Poltavai légibázis
| Poltavai légibázis | ||||||||||
 | ||||||||||
| IATA: ICAO: | ||||||||||
| Adatok | ||||||||||
| Elhelyezkedés | Poltava Ukrajna | |||||||||
| Tszf. magasság | 154 m | |||||||||
| Futópályák | ||||||||||
| ||||||||||
| Elhelyezkedése | ||||||||||
 Poltavai légibázis
Pozíció Ukrajna térképén
| ||||||||||
 é. sz. 49° 37′ 37″, k. h. 34° 29′ 11″49.626944°N 34.486389°EKoordináták: é. sz. 49° 37′ 37″, k. h. 34° 29′ 11″49.626944°N 34.486389°E | ||||||||||
 | ||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Poltavai légibázis témájú médiaállományokat. | ||||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||||||||
A Poltavai légibázis (ukránul: Авіабаза Полтава) katonai repülőtér Ukrajnában. Poltava mellett, a várostól északkeletre helyezkedik el. A Szovjetunió megszűnéséig stratégiai bombázók állomásoztak a repülőtéren, 2015-től a 18. önálló csapatrepülő dandár állomásozik ott. Egy 2500 m hosszú beton kifutópályával, valamint egy ezzel párhuzamos füves szükség-futópályával rendelkezik.
Története
[szerkesztés]A repülőteret az 1920-as évek elején építették ki a Vörös Légierő kiképző repülőgépei és a polgári légiforgalom számára. 1924 tavaszán nyitották meg. Az első légi járatot kísérleti jelleggel 1924. április 15-én indították a Harkiv-Poltava-Harkiv vonalon. Később elindultak a rendszeres repülőjáratok a Harkiv–Poltava–Kijev és a Harkiv–Poltava–Kirovohrad–Odessza vonalon.
A katonai repülés az Oszoaviahim pilótaiskolája képviselte a repülőtéren, amelyet 1923-an hoztak létre. Elsőként a Szovjetunióban az Oszoaviahim poltavai iskolájában indítottak 1928-ban navigátorképzést. Az 1930-as években a poltavai repülőiskolában R–1, R–5, TB–1 és TB–3 repülőgépeket használtak. A TB–1 és TB–3 megjelenésével a repülőtér életét a 2000-es évek elejéig a nehézbombázó repülőgépek üzemeltetése határozta meg.
Miután a második világháborúban a német csapatok elfoglalták Poltavát, a repülőteret a Luftwaffe használta. A repülőtéren He 111 bombázók állomásoztak. A Vörös Hadsereg 1943 szeptemberében foglalta vissza Poltavát. Ekkortól szállítórepülők, a frontlégierő alakulatai és a légvédelem vadászrepülői állomásoztak a repülőtéren.
1944 őszétől a poltavai repülőtér egyike volt azon repülőtereknek, amelyet a Szovjetunió az amerikai légierő rendelkezésére bocsátott az ingabombázási hadműveletéhez, a Frantic művelethez. 1944 márciusában és áprilisában kialakították az amerikai bombázók fogadásához és kiszolgálásához és a személyzet elhelyezéséhez szükséges infrastruktúrát. A kiszolgálásra szovjet részről külön erre a célra létrehozták a 169. különleges rendeltetésű légibázis nevű alakulatot. A poltavai repülőtér 1944. június 2-án fogadta az első amerikai B–17-es bombázókat.[1]
A második világháború után, 1946-ban a lengyelországi Lublinból a poltavai repülőtérre települt a 13. nehézbombázó gárdahadosztály parancsnoksága, valamint vele együtt a 185. nehézbombázó gárdaezred, amely megszűnéséig ott állomásozott.
A 13. nehézbombázó gárdahadosztály törzsfőnöke 1985–1987 között Dzsohar Dudajev, a Csecsen Köztársaság későbbi elnöke volt.
A 185. nehézbombázó gárdaezrednél rendszeresítették elsőként a Szovjet Légierőben a Tu–4 bombázót, majd 1955-ben jelent meg az ezrednél a Tu–16-os sugárhajtású nehézbombázó. 1974-ben rendszeresítették az ezrednél a Tu–22M3 hadászati bombázókat és a fegyverzetüket képező H–22 robotrepülőgépeket.
1991-ben, a Szovjetunió megszűnésekor a nehézbombázó ezred állományában 6 darab Tu–16, 18 darab Tu–22M3 bombázó, és néhány Tu–134UBL navigátorkiképző repülőgép tartozott.
A repülőtér 1992 elején Ukrajna fennhatósága alá került és a volt szovjet nehézbombázó gárdaezred az Ukrán Légierő szervezetébe került 185. nehézbombázó repülőezred néven. A 2002–2006 között az Ukrajnában lévő, köztük a Poltavában állomásozó Tu–22M bombázókat megsemmisítették (illetve néhány darab múzeumba került), majd 2007-ben a poltavai repülőtéren állomásozó nehézbombázó ezredet feloszlatták. A légibázis a mirhorodi légibázison állomásozó 831. harcászati vadászrepülő ezred tartalék repülőtere lett.
A kelet-ukrajnai háború miatt 2015-ben újra aktív katonai használatba vették a repülőteret, oda telepítették a Mi–24 harci helikopterekkel, valamint Mi–8 és Mi–2 szállító helikopterekkel felszerelt 18. önálló csapatrepülő dandárt.[2][3]
Repülőmúzeum
[szerkesztés]A légibázis aktív katonai használatból történt kivonásával egyidejűleg, 2007-ben a repülőtér területén megnyitották a Távolsági Légierő Múzeumát, amelynek fő kiállítási tárgyai az Ukrajna területén szolgált nehézbombázó repülőgépek, de mellettük néhány más repülőgép, robotrepülőgép és egyéb légi fegyverzet is megtalálható. A múzeumban megtalálható többek között a Tu–160, a Tu–95MSZ, a Tu–22DK, a Tu–22M3 egy-egy példánya.[4][5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Полтавские аэродромы американских бомберов — Всё о Второй мировой (ru-RU nyelven). (Hozzáférés: 2021. április 6.)
- ↑ У Полтаві з'явилася нова військова частина -. web.archive.org, 2017. szeptember 8. [2017. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 6.)
- ↑ У Полтаві базуватимуться вертольоти Мі-2 та Мі-8. Новини Полтавщини. (Hozzáférés: 2021. április 6.)
- ↑ Історія музею: (ukrán nyelven). Музей важкої бомбардувальної авіації, 2018. január 2. [2020. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 6.)
- ↑ Музей дальної авіації – гордість Полтави. web.archive.org, 2014. január 16. [2014. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 6.)
Források
[szerkesztés]- Полтава історична. poltavahistory.inf.ua. [2021. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 6.)