és Fernando is megtarthatja az esküvőt.

Az opera színpadra állítása

Cimarosa vígoperáját 1780 februárjában, a karneváli szezonban mutatták be a római Teatro alle Vallében. Második bemutatójának kottáját a nápolyi San Pietro a Majella konzervatóriumban őrzik. A darab – bemutatóit követően – rövidesen feledésbe merült, csak a 20. század végén fedezték fel újra. A töredékesen előkerült anyagot Anelide Nascimbene rekonstruálta. Eszerint az opera az első felvonása tizenhárom jelenetet tartalmaz, a második felvonás tizenegyet. Ebből arra következtettek, hogy ilyen hosszúságú mű nem lehetett intermezzo.

A darab 20. századi bemutatója 1994. szeptember 4-én és 5-én volt Perugiában. Magyarországon még nem mutatták be.

A zene

A zene a korabeli olasz vígoperák stílusát idézi. Néhány részletében Rossini néhány vígoperájára emlékeztet (A sevillai borbély, Hamupipőke). Jellegzetessége a visszafogott hangszerelés: csak oboákat, fuvolákat, kürtöket, trombitát és vonósokat használ, a recitativókat pedig csembaló kíséri.

CD-felvétel

Laurina – Alessandra Ruffini, Emilia – Anna Rita Taliento, Don Annibale – Emmanuele Giannino, Fernando – Bruno Lazaretti, Semprino – Bruno Pratico. Közreműködik: az Orchestra di Padova e del Veneto zenekar, vezényel: Alberto Zedda. A felvétel helye és ideje: Perugia, Teatro degli Illuminati di Citta di Castello, 1994. szeptember 4–5. (élő felvétel). Kiadás: Bongiovanni, GB 2187–2, 2 CD.

Források

• Winkler Gábor. Barangolás az operák világában I.. Budapest: Tudomány Kiadó, 310–312. o. (2005). ISBN 963-8194-41-3 

További információk

• Libretti a stampa di Domenico Cimarosa
• Bernard Holland: Music in Review; „Lo Sposo Deluso”, by Mozart, and „Le Donne Rivali”, by Cimarosa – New York Times