Virágpor

A virágpor (pollen) a virágos növények szaporodása során a megporzásban szerepet játszó, a harasztok mikrospóráival homológ finom por, bioaeroszol (neve latinul lisztet jelent).

A zárvatermő növények virágában a hím ivartájnak, az andröceumnak fő alkotóelemei a porzók (stamen). A porzók portokból (anthera) és porzószálból (filamentum) épülnek fel. A portokok egy-vagy két portokfélből (theca) állnak, melyekben pollenzsákok (loculamentum) találhatók. A portokfeleket a csatló (connectivum) köti össze.

Mindkét portokfélben 2-2 pollenzsák van, ezek archespórium-szövetéből pollen-anyasejtek keletkeznek, melyekben számfelező osztódással (meiózissal) haploid (n) kromoszómaszámú pollenszemek jönnek létre.

A kisméretű pollen szél-, a nagyméretű rovarbeporzásra utal. Főleg a kisméretű pollenszemek okozzák az arra érzékenyek betegségét, amit pollenallergiának, pollinózisnak vagy szénanáthának neveznek.

Szerkezete

Minden pollenszem tartalmaz vegetatív (nem reproduktív) sejteket (a legtöbb zárvatermőnél egyetlen sejtet, de más magvas növénynél többet) és egy generatív (reproduktív) sejtet, ami két sejtmaggal rendelkezik: az egyik a vegetatív mag (ez fejleszti a pollentömlőt), a másik a spermatogén mag (ami két hímivarsejtté osztódik). A sejtek csoportját egy cellulózból álló sejtfal és egy vastag, durva, sporoporellinből álló külső fal veszi körül.

A pollen a pollenzsákokban (microsporangium) termelődik (melyeket a zárvatermők virágában található porzó, illetve a toboztermők és más virágosnövény-törzsek hím toboza tartalmaz). A pollenszemek mérete, formája és felülete jellemző egy adott fajra nézve (lásd a jobb oldali elektronmikroszkópos felvételeket), és alkalmas lehet a filogenetikus viszonyok megállapítására is. A legtöbb, de nem mindegyik, gömb alakú. A fenyőké (Pinus, Abies, Picea) szárnyalt. A legkisebb pollenszem a nefelejcsé (Myosotis spp.), mintegy 6 µm (0,006 mm) átmérőjű. A pollenek elemzésével a palinológia (mikropaleontológia) foglalkozik, hasznos segédtudománya a paleoökológiának, az őslénytannak, a régészetnek és a törvényszéki tudományoknak. Mivel a virágpor (és a spórák) nehezen bomlanak le, az egyes földtani rétegekben talált fosszilis maradványokból következtetni lehet az akkori uralkodó vegetációra, abból pedig a környezeti és éghajlati viszonyokra.

A zárvatermőkben a virág fejlődésének kezdetén a portok differenciálatlannak látszó sejtekből áll (kivéve egy részben differenciálódott dermiszt). A virág fejlődése során négy sejtcsoportosulás jelenik meg, melyek pollenzsákokká alakulnak (a nyitvatermőknél változatos számú pollenzsák lehetséges). A spermatogén sejteket steril sejtek rétegei veszik körül, melyekből a pollenzsák fala alakul ki. Egyes sejtek táplálószövetet alkotnak a spermatogén sejtből meiózissal keletkező mikrospórák számára. Négy haploid mikrospóra keletkezik minden diploid spermatogén sejtből, ezek megérése vezet a virágporszem kialakulásához. A kallóz-falakkal^[1] elhatárolt mikrospórák kialakulása után kifelé történő (centrifugális) sejtfalvastagodással megkezdődik a virágporszem falának kialakulása. A kallózfalat a kalláz enzim felbontja, a szabaddá vált pollenszemek növekednek, kialakul egyedi formájuk, illetve a kiszáradástól jól védő kettős burok (a szárazföldi növényeknél): a pollenfal külső része a főleg nagy ellenálló képességű sporoporellinből, valamint terpénekből álló exine, a belső a poliuronsavakból vagy poliuronsavak és poliszacharidok keverékéből felépített, belső oldalán cellulózt tartalmazó intine. Az exine jól konzerválódik, általában ez az, ami megmarad a fosszíliákban. Az exine két részre osztható: belső, homogén rétege a nexine. Külső, oszlopocskákat/nyúlványokat tartalmazó (columellae/baculae) rétege a sexine. Utóbbi felületén kialakulhat egy nagyrészt összefüggő fedőrész, a tectum vagy tektátus, melynek üregeiben olaj, viasz, pollenkitt halmozódhat fel. Ha a tectum nem alakul ki, a pollen intektátus. Az exine vékonyan maradt helyein apertúrák (csíranyílások, -hasítékok) lehetnek, ezeken keresztül lép ki a tömlő a pollenszemből.

