Rappephyceae
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Rendek | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Rappephyceae témájú rendszertani információt. |
A Rappephyceae a Haptophytina 2011-ben leírt kis családja.[1][2][3] E fitoplanktoncsoport a Hawaii Tengerbiológiai Intézet professzoráról, Michael Rappéról kapta nevét. Ő fedezte fel e fitoplanktonokat az Atlanti-óceánban, DNS-ükkel kapcsolatos eredményeit 1998-ban közölte.[4] 2021-ben kimutatták, hogy ezen élőlények számos tápanyagot – például oxigént – termelnek más élőlényeknek többek közt fotoszintézis és szénmegkötés révén.[2] A Prymnesiophyceae és a Pavlovophyceae között vált külön.[2]
Besorolás[szerkesztés]
A Haptophytinához tartozik.[2] Ez mintegy 500 tengeri algafajt tartalmaz.[5] E csoport része a Prymnesiophyceae, melyre jellemző a kalcium-karbonát pikkelyekből (kokkolit) álló kokkoszféra. Ezeket az élőlényeket így kokkolitofóráknak is nevezik.[6] Ők felelnek az óceánokban történő kalcium-karbonát-kicsapódás mintegy 50%-áért.[7] Bár a Rapphphyceae újonnan besorolt csoport, valószínűleg számos evolúciós jellemző közös velük. Önálló osztályba sorolásuk oka egyedi morfológiájuk. 2–4 négymembrános kloroplasztiszuk van. Molekuláris szekvenálással fedezték fel környezeti plasztisz-16S rRNS révén. DNS-könyvtárak segítségével kiderült, hogy a Gephyrocapsa huxleyi és az autotróf Prymnesium parvum közeli rokonai.[2]
Történet[szerkesztés]
2011-ben határozták meg létét rDNS-operonok segítségével.[1] Első faját, a Pavlomulina ranunculiformist 2021-ben fedezték fel Kawachi et al.[2] Ez 40–55 μm hosszú, 8–12 μm széles ebihal alakú vagy 20–25 μm hosszú, 13–18 μm széles lekerekített sejt. 2 azonos hosszúságú heterodinamikus ostora van, ezek hossza 30–40 μm. Haptonémája 18–22 μm hosszú, nem tekeredik, 14–16 mikrotubulusa van. Neve eleje a Pavlova elejéből, vége a Chrysochromulina végéből származik.[2]
Biológiai tulajdonságok[szerkesztés]
A Haptophytina tagjaiként autotrófok. A növényekhez hasonlóan a fitoplankton klorofillt tartalmaz sejtjeiben, mely a napfényt, a szén-dioxidot és a vizet hasznosítja, oxigént és glükózt termelve. Ez a folyamat a fotoszintézis, ennek köszönhetően a Rappephyceae tagjai termelő szervezetek.[4]
Mivel a Rappephyceae kokkolitofórákból áll, mikrofosszíliaként szolgálhatnak a korábbi ökológiai körülmények vizsgálatához.[7]
Hőmérsékleti tűréshatára tág lehet.[1] Nem szintetizál 19′-hexanoiloxifukoxantint vagy 4-keto-hexanoiloxifukoxantint.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Kim, Eunsoo (2011. január 25.). „Newly identified and diverse plastid-bearing branch on the eukaryotic tree of life”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 108 (4), 1496–1500. o. DOI:10.1073/pnas.1013337108. PMID 21205890.
- ↑ a b c d e f g h Kawachi, Masanobu (2021. június 1.). „Rappemonads are haptophyte phytoplankton”. Current Biology 31 (11), 2395–2403.e4. o. DOI:10.1016/j.cub.2021.03.012. PMID 33773100.
- ↑ Cavalier-Smith, Thomas (2015. december 1.). „Multiple origins of Heliozoa from flagellate ancestors: New cryptist subphylum Corbihelia, superclass Corbistoma, and monophyly of Haptista, Cryptista, Hacrobia and Chromista”. Molecular Phylogenetics and Evolution 93, 331–362. o. DOI:10.1016/j.ympev.2015.07.004. PMID 26234272.
- ↑ a b University of Hawaiʻi (2021-04-22). "New class of marine phytoplankton named for UH professor". Sajtóközlemény.
- ↑ van den Hoek, Christiaan. Algae: An Introduction to Phycology. Cambridge University Press, 226. o. (1995). ISBN 978-0-521-31687-3
- ↑ Lándy-Gyebnár M: Ragyogó színek a Fekete-tengeren. National Geographic. (Hozzáférés: 2024. július 3.)
- ↑ a b Reyes-Prieto, A.. Marine Algal Genomics and Evolution, Encyclopedia of Ocean Sciences, 552–559. o.. DOI: 10.1016/B978-012374473-9.00779-7 (2009). ISBN 978-0-12-374473-9
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rappephyceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Rappé, Michael S. (1998. január 1.). „Phylogenetic Diversity of Ultraplankton Plastid Small-Subunit rRNA Genes Recovered in Environmental Nucleic Acid Samples from the Pacific and Atlantic Coasts of the United States”. Applied and Environmental Microbiology 64 (1), 294–303. o. DOI:10.1128/AEM.64.1.294-303.1998. PMID 9435081.