Farkosférgek
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Kambrium – jelenkor | ||||||||||||||||||
 Ottoia prolifica lenyomata
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Rendek | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Farkosférgek témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Farkosférgek témájú kategóriát. |
A farkosférgek (péniszférgek, Priapulida) a kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) közé sorolt ősszájúak (Protostomia) főtörzsében a Scalidophora klád három törzsének egyike.
Nevük arra utal, hogy egyes fajok kinyújtható, tüskés ormánya az emberi péniszhez hasonló alakú lehet. A 21. század elején a teljes törzsnek összesen 18 faja ismert.[1]
Származásuk, elterjedésük
[szerkesztés]A klád három törzse[2] közül először a páncélosférgek (Loricifera) váltak külön, így a farkosférgek az övesférgecskék (Kinorhyncha) testvércsoportja. Hosszú evolúciós idejük miatt képviselői a Föld valamennyi tengerében megtalálhatóak.
A Burgess-pala leletei alapján recens fajaikat egy egykor jóval jelentősebb törzs túlélő maradékának tekinthetjük. Első fosszíliák a középső kambrium időszakból kerültek elő; valószínűleg ők voltak e kor fő ragadozói.[1]
Megjelenésük, felépítésük
[szerkesztés]Néhány centiméter hosszú testük előtörzsre és a tulajdonképpeni törzsre tagolódik; utóbbin 25 hosszanti borda húzódik végig. Sajátosságuk, hogy az előtörzs a testüregbe visszahúzható és onnan (táplálkozás céljából) kidugható.[1]
Nevüket onnan kapták, hogy törzsük lebenyes szerkezetű farokfüggelékben végződik. Szelvényezettséget nem mutatnak.
Nincsenek véredényeik és ezzel keringési rendszerük, de testfolyadékukban előfordulhat egy, a gáz szállítására alkalmas színanyag, a hemerythrin.
Életmódjuk, élőhelyük
[szerkesztés]Kizárólag tengerekben fordulnak elő, ahol a parthoz közel, az iszapban élnek. Lassan mozgó gerinctelen állatokkal, például soksertéjűekkel (Polychaeta) táplálkoznak.[1]
Igen érzékenyek a víz oxigéntartalmának változására, ezért ezt jelző indikátorszervezeteknek tekintik őket. Posztembrionális fejlődésük módja az úgynevezett kifejlés. A lárvák sokszor évek alatt, számos vedlés után érik el az ivarérett állapotot.
A nagyobb termetű fajok ragadozók.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Állatfajták listája
- ↑ Telford MJ, Bourlat SJ, Economou A, Papillon D, Rota-Stabelli O (2008. April). „The evolution of the Ecdysozoa”. Philos. Trans. R. Soc. Lond., B, Biol. Sci. 363 (1496), 1529–37. o. DOI:10.1098/rstb.2007.2243. PMID 18192181. PMC 2614232.
Források
[szerkesztés]- Lőrinczi–Torma: Lőrinczi Gábor, Torma Attila, 2019: Bevezetés a zoológiába. Egyetemi jegyzet. Szeged, 2019. p. 15.
- Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor: Állattan Archiválva 2021. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Állatfajták listája: AlegsaOnline: A priapulida