Az előtelep (microprothallium) a mikrospóra belsejében alakul ki, de rendkívül redukált. Az osztódási folyamatok végére mindig kialakul egy vegetatív mag és egy spermatogén sejt, mely 2 mikrogamétát (hímivarsejtet) hoz létre. A bibére jutott virágporszemek csírázását követően a vegetatív mag fejleszti a bibeszál sejtközötti járataiba a pollentömlőt, szifót, melyen át a spermasejtek a petesejthez jutnak.

Nyílások a pollenen

A virágporszemek exinéjén jelen lehet egy vagy több nyílás (apertúra, hasíték). Ezek csoportosíthatók kolpát, szulkát és porát típusokra. A szulkát típusúaknak a hasíték a disztális oldal közepén megy keresztül, a kolpátok hasítékai máshol találhatók. A porát virágporszemek hasítékok helyett pórusokat tartalmaznak. A nyílások iránya és száma egyes rendszertani csoportokra jellemző tulajdonság. A zárvatermők két nagy csoportra oszthatók: a valódi kétszikűeknek három kolpátjuk van (trikolpát, háromfelnyílású pollen), a másik nagy csoportnak egy szulkuszuk van (monoszulkát).^[2]^[3] A szulkát típus, Tahtadzsján (1959) szerint, a legprimitívebb, majd a triporát és trikolpát következik, a legfejlettebb típus pedig a poliporát vagy pánporát virágpor. Faegri és Iversen (1964) is egyetértenek vele abban, hogy filogenetikus szempontból a hasítékos virágpor a primitív forma, és a pórusos a később kifejlődött változat.^[2]

Pollentípusok hasítékok szerint

Inaperturált (csíranyílás-nélküli), illetve kriptoaperturált (rejtett csíranyílású, nem látszik ektoapertúra): főleg a korán divergáló zárvatermők és egyszikűek, de a valódi kétszikűek között is előfordul. Ilyen például a nyárfa, boróka, tiszafa virágpora. A kétlaki növényekhez köthető steril változata, ami rovarok vonzására vagy táplálására szolgál, legalább hat alkalommal kifejlődött a valódi kétszikűekben (pontosabban: a core eudicots kládban) az evolúció során. Termékeny változata szintén több alkalommal kifejlődött, de viszonylag kevés fajban. A kivételek közé tartozik a kutyatejfélék Crotoneae nemzetségcsoportja (Crotonoideae alcsalád), kb. 1500 fajjal, illetve a meténgfélék két alcsaládja (Secamonoideae és Asclepiadoideae) kb. 2500, termékeny inaperturált polliniás virágporral rendelkező fajukkal. A termékeny inaperturált pollen gyakran (de nem mindig) a következő tulajdonságokkal párosul: vízi életmód, parazitizmus, rovarfogás, heterostília (többalakú virágok), szélbeporzás vagy pollinia (összetapadt pollenszemek). A legtöbb termékeny inaperturált pollen exine-je vékony, vagy csak a pollen egyes komponenseinél vastagszik meg, a többi, vékonyabb terület valószínűleg apertúraként működik.
Az inaperturált pollen, más hasítéktípusoktól eltérően nem köthető egyik tetrádtípushoz vagy meiotikus orsó-orientációhoz sem.^[4]
monoszulkát/monokolpát (egyhasítékú): az ősi zárvatermő pollen monoszulkát volt, a jelenkori fajok közül a Magnoliids kládra, a páfrányfenyőkre, az egyszikűek többségére, valamint sok nyitvatermőre jellemző forma.
trikolpát/háromfelnyílású: a valódi kétszikűek megkülönböztető jegye.
poliaperturát/ sok helyen felnyíló: a trikolpát típus egy származéka. Például a Buxales rend jellemzője.
monoporát: a perjefélékre és palkafélékre (sásfélékre) jellemző.

Pollenallergia

A pollenallergia a leggyakoribb allergiás megbetegedés a civilizált világban, a népesség mintegy 10-20%-át érinti. Változatlan növekedési ütem mellett hamarosan Magyarország lakosságának a fele szenved majd a pollenallergia tüneteitől.

Az allergiás reakciót nem az a viszonylag nagy méretű virágpor váltja ki, amelyet a méhek, a poszméhek, a lepkék vagy a szél szállít virágról virágra, hanem a fák, füvek, és egyéb virágos növények finomabb, szabad szemmel egyáltalán nem látható virágporszemcséi okozzák.

