Rhythm and blues
| Rhythm and Blues (R&B) | |
| Stíluseredet | Jazz - Blues (jump blues, elektronikus blues) - Gospel - Pop |
| Kulturális eredet | Az 1940-es-1950-es években az amerikai blues új irányzata |
| Hangszerek | nagybőgő, szaxofon, zongora, elektromos gitár, ének |
| Népszerűség | Az 1940-es években jelentős, az 1960-as évek óta ikonikus |
| Leszármazott stílusok | |
| Soul, Funk, Doo-wop, Hiphop, Ska, Rocksteady, Reggae, Rock and roll, Electro, Post-disco | |
| Társműfajok | |
| Kortárs R&B, Smooth R&B, Slow jam, Neo soul, Hiphop soul | |
| Alműfajok | |
| Juke Joint blues, R&B punk, rockabilly | |
| Alműfajok régiók szerint | |
| New Orleans | |
A Rhythm and Blues, R&B, R’n’B egy könnyűzenei fogalom, ami nem egyértelmű műfajra utal, és ebben nincs is egyetértés a könnyűzenei szakírók között.[1] A kifejezést a Billboard zenei szaklap vezette be 1949. június 25-én. Noha az eredeti értelemben vett negyvenes-ötvenes évekbeli, a blues dallamvilágát gyorsabb tempóval vegyítő klasszikus (old school) rhythm and blues zene továbbra is él, a 2010-es évek kortárs R&B-nek nevezett zenéje már nyomokban sem emlékeztet az eredetire, a névazonosság ellenére más műfajnak tekinthető.
Története
[szerkesztés]Korábban a lemezkiadók élesen elszeparálták a fehér és fekete közönségnek szánt kiadványokat. A fehérekét Hillbilly Musicnak, a feketékét Race Musicnak nevezték, ez utóbbit váltotta fel a Rhythm and Blues, ami az évek során rengeteg afro-amerikai előadóktól származó tánc- és popzenei műfajt jelentett. Az 1940-es évek második felében a blues új, a rock and rollt előrevetítő irányzatát nevezték R&B-nek. Ez megtartotta a blues dallamvilágát és akkordsémáit, viszont ritmusa gyorsabb lett, a hosszúra nyúlt hangszeres improvizációk helyett pedig egyre nagyobb szerepet kapott maga a dal, az ének.
Az 50-es évekből már többféle R&B-előadót ismerhetünk.
Az olyan nagyvárosokban, mint New York, Philadelphia és Chicago, a fő hangsúlyt az énekre és a zenei kivitelezésre fektették. Detroitban a híres Motown kiadó uralta a terepet, ahol az R&B, a soul és a gospel zenei elemeit populárisabb formában tálalták a nagyközönségnek. Memphisben a Stax kiadó volt a vezető. A déli államokban inkább a blues volt az erősebb. Nyers hangzás, pattogó ritmusok és sok trombita – ezek jellemezték az akkori R&B-muzsikusokat.
A 60-as években az R&B-n belüli soul műfaj legendás énekese, James Brown létrehozta zenekarával a funkot, amiből később a disco és a hiphop lett.
A 80-as évektől a lágyabb, popos hangzás vált uralkodóvá a műfajon belül.
A '80-as évek végétől és a 90-es évek elejétől él a „kortárs R&B” (angolul: Contemporary R&B), ami a soul, hiphop és dance stílusokat vegyíti. A kortárs R'n'B-zenére dobgépes alapok és melizmatikus (díszített, egy szótag kiéneklése alatt több hangot is használó) szólóéneklés a jellemző, valamint gyakoriak benne a rap-betétek.
Napjainkban a hiphop-alapok (-beatek) jellemzők a zenékre, és pár éve megjelent a dance-pop/house-elemekkel vegyített R'n'B.
Magát a Rhythm n Blues megnevezést egyaránt alkalmazhatják elektromos blues, soul, funk, disco, hiphop vagy popzene-műfajú zenékre is, lényegét tekintve tehát gyűjtőfogalom az afro-amerikai (főleg gospel) eredetű tánczenéknek.
Főbb stílusok és előadók
[szerkesztés]Rhythm & Blues
[szerkesztés](1940-es–1950-es évek; a rock & roll előtt)
A korabeli jump blues stílus jelenti a rhythm n blues alapját. A zenére a kemény szvinges játékmód és a dallamos, gospel-alapú ének jellemző.
"Fekete" rock & roll (1950-es évek vége)
[szerkesztés]A rock & roll zene valójában egyenes ritmusban játszott blues, ezért a fekete zenészek is kivették részüket a műfajból.
Doo-wop (1950-es évek)
[szerkesztés]
Az ötvenes évek jellemző műfaja a vokális "barbershop music", a korszak popzenéjét pedig a négy szólamra hangszerelt vokál-együttesek határozták meg.
Lánybandák (1960-as évek eleje)
[szerkesztés]A soul korai éveiben jelentek meg a fekete lánybandák, akik gospel-kórusszerűen énekeltek.
Soul (1960-as–1970-es évek)
[szerkesztés]A soul még közelebb viszi az R&B-t a gospel-hez a speciálisan díszített, érzéki énektechnikával, kórusokkal, hangszerelésekkel.
Stax (1960-as évek, az 1970-es évek eleje)
[szerkesztés]A hatvanas években Memphis legfontosabb soul-kiadója a Stax Records volt.
Motown (1960-as–1970-es évek)
[szerkesztés]A detroiti soul nagy része a Tamla/Motown Records slágergyárában, a Hits Ville-en készült. Jellegzetes hangzásukért házi zenekaruk, a Funk Brothers felelt.
A Philly Sound (1970-es évek)
[szerkesztés]Philadelphiában a soulra már kifejtette hatását az ekkoriban születő funk.
Funk (1960-as évek vége, 1970-es–1980-as évek)
[szerkesztés]A funk a soul egy végletekig lecsupaszított, perkusszív-stílusú, gyakran pszichedelikus változata, ami James Brown nevéhez fűződik.
Disco (1976–1980)
[szerkesztés]A funkból kialakul disco leginkább az afro-amerikai és meleg közösségek klubéletével kapcsolódik össze. A műfajtól kezdetben nem álltak távol a szimfonikus, nagyzenekari hangszerelések, majd a hetvenes évek végétől ezt jobbára felváltotta a szintetizátor.
Urban contemporary gospel (1980-as évek)
[szerkesztés]Az afro-amerikai vallásos gospel kortárs, gyakran hiphop és pop-orientált változata.
New Jack Swing (1980-as évek vége – 1990-es évek eleje)
[szerkesztés]A New York-i fekete klubélet popzenéje a kilencvenes években. A New Jack Swing a smooth jazzt vegyíti az elektronikus zenével és a hiphoppal.
Contemporary R&B (az 1990-es évek közepétől napjainkig)
[szerkesztés]A kortárs R&B a hiphoppal vegyített soul. Ezt már kizárólag elektronikusan készítik.
Neo Soul (az 1990-es évek közepétől napjainkig)
[szerkesztés]A neo soul a kortárs R&B-től eltérően tradicionálisabb hangzásokra törekszik, továbbá jazz-hatásokkal is bír.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Palmer, Robert. Deep Blues: A Musical and Cultural History of the Mississippi Delta, paperback, Penguin, 146. o. (1982. július 29.). ISBN 978-0-14-006223-6
