Possenhofeni kastély

Possenhofeni kastély (Schloss Possenhofen)
A kastély dél felől nézve. Jobbra a régi kastély, balra az újabb, 19. századi „patkó” épületszárny
Település	Pöcking, Possenhofen városrész
Épült	1536
Építtető	Jakob Rosenbusch
Rekonstrukciók évei	1700, 1834, 1860, 1981
Állapota	lakott
Jelenlegi funkció	apartmanház
Tulajdoni helyzet	magántulajdon
Látogatható	nem
Elhelyezkedése
Possenhofeni kastély Pozíció Bajorország térképén
é. sz. 47° 57′ 32″, k. h. 11° 18′ 47″47.958805555556, 11.313111111111
A Wikimédia Commons tartalmaz Possenhofeni kastély témájú médiaállományokat.

A possenhofeni kastély (Schloss Possenhofen) egy épületcsoport a hozzátartozó parkkal és kertekkel együtt Felső-Bajorország Starnbergi járásában, Possenhofenben, a mai Pöcking község közigazgatási területén, a Starnbergi-tó partján. Változatos történelme után 1834-ben került Miksa József bajor herceg tulajdonába, aki itt élt családjával, itt születtek ifjabb gyermekei, köztük Erzsébet hercegnő, a későbbi osztrák császárné és magyar királyné, aki testvéreivel együtt itt töltötte gyermekkorának legnagyobb részét. Három épületrészből áll, a régi kastélyból, a 19. századi új kastélyból, amelyet alakjáról „patkó” szárnynak is neveznek, és kettő között álló kápolnából, melyet fedett folyosó köt össze a másik kettővel.

A kastély az 1950-es években bemutatott osztrák Sissi-filmtrilógia sikere nyomán szerzett világhírnevet annak ellenére, hogy a filmbeli Possenhofenben játszódó jeleneteket nem itt, hanem az ausztriai Salzkammergutban forgatták. A possenhofeni kastély a 20. században többször gazdát cserélt, állapota leromlott. 1981-ben privatizálták és többlakásos társasházzá alakították. Parkjának egy része szabadon látogatható.

Története

A kezdetek

Az első ismert várat a 13. században építették a mai kastély közelében, a mai Kálvária-hegyen. Ez ismeretlen ideig állt fenn. Több tulajdonosváltás után 1515-ben Possenhofen községet Jakob Rosenbusch hercegi titkár kapta meg IV. Vilmos bajor hercegtől azzal a kikötéssel, hogy a Starnbergi-tó partján kúriát építsen, hercegi vadászkastély céljára. Az első, fából épült ház nem nyerte el az oda látogató Vilmos herceg és öccse, Lajos herceg tetszését. Rosenbusch ezért 1536-ban, immár kőből megépítette a ma is álló possenhofeni (régi) kastélyt, egy négyzet-alaprajzú, kontyos tetős épületet, négy saroktornnyal. A faépület a szolgák szállása lett. Vilmos herceg nemesi rangra emelte Rosenbusch-t, aki 1548-ban további birtokokat vett Feldafingban és Pöckingben, továbbá megszerezte a Starnbergi-tó egyetlen szigetét, a Rózsák szigetét (Roseninsel). Halála után fia, Christoph Rosenbusch a possenhofeni birtokot 1582-ben eladta Mathias von Schöll kapitánynak. 1595-ben Possenhofent és Pöckinget Hans Conrad Hörwarth von Hohenburg kancellár vette meg, 1619-ben legidősebb fia, Hans Caspar von Hörwarth örökölte. A harmincéves háborúban a kastélyt többször kifosztották.

1668-ban Hans Caspar von Hörwarth özvegye 30 000 guldenért eladta a birtokot Ferdinánd Mária választófejedelemnek. A kastélyt a bajor uralkodópár vadászatokon és kirándulásokon használta szálláshelyként, amikor udvartartásukkal együtt a Bucentaurus nevű parádés díszgályán ideérkeztek.

Ferdinand Mária választófejedelem halála (1679) után a kastélyt fia, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem örökölte, aki 1685-ben átadta azt kisserényi Serényi János Károly grófnak, a bajor udvari haditanács elnökének, aki Bécs felmentésekor és a török elleni háborúban Miksa harcostársa és hadvezére volt. Serényi a bajor hadtesttel részt vett Buda 1686-os visszafoglalásában, és 1691-ben tábornagyi rangban csatában esett el.

1700-ban a Serényi-család eladta Johann Rudolf von Wämpl-nek, aki felújította és egy emelet ráépítésével bővítette. 1779-ben a birtokot Jean-Gaspard (Johann Kaspar) Basselet de La Rosée, a bajor hadsereg francia születésű tábornoka, a szomszédos Garatshausen község birtokosa vette meg.

A possenhofeni kastély 1839-ben, már Miksa József herceg birtokában (Franz Xaver Nachtmann akvarellje).