A Magyarországon tenyésző 250 000 féle virágzó növény közül 250 fajta gyom pollenje okozhat pollenallergiát. A szélmegporzású növények gyakran óriási mennyiségű pollent termelnek és szórnak szét a szélrózsa minden irányába. A parlagfű csupán egyetlen példánya képes 8 000 000 000 pollenszemet termelni (ez a növény a pollenallergia legfőbb okozója). Amennyiben egy köbméter levegőben 30-50 pollen van, már az kiválthatja a pollenallergiás tüneteket. A szél ezeket az apró virágporszemcséket pedig akár 400 km-es távolságba is elszállíthatja, így szinte lehetetlen elmenekülni előle. Ráadásul Európa legszennyezettebb, és a pollenallergia kapcsán legkitettebb területe éppen Magyarország.^[5]

A pollenallergia kezelése

Allergének elkerülése: A pollenallergia kezelése a leghatékonyabban a tüneteket kiváltó allergén elkerülésével, azaz egy pollenmentes vidék keresésével oldható meg. A parlagfű hosszú virágzási időszaka miatt az allergia kezelése még külföldi utazással is csak kivételes esetekben, elsősorban gyenge allergiánál jelenthet megoldást.
A pollenallergia kezelése immunterápiával: A pollenallergia kezelése többnyire inkább preventív, de az allergia kezelése kapcsán szóba jöhet még a szervezet allergiás reakciókészségének javítását, átprogramozását célzó specifikus allergia kezelése ún. immunterápiás eljárásokkal. A pollenallergia kezelése ez esetben injekciók sorozatából áll, egy hónapon át az allergén kivonatát kell felszedni növekvő dózisokban. A pollenallergia kezelése ekkor arról szól, hogy a test ellenálló képességét annyira megnöveljék, hogy csak a legenyhébb pollenallergia-reakció jöjjön létre az allergénnel való találkozáskor.
Pollenallergia gyógyszerek: Az allergia kezelése kapcsán a betegek több mint 90%-a gyógyszeres illetve alternatív gyógymódokat vesz igénybe. A pollenallergia kezelése gyógyszerekkel: antihisztaminok, szteroidok és az egyes szervekre szabott további gyógykezelések (pl. nyálkahártya-lohasztók, hörgőtágítók stb.). Az allergia kezelése gyógyszeres formában azonban csak tüneti kezelést tesz lehetővé. Az alkalmazott gyógyszerekkel a teljes tünetmentesség a legtöbb esetben nem érhető el.
A pollenallergia kezelése fényterápiával: Az allergia kezelése kapcsán a bőrgyógyászatban már évtizedek óta használnak sikeresen különböző fényterápiákat. A fényterápiás pollenallergia-kezelés hátterében az a tudományosan igazolt tény áll, hogy az orrban, illetve a bőrben lezajló gyulladásos folyamatok nagyon hasonlóak. A fényterápia feltalálói – az allergia kezelése kapcsán – ezt szem előtt tartva kísérletezték ki a megfelelő és hatékony fényösszetételt. A fényterápiás allergiakezelés egy olyan új lehetőség a pollenallergia, a parlagfűallergia és az orrdugulás tüneteiben szenvedők számára, amely az allergia kezelése során kihasználja az UV sugárzás immunszupresszív (az immunredszer aktivitását csökkentő) hatásait. Az allergia kezelése, a fényterápia hatékony fényösszetételének (UV-B (5%), UV-A (25%) és látható fény (70%)) köszönhetően, klinikailag igazoltan^[6] csökkenti a pollenallergia, a parlagfűallergia tüneteit, és az allergia kezelése során hatékonyan mérsékli az orrfolyás, a tüsszögés, az orrviszketés és az orrdugulás tüneteit.^[7]

Begyűjtése, tárolása

A méhek számára a virágpor fehérjeforrás. A virágporból származó tápanyagokat a zsírtest raktározza. A házi méh a növények és a mezőgazdaság számára is a legfontosabb beporzó, mivel családban telel át, szipókája elég hosszú a legtöbb virág beporzásához, és virághűsége miatt is. A legtöbb társas rovarfajnál nem család, hanem csak a megtermékenyített anyák telelnek át. A méhek már kora tavasszal nagyobb tömegben mehetnek beporozni az akkor nyíló növényeket. A virághűség azt jelenti, hogy a méhek ragaszkodnak egy adott növényfajhoz. Ha egyszerre virágzik a cseresznye, a szilva, és a sárgabarack, akkor csak a cseresznyevirágokat porozzák be. Ha elég nagy a méhsűrűség, akkor nincs gond a megporzással. Vannak országok, ahol a gazdák fizetnek a méhészeknek, hogy hozzájuk vigye a méheket beporozni.

