Radnóti Aladár
| Radnóti Aladár | |
| Született | Ringeisen Aladár Antal József 1913. június 13.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1972. december 8. (59 évesen)[2] Frankfurt am Main |
| Állampolgársága | magyar[3] |
| Házastársa | Radnóti-Alföldi Mária (1947–1972) |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Radnóti Aladár (eredeti neve: Ringeisen Aladár) (Budapest, 1913. június 13.[4] – Frankfurt am Main, 1972. december 8.) magyar régész, ókortörténész.
Életpályája
[szerkesztés]Ringeisen Aladár Frigyes (1885–1961) vasnagykereskedő és Rajágh Irén (1889–1955) fiaként született.[5] Középiskolai tanulmányait a Toldy Ferenc Reáliskolában végezte, ahol 1931-ben érettségi vizsgát tett.[6] A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Alföldi Andrásnál tanult. Miután hazatért római tanulmányútjáról, az egyetem Érem- és régiségtani Intézetében dolgozott gyakornokként, majd tanársegédként. 1938-ban – a pannóniai római bronzedényekről írt művével – szerzett doktori fokozatot. 1938–1957 között a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának munkatársa, 1955–1957 között az Adattár osztályvezetője volt. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Római provinciális régészet című tárgykörből magántanári címet szerzett. 1950-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára volt; a sztálinista egyetemi politika megakadályozta további oktatói tevékenységét. 1957-ben elhagyta az országot, és Bajorországban telepedett le. 1959-től az augsburgi Maximilianmuseum munkatársa volt; elsősorban egyházi építmények feltárását végezte. 1962-től a Frankfurti Egyetemen az ókortörténeti segédtudományok oktatásában vett részt.
A bajor műemléki felügyelőség régészeként Regensburg műemlékeivel foglalkozott, vaskori és római kori ásatásokat folytatott.
Magánélete
[szerkesztés]1947-ben feleségül vette Radnóti-Alföldi Mária (1926–2022) régészt és numizmatikust.
Művei
[szerkesztés]- Vasi di bronze romani nel Museo Profano del vaticano (Róma, 1937)
- A pannóniai római bronzedények (Budapest, 1938)
- Die römischen Bronzgefässe von Pannonien (Budapest, 1938)
- The Distribution of Troops in Pannonia Inferior during the 2nd century A. D. (Acta Archaeologica Hungarica, 1951)
- A Balaton régészeti és történeti emlékei (Gerő Lászlóval, Budapest, 1952)[7]
- Pannóniai városok élete a korai feudalizmusban (Budapest, 1954)
- C. Julius Avitus Alexianus (Germania, 1961)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Kuzsinszky Bálint-emlékérem
- 2014-től Oroszváron utca viseli a nevét
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Frankfurter Personenlexikon
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. november 30.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 27.)
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári születési akv. 1488/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. november 30.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 199/1911. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. november 30.)
- ↑ „Iskolai értesítők, Toldy Ferenc Állami Főreáliskola (Arcanum Digitális Tudománytár”
- ↑ http://real-eod.mtak.hu/9186/1/001141103.pdf
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Aladár Radnóti című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
További információk
[szerkesztés]- Hans Jörg Kellner: Aladár Radnóti (Bayerische Vorgeschichtsblätter, 1972)
- Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiadás+Álnévlexikon] Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8