Erzsébet hercegnő 1853-ban, eljegyzett menyasszonyként, a possenhofeni kastély előtt (Andreas Johann Fleischmann metszete)

A Starnbergi-tó látképe észak felől nézve. Balra a kastély, jobbra a Rózsák szigete, háttérben az Alpok (Festett csempe, a nymphenburgi porcelán manufaktúra terméke, 1860 előtt)

Miksa József herceg családi rezidenciája

További tulajdonváltások után 1834-ben Wittelsbach-ház pfalz–birkenfeld–gelnhauseni mellékágából való Miksa József bajor herceg (Max in Bayern) 145 000 guldenért megvásárolta a possenhofeni és a garatshauseni kastélyokat és a hozzájuk tartozó községeket is. A következő években a kastély homlokzatait, nyílászáróit és belsejét is jelentősen átalakíttatta. Reprezentatív díszlépcsőházat építtetett. Új cserépkályhák készültek, fehér színű, késő klasszicista stílusban. A földszinti boltozatos mennyezeteket és a tóra néző dísztermek eredeti fagerendás mennyezetét meghagyták.

A kastély nyugati oldalára új gazdasági épület, az úgynevezett „patkó” (Hufeisen) szárny épült. Nevét észak felé nyitott, patkó formájú alaprajzáról nyerte. Földszintjén kaptak helyet a lóistállók, hintó- és szekértárolók, javítóműhelyek, az emeleten lakott a nagyszámú személyzet. Az építész neve nem maradt fenn. 1854-ben a régi és új épület közé új kápolnát építettek Friedrich von Gärtner és Joseph Daniel Ohlmüller közreműködésével. Feltételezik, hogy a „patkó”-épületet is ők, vagy egy munkatársuk tervezhette.

A tóparton panorámakilátást nyújtó pihenőterasz, fürdőház és csónakház épült. A kastély Miksa herceg feleségének, Ludovika Vilma hercegnének és népes családjának rendszeres nyári lakóhelye lett. Nyolc gyermeke csak „Possi”-nak hívta a kastélyt. A hercegné rendszeresen itt lakott azután is, hogy gyermekei felnőttek és kirepültek. Érdekes, hogy maga Miksa igen ritkán tartózkodott Possenhofenben.

Erzsébet császárné, 1854-től Ferenc József császár felesége, 24 éven át rendszeresen hazalátogatva több héten át a közeli Strauch szállodában lakott, ezt később Hotel Kaiserin Elisabeth-re nevezték át.

1860 körül a hercegi pár újabb átépítéseket végeztetett, bergi kastélyuk mintájára. A lapos toronytetők helyére neogótikus csúcsok kerültek. A „patkó”-épületszárnyat egy emelettel megmagasították, homlokzata festett díszsávokat kapott.

Miksa József herceg 1888-ban, özvegye, Ludovika Vilma hercegné 1892-ben elhunyt. Fiuk, Károly Tivadar bajor herceg, a jó nevű szemorvos örökölte a kastélyt, aki Münchenben és Tegernsee-ben élt és praktizált, de a nyarakat Possenhofenben töltötte. Halála (1909) után az ő fia, Lajos Vilmos (1884–1968) vette birtokba és használta 1919-ig.

A possenhofi kastélykápolna (Daniel Ohlmüller, 1854)

Két világháború között

Az első világháború és a bajor monarchia megszűnése után a hercegi család egyre ritkábban használta a kastélyt. Az 1920-as években a „Herzog in Bayern” családi ág utolsó sarja, a gyermektelen Lajos Vilmos gyermeküdülő céljára ajánlotta fel. 1936-ban a kastély birtokmegosztás révén Luitpold Emánuel herceghez (1890–1973), Miksa Emánuel fiához, Erzsébet császárné unokaöccséhez került, aki 1940-ben, az Anschluss után átengedte a német Nemzetiszocialista Népjóléti Egyletnek (Nationalsozialistische Volkswohlfahrt, NSV), anyaotthon létesítése céljából, de ez a terv a háború miatt meghiúsult, helyette a Luftwaffe szanitécképző intézményét rendezték be itt. Később hadikórház (lazarett), majd súlyos hadirokkantakat gondozó intézet lett. A második világháború végére a kastély állaga súlyosan leromlott.

A második világháború után

1948-ban az ingatlan a Bajor Szabadállam – a Német Birodalom jogutódja – tulajdonába ment át. Még ugyanebben az évben az Erich und Kurt Bagusat motorkerékpár- és mopedgyártó vállalkozás megpályázta a kastélyt, és annak „patkó” épületében kerékpár-segédmotorokat gyártó üzemet rendezett be. Emellett a két innovatív cégtulajdonos a melléképületekben gyümölcskonzerveket is gyártott, lótenyészetet és versenyistállót üzemeltetett. Ez a használati mód három évtized alatt még inkább tönkretette a kastély állagát. A belső burkolatok megsemmisültek, a berendezési tárgyak eltűntek.

Luitpold Emánuel herceg minden anyagi eszközét új nagyszabású rezidenciájának, az 1912 óta épülő Ringberg kastélynak nehezen és lassan haladó építésére fordította, a Tegern-tó (Tegernsee) fölötti hegyekben. Ennek finanszírozására sorra eladta München városának a possenhofeni kastély körüli erdőket, csakúgy mint másik hercegi kastélyát, a münchen-schwabingi Biederstein kastélyt is. (A Ringberg-kastély még az 1970-es években sem volt lakható). A possenhofeni kastélypark egy részét a pöckingi önkormányzat később visszaszerezte a Bugusat motorgyártól, helyén felépült a Paradies fürdő- és pihenőközpont.