A méhek főként a fiasítás számára gyűjtik a virágport. A dajkák is sok virágport igényelnek, hogy méhpempőt tudjanak termelni az álcák és az anya etetésére. Az anya a méhpempőből szerzi a fehérjét a peték szikanyagához. Emellett a többi méh is fogyaszt virágport. Jobban szeretik a friss virágport, mint a régit, de tartalékolnak is. A nektárhoz hasonlóan a virágport is konzerválják; a méhkenyér tejsavas erjedéssel készül. A fiasításhoz közel tárolják.

A virágpor begyűjtéséhez a méhész virágporcsapdát tesz fel a kaptár bejáratához, amit azonban csak szakaszosan ereszt le a fiasítás virágporigénye miatt. Erős gyűjtéskor nem szabad így virágport elvenni, különben tele mézgyomorral nem tudnak a gyűjtők hazamenni. A csapdába a méhek lábáról egyben esnek le a csomók. Vigyázni kell, hogy a család ne szenvedjen hiányt virágpor miatt, különben a fiasítást eszik meg, hogy fehérjeszükségletüket fedezzék. Az így gyűjtött virágpor nedves, azért ragad össze.

A begyűjtött nedves virágport laposan ki kell teregetni száradni. Száradásra legjobb a 40 Celsius-fok. Nem állhat 1 cm-nél vastagabban, különben nem szárad ki. Napon nem szárítható. Nedvesen hűtőben lehet megvédeni a gombáktól, a molyoktól és az atkáktól. A virágpor silózható is.

Ha nem találnak elég virágport, akkor a méhek lisztet, őrölt paprikát, olajpogácsa porát, a rozsdagombák spóráját, fűrészport vagy szénport. Ha a méhek buzgón hordják a pótszert, akkor a méhész következtethet a virágporhiányra. Mindezek azonban alkalmatlanok a fiasítás nevelésére. A legjobb pótszer a sörélesztő és a tejpor keveréke, de alkalmas a sörélesztő és a szójaliszt tejpor nélkül is. Beadható gyűjtetéssel, vagy kaptárban por alakban, lepényben vagy szörpben.

Felhasználása

A virágpor, és a főként virágporból álló méhkenyér is ehető.^[8] Nem táplálékkiegészítőnek, hanem élelmiszernek számít. Fehérjetartalma 7-35% között változik a növényfajtól függően. Legnagyobb mennyiségben szénhidrátot tartalmaz.^[9]

A méhek által természetes forrásból készített méz tartalmaz p-kumársavat, ami antioxidáns hatású.^[10]

Az U.S. Food and Drug Administration (FDA) az allergiától eltekintve ártalmatlannak találta a virágpor fogyasztását, azonban különféle szermaradványok, gombák vagy baktériumok további egészségügyi problémákat okozhatnak. Nincsenek tudományos bizonyítékok a virágpor pozitív egészségügyi hatásaira.^[11]

Jegyzetek

↑ A kallóz a cellulózhoz hasonló, sok ß-glükózmolekulából álló összetett szénhidrát, de a cellulózban 1-4 kötése helyett 1-3 kötéssel kapcsolódik benne a glükóz.
↑ ^a ^b Kenneth R. Sporne (1972). „Some Observations on the Evolution of Pollen Types in Dicotyledons”. New Phytologist 71 (1), 181–185. o. DOI:10.1111/j.1469-8137.1972.tb04826.x.
↑ Walter S. Judd and Richard G. Olmstead (2004). „A survey of tricolpate (eudicot) phylogenetic relationships”. American Journal of Botany 91, 1627-1644. o. (full text Archiválva 2009. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben)
↑ Why does some pollen lack apertures? A review of inaperturate pollen in eudicots: doi:10.1111/j.1095-8339.2007.00694.x
↑ „Pollenallergia: tünetek, okok és kezelés”, webbeteg.hu, 2013. június 23. (Hozzáférés: 2013. augusztus 1.)
↑ „Allergia kezelése klinikailag igazolt eredményekkel”, allergia-kezelese.rhinolight.hu. [2013. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. augusztus 1.)
↑ „Pollenallergia kezelése fényterápiával”, allergia-kezelese.rhinolight.hu. [2013. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. augusztus 1.)
↑ Pollen essen
↑ Sanford, Malcolm T. Archivált