Ugrás a tartalomhoz

Raszler Károly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Raszler Károly
Született1925. október 7.
Nagymaros
Elhunyt2005. március 18. (79 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásagrafikusművész,
művészettörténész,
egyetemi tanár
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Raszler Károly (Nagymaros, 1925. október 7. – Budapest, 2005. március 18.) Kossuth-díjas grafikusművész, művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár. Édesapja Raszler Mihály, édesanyja Heincz Teréz. Felesége Kismartoni Margit. Gyermekei, Raszler Tibor grafikusművész, tanár és Raszler György grafikusművész, tanár.

Életútja

[szerkesztés]

1945-ben deportálták a Szovjetunióba, 1947-ben tért haza. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán (1947-1949) folytatott, ahol Köpeczi Bócz István, Kádár György, Hincz Gyula voltak a mesterei, majd 1949-ben kiküldték a leningrádi Rjepin Képzőművészeti Akadémiára aspirantúrára, 1953-ban elérte a művészettörténet kandidátusa fokozatot. Leningrádi ösztöndíja idején az orosz avantgárd, Rodcsenko és Tatlin hatott művészetére. A későbbiekben külföldi képzőművészeti tapasztalatcserén járt még Mongóliában (1959), Olaszországban (1968) és Kubában (1969). 1953-tól 1991-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika tanszékén oktatott - kis megszakításokkal - tanszékvezető egyetemi tanári beosztásban.

Művészete

[szerkesztés]

Grafikai alkotásaihoz témáit az aktuálpolitikai eseményekből (például algériai háború, Szabadság, 1960), történelmi témákból (Dózsa György-féle parasztfelkelés), írók (Nyikolaj Vasziljevics Gogol, Ady Endre, Curzio Malaparte) műveiből és a természetből merítette. Olasz és kubai útjának élményeit sorozatokban örökítette meg. Könyvek illusztrációit is nagy beleérzéssel készítette (1955-1974), végül ez utóbbi műfajt alkotói periodusának második felében igen ritkán művelte, mivel a megrendelések nem egyeztek művészetszemléletével. 1954-től volt kiállító művész, számos egyéni és csoportos kiállításon megmérette magát. A sokszorosító grafika minden területén igen jártas volt, mesterségbeli tudása nem hagyott kívánnivalót maga után, tájképeket, csendéleteket, jeles épületeket és portrékat örökített meg grafikáin, leginkább talán a természet iránti vonzalma volt legerősebb. Számos grafikáját nyomtatásban és diafilmen is közreadták, hogy minél szélesebb közönséghez jusson el.[1]

Kiállítások (válogatás)[2]

[szerkesztés]

Egyéni

[szerkesztés]
  • 1953 • Fényes Adolf Terem, Budapest Gyenes Tamással
  • 1958 • Ernst Múzeum, Budapest (kat.)
  • 1959 • Medgyessy Terem, Hódmezővásárhely • Ulánbátor • Mongol útirajzok, Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest (Dorottya u.) (kat.)
  • 1965 • Collegium Hungaricum, Bécs • Haus der Begegnung, Hamburg • Dürer Terem, Budapest
  • 1967, 1976, 1980, 1996 • Művelődési Ház, Nagymaros
  • 1968 • Internationale Ausstellungszenter, Berlin (kat.)
  • 1969 • Múzeum, Havanna
  • 1970 • Madách Imre Galéria, Budapest • Művelődési Központ, Vác
  • 1971 • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest (Dorottya u.)
  • 1973 • Nagymarosi rajzok, Helikon Galéria, Budapest (kat.) • Horváth E. Galéria, Balassagyarmat • Görög templom, Vác
  • 1974 • József Attila Városi Könyvtár, Miskolc (életmű-kiállítás)
  • 1975 • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza • Báthory István Múzeum, Nyírbátor • Mátészalka
  • 1975 • Művelődési Központ, Oroszlány • Városi Művelődési Központ, Hajdúböszörmény • Helyőrségi Művelődési Központ, Székesfehérvár
  • 1981 • Fővárosi Művelődési Ház, Budapest
  • 1983 • Dömös Galéria, Dömös
  • 1984 • Madách Imre Galéria, Művelődési Ház, Vác (kat.)
  • 1985 • Keresztény Múzeum, Esztergom (kat.)
  • 1986 • Magyar Kulturális Intézet, Szófia
  • 1987 • Kultur Foyer Herblinger Markt, Schaffhausen • Művelődési Központ, Csongrád
  • 1989 • Kaesz Gy. Iskolagaléria
  • 1995 • Grécs Galéria, Nagymaros.
  • 2002 • Virága nincs már, sem gyümölcse (Galéria IX., Budapest)