Társasházzá alakítás

1981-ben a teljesen „lerohasztott” épületet a művészetpártoló Franz Eckehard Schilke professzor vette meg. Az épület egyes részei már életveszélyesek voltak, a fagerendákat gombafertőzés gyengítette meg. Schilke az épület megmentéséhez Rudolf Widmann tartományi építésügyi tanácsoshoz fordult. Terve szerint a kastélyt modern szállodává építették volna át. Ingatlanfejlesztők bevonásával, Erwin Schleich, Olivier von Beaulieu-Marconnay és Alexander Krieger müncheni építészek tervei alapján 1982–1984 között megtörtént a felújítás, apartman-társasházzá alakítás és a privatizálás. A projektet a Bajor Tartományi Műemlékvédelmi Hivatal felügyelte.

A magáningatlan jelenleg nem látogatható, de a tóparti területsávot az önkormányzat megtartotta, ez szabadon bejárható. 1985-től a kastély körüli park egy kisebb részét is megnyitották a nyilvánosság előtt.

Erdei sétaút a hercegi parkban (könyvillusztráció, 1876)

A kastélypark

A 16. században Jakob Rosenbusch konyhakertet építtetett a kastély körül, ahol gyümölcsöket termesztettek. A 17. században Ferdinánd Mária választófejedelem 1668-tól a gyümölcsfák mellé dísznövényekkel és rózsaültetvényeket telepített, és vadetetőket állíttatott fel. 1779-től de La Rosée tábornok, Granatshausen és a Rózsák szigetének ura Possenhofen megvásárlásával hatalmas összefüggő zöldterülethez jutott a Starnbergi-tópartján. Barokk díszkertet alakított ki, nyírt pázsittal, virágültetvény-alakzatokkal, szobrokkal és vízmedencékkel. Leányát, Josephine de La Rosée-t (1786–1870) Joseph von Hazzi (1768–1845) királyi jogtanácsoshoz adta férjhez, aki a 19. század elején komoly szerepet vitt Bajorország tájépítészetében, a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás modernizálásában.

1834-től Miksa József felesége, Ludovika Vilma hercegné a hosszú tóparti területsávot parkosíttatta, virágágyásokkal szegélyezett sétautakat alakíttatott ki, árnyékot adó facsoportokkal és lugasokkal, ezeken egészen Feldafingig és Starnbergig el lehetett sétálni. A hercegné lebontatta a középkori védőfalakat és betemettette a sáncárkot is, kinyitva a kastélyparkot egészen a tópartig. A kertépítést Dominicus Kolb, Miksa herceg udvari főkertésze végezte.

Az 1850-es években a possenhofeni kastély környékén II. Miksa (József) bajor király nagyszabású kastély- és kertprojektet tervezett, amely a Starnbergi-tó teljes nyugati partját magában foglalta. 1854-től a király Peter Joseph Lennét, a porosz király főkertészét, a potsdami parkok létrehozóját bízta meg a tervezéssel. A kivitelezést 1855–1863 között Lenné tanítványa, Carl von Effner végezte. Az első világháború után az egész „Lenné-park” állaga fokozatosan romlásnak indult, az 1980-as évektől a bajor tartományi kormányzat támogatásával tették rendbe.

A fuschli kastély Ausztriában, a filmbéli „Possenhofen”

A „Sissi-filmek” kastélya

Az Ernst Marischka által rendezett, az 1950-es években bemutatott osztrák Sissi-filmtrilógia sikere világhírnevet hozott a possenhofeni kastélynak annak ellenére, hogy a filmbéli „Possenhofenben”, a hercegi család otthonában játszódó jeleneteket nem itt, hanem Ausztriában, a salzkammerguti Fuschl am See községben, a Fuschli-tó partján álló, hasonló fekvésű vadászkastélyban forgatták.

Kapcsolódó információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Possenhofeni kastély témájú médiaállományokat.

• Bernhard Graf. Sisis Geschwister. München: Allitera Verlag (2017). ISBN 978-3-86906-977-7 
• Marita Krauss, Erich Kasberger. Ein Dorf im Nationalsozialismus. Pöcking 1930–1950. München: Volk Verlag (2019). ISBN 978-3-862223-21-3 
• Karl von Leoprechting. Stammbuch von Possenhofen, der Insel Wörth und Garatshausen. München: Wolf (1854) 
• Gerhard Schober. Schlösser im Fünfseenland. Bayerische Adelssitze rund um den Starnberger See und den Ammersee. Waakirchen: Oreos, 204–225. o. (2005). ISBN 3-923657-83-8 
• Sisi Schloss Possenhofen am Starnberger See. bayregio-starnberger-see.de. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
• Starnberger See. Schloss Possenhofen. starnbergersee-info.de. (Hozzáférés: 2020. október 10.)