Református kórház (Kolozsvár)
| Református kórház | |
 | |
| A kórház az 1930-as években | |
| Település | Kolozsvár |
| Cím | 400202 Cluj-Napoca, Str. Horea nr. 55. / Str. Câmpeni 2–4. |
| Építési adatok | |
| Megnyitás | 1933. január |
| Védettség | nem védett[1] |
| Kivitelező | Kovács Gyula |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | |
| Egyéb jellemzők | |
| Emeletek száma | 2 |
| Elhelyezkedése | |
 Református kórház
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 46′ 51″, k. h. 23° 35′ 11″46.780795°N 23.586351°EKoordináták: é. sz. 46° 46′ 51″, k. h. 23° 35′ 11″46.780795°N 23.586351°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A hajdani kolozsvári református kórház két világháború közötti épület Kolozsváron, amely a Ferenc József út (Str. Horea) és a Kálvin utca (Str. Câmpeni) sarkán állt, a hídelvei református templom mellett. Egyik szárnyában ma a III-as számú gyermekkórház (Clinica de Pediatrie III) van, a második világháború végén lebombázott részének helyére pedig mentőállomás épült.
Története
[szerkesztés]Makkai Sándor református püspök 1926. június 19-i beiktatásakor tartott beszédében célul tűzte ki a diakonisszaképző intézet és kórház létesítését. Az erdélyi református egyházkerület 1928-ban létre is hozta a diakonissza intézetet, és ideiglenesen Marosvásárhelyen helyezte el. Több próbálkozás történt a kórház megalapítására is, de ezek a megfelelő anyagi forrás hiányában eredménytelenek maradtak.
1932-ben a diakonissza intézet bérbe vette a Ferenc József út és a Kálvin utca sarkán álló épületet a szászvárosi református kollégiumtól, átalakíttatta és kórházi felszereléssel látta el. A kórházzá alakítás költsége több mint három millió lej volt, amelyet részben az 1931–1932-ben kibocsátott Református Kórház-sorsjegyek bevételéből, részben a református egyházkerület alapjából fedeztek. A kórház létrehozásához bőkezű támogatást nyújtott Bánffy Miklós, a református egyházkerület főgondnoka.[2] Az ágyneműt, abroszokat, törlőkendőket stb. a református nőszövetségek biztosították.
A kórház igazgatója 1933 és 1937 között a belgyógyász Filep Gyula volt, aki egyúttal a diétás konyhát és a laboratóriumot is vezette. A sebészeti és nőgyógyászati osztály főorvosa Jancsó Ödön, a Röntgen- és helioterápiai osztály vezetője Mester Gábor volt, aki 1937-től 1944-ig igazgató is volt.[3] Az állandó orvosi személyzet ezen felül egy orvosból és két alorvosból állt, de számos egyetemi tanár és orvos vállalta, hogy a betegek anyagi viszonyaihoz mért tiszteletdíjért tanácsadóként segítik a gyógyítást. (A tanácsadók listájában magyar és román nevek vegyesen találhatóak.) A nővéri feladatokat a három éves elméleti és gyakorlati képzésben részesült diakonisszák látták el.
A kórháznak a Kálvin utca felé eső déli szárnyát az 1944. június 2-i légitámadás földig rombolta, az északi megmaradt. Az egyház 1945-ben elkezdte az épület kijavíttatását; a munkálatokat ellenőrző bizottság elnöke Bánffy Miklós volt.[2] 1948-ban[4] vagy 1949-ben[5] az intézményt államosították, utóbb gyermekkórházzá alakították. A lebombázott részt az 1950-es években újjáépítették, és ide költöztették a mentőállomást.
1990 után a református egyház visszaigényelte az épületet; az épület visszaadása 2014. decemberig nem történt meg. A folyamatban levő visszaigénylési eljárás ellenére 2014-ben a gyermekkórház épületét részben korszerűsítették, és új vizsgálati osztályokkal látták el.[6]
Leírása
[szerkesztés]A földszinten helyezkedett el a betegváró, a belgyógyászati rendelő, a Röntgen-felszerelés helyisége, az orvosi és igazgató szobák. A Röntgen-készülékkel sorozatfelvételeket is lehetett készíteni (pillanatonként 14 képet), a készüléket önműködő kikapcsolóval látták el. Az első emeleten a kórtermek kaptak helyet, a betegszobákban minden ágyhoz rádiókapcsoló és nővérhívó csengő tartozott. A fürdőszobákból szintén lehetett a nővéreket hívni. A második emeleten helyezkedtek el a műtők, ahol lábbal állítható műtőasztal és gőzzel, gázzal illetve villannyal működő sterilizálókészülékek álltak. A műtő árnyékmentes megvilágítását egy 39 egymáshoz illesztett darabból álló világítótest biztosította; az áramellátást a városi hálózat esetleges zavarai nem befolyásolták, mert a kórház saját villanyteleppel rendelkezett. Az alagsorban volt a laboratórium, konyha és mosóhelyiségek. Az épületben betegszállító és külön ételszállító lift működött.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b Sipos Gábor: Bánffy Miklós tevékenysége az erdélyi református egyházban. Magyar Szemle, XIX. évf. 5–6. sz. (2010. június 7.)
- ↑ Papp Annamária: Felújították a diakonisszák Házsongárdi sírkertjét, Szabadság, 2021. november 17. Online hozzáférés
- ↑ Asztalos 2014
- ↑ Levéltár ismertető leltára. www.reformatus.ro. Erdélyi Református Egyházkerület (Hozzáférés: 2017. december 2.) arch
- ↑ Bomba cu ceas: Eparhia Reformată ar putea lăsa Spitalul de Copii Cluj fără sediu. Monitorul de Cluj, (2014. december 16.)
Források
[szerkesztés]- Asztalos 2004: Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 406. o. ISBN 973 8341 44 2
- Asztalos 2014: Asztalos Lajos – Papp Annamária: 1944. június 2. – Kolozsvár bombázása. Kolozsvár: Exit. 2014. 122–126. o. ISBN 978 973 7803 10 8
- Ismertető 1933: Az erdélyi református egyházkerület diakonissza intézete kórházának ismertetése. Cluj-Kolozsvár: Minerva. 1933.
További információk
[szerkesztés]- Papp Annamária: Felújították a diakonisszák Házsongárdi sírkertjét (1. rész), Szabadság, 2021. november 17. Online hozzáférés
