Ratkovszky Ferenc

Ratkovszky Ferenc
1941-ben
Született	1900. május 18. Sopron
Elhunyt	1965. március 9. (64 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Ratkovszky Károly
Foglalkozása	gépészmérnök, villamosmérnök
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1922)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1952)
Sírhelye	Farkasréti temető (20. körönd-2-7/8)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ratkovszky Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ratkovszky Ferenc (Sopron, 1900. május 18. – Budapest, 1965. március 9.) Kossuth-díjas gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

A 20. század első évtizedeiben lezárult a nagy elektrotechnikai felfedezések korszaka. A fejlesztés elsősorban a teljesítmények, illetve a feszültségszintek növelésére, valamint a berendezések tökéletesítésére irányult. Bláthy Ottó Titusz környezetében ekkorra felnőtt egy új mérnökgeneráció. Közülük Ratkovszky Ferenc a transzformátorszerkesztés, és feszültségszabályozás, valamint a nagyvasúti villamos vontatás területén végzett kiemelkedő munkát, később az országos villamosenergia-rendszer kiépítésében alkotott maradandót.

Életpályája

Gépészmérnöki képesítését a budapesti Műegyetemen szerezte 1922-ben. Felsőfokú tanulmányainak első két évében dolgozni is kényszerült, hogy atyja halála után a szükséges anyagiakat előteremtse. Már gimnáziumi tanulóként megismerkedett a Ganz gyárral, ahol a szünidőkben esztergályosként, illetve laboratóriumi gyakornokként dolgozott. Mérnöki működését is a Ganz Villamossági Rt.-nél kezdte, ahol rövidesen a próbaterem helyettes vezetője lett. 1924-ben már főmérnökként a transzformátorszerkesztési iroda vezetője. 29 éves korában – helyettes igazgatóként – az erőműveket és gyári berendezéseket tervező osztályok teljes tevékenységét irányította. Néhány év múlva már a gyár igazgatója. 1936-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem magántanárává is kinevezték.

A Ganzban

Számos szabadalmat alkotott. Az elsők között készült el a nagytranszformátorok – menetzárlat által okozott mágneses aszimmetrián alapuló – menetzárlat-védelmi rendszere. 1939-ben a segédáramkörökkel történő automatikus feszültségszabályozásra vonatkozó találmányát az MTA Berzeviczy Albert-díjjal jutalmazta.

Kandó Kálmán és Verebélÿ László után továbbfejlesztette az 50 Hz frekvenciájú, egyfázisú váltakozó árammal táplált vasútvillamosítási rendszert. A forgalmi viszonyok változása ugyanis nagyobb sebességű mozdonytípust igényelt. A magyar ipar – Ratkovszky elgondolása alapján – 1943-ban két kísérleti fázisváltós mozdonyt készített, amelyek a rudazathajtás kiküszöbölése érdekében tengelyenként rövidrezárt forgórészű indukciós vontatómotorokkal voltak felszerelve. A 144 tonnás, 125 km/óra végsebességű „Radony” mozdonyok sebességének szabályozása periódusváltással történt, a fázisváltótól független aszinkron frekvenciaátalakító segítségével. A mozdonyok ugyan a második világháború áldozatául estek, de a rövid kísérleti üzem igazolta az elgondolás helyességét. Ennek alapján a Ganz Villamossági Rt. és a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak az 1940-es évek végén új mozdonytípust fejlesztett ki. A Ratkovszky Ferenc és Mándi Andor által tervezett úgynevezett Ganz-Kandó rendszerű fázis- és periódusváltós mozdonyban (MÁV V55 sorozat) a periódusváltó a Kandó-féle fázisváltóval összeépített háromfázisú csúszógyűrűs indukciós gép volt.

Az országos villamosenergia-rendszer

1941. január 29-én a főváros vezetése vezérigazgatóként megbízta a Budapest Főváros Elektromos Művei vezetésével. A főváros áramellátása teljes mértékben a Kelenföldi Erőműtől függött. A biztosabb ellátás érdekében elkezdődött a Mátra térségében egy új erőmű építése 132 MW összteljesítményre. A termelt villamos energiát 100 kV feszültségű kettős rendszerű távvezeték juttatta a fővárosba. A beruházással egyidőben Budán is épült egy új transzformátorállomás, ahol a Bánhidai Erőműből érkező energiát fogadták. A Duna alatt egy járható alagút épült az energia Pestre történő továbbítására. A tervezett létesítmények jelentős része elkészült, még az új Mátrai erőmű építése is majdnem befejeződött, de üzembe helyezését a háború megakadályozta, a berendezéseket később szovjet hadisarcként elszállították.

A háborús viszonyok között Ratkovszky mindhárom fővárosi közüzem: a villamos-, gáz- és vízművek vezetését is ellátta. A nagy világégés után a villamosenergia-szolgáltatás újjászervezése és korszerűsítése is az ő nevéhez fűződik. A budapesti ideiglenes áramellátás már 1945. novemberében megindult.

Hosszabb távra előregondolva a Bánhidai, Mátrai, Kelenföldi erőművek együttműködésének megvalósítására a pesti oldal külső peremén egy 100 kV-os vezetékrendszer épült.

1965. március 9-én, Budapesten hunyt el. Végső nyughelye a Farkasréti temetőben van.

Elismerése

• 1951 MTA levelező tagja
• 1953 Kossuth-díj
• 1954 MTA rendes tagja
• 1960 OMFB tanácsadója

Források

• Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó Kht. 2005)