Csoportos

[szerkesztés]

Grafikái (válogatás)

[szerkesztés]
  • Szabadságot (rézkarc, 1960); Téma: Négerfej vasrácsok mögött, az algériai gyarmati felszabadító háborút szimbolizálja.
  • Csendélet (repesztéses vasmaratás, fekete-fehér ; 127x119 mm, 1966) (Téma: Ablak előtt asztalon könyvek, tál gyümölcsökkel. lámpa, váza virágokkal és még néhány tárgy).
  • Konyhai csendélet (vasmaratás, fekete-fehér ; 170x120 mm, 1967)(Téma: Konyhasarok tűzhellyel és néhány edénnyel.)
  • Fák (rézkarc, fekete-fehér ; 170x145 mm, 1967) (Téma: Lombtalan, göcsörtös fák kusza hálója, a fatörzsek végétől kis kivágásban ábrázolva);
  • Lenin (robbantásos vasmaratás, fekete-fehér ; 393x300 mm, 1967) (Lenin portréja háromnegyed profilból);
  • Salamon-torony (robbantásos vasmaratás, fekete-fehér ; 298x400 mm; 1967) (Téma: Az előtérben a Duna, mögötte a parti kikötő és a dombon a Salamon-torony.)
  • Fák (robbantásos vasmaratás, fekete-fehér ; 176x154 mm, 1969 Téma: Lombtalan görcsös törzsű és ágazatú fák);
  • Esztergomi vár (repesztéses eljárás, fekete-fehér ; 395x237 mm, 1970)(Téma: Előtérben a vár stilizált képe, mögötte a Duna és a nagy felhős ég.);
  • Kodály - Meghalok, meghalok... (linómetszet, dombornyomás, fekete-fehér ; 318x250 mm; 1970) (Kodály centenáriumi album. Stilizált motívumok között székely fejfa és keresztes lámpa.)
  • Tél a Dunán (robbantásos vasmaratás, fekete-fehér ; 305x400 mm, 1970) (Téma: A Balaton víztükre egy kidőlt fával, a túlsó parton dombok.) Lásd még rézkarcban.[3]
  • Visegrád (robbantásos vasmaratás, fekete-fehér ; 304x395 mm; 1970) (Téma: A Duna víztükre különböző ráhajló növényekkel. A túlsó parton a visegrádi Várhegy.)
  • Az eget verő lángok [Dózsa] (1974);
  • Lovak I., II. (1974);
  • Malaparte: Kaputt (1976);
  • Ágak (1977);
  • Napraforgó és madár (1977-1978);
  • Ady-improvizáció I-II. (1977-1978);
  • Vörös virág (1979).
  • Göcsörtös fák (vegyes technika, papír, 43 x 60.5 cm)[4]
  • Tűzvirág (1984)

Könyvillusztrációi (válogatás)

[szerkesztés]

Tudományos tisztség

[szerkesztés]
  • Firenzei Akadémia (tiszteletbeli tag, 1964)
  • Művészeti Alap képzőművészek és iparművészek szakosztálya (elnök, 1972-78)

Díjak, elismerések (válogatás)

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Raszler Károly grafikus műveiből, MOKKA[halott link]
  2. ↑ Lista www.artportal.hu nyomán.
  3. ↑ Tél a Dunán, rézkarc. [2022. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  4. ↑ Raszler Károly grafikája Göcsörtös fa címen. [2020. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  5. ↑ Dél-afrikai szerző angol nyelvű regényének fordítása.
  6. ↑ Bolíviai spanyol nyelvű regény magyar fordítása.

Források

[szerkesztés]
  • Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Raszler Károly grafikus lásd 230-231. p. ISBN 963-8477-46-6
  • Aradi Nóra: A szocialista képzőművészet története. Budapest : Corvina, 1970. Raszler Károly lásd 235, 241-243. p. (Az illusztrált kötetet a 75 éves Kossuth Nyomdában nyomtatták fényes műnyomó papírra).
  • Raszler Károly élete, munkássága, artportal.hu

További irodalom

[szerkesztés]
  • Láncz Sándor: Raszler Károly, Budapest, 1983.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Raszler_Károly&oldid=27447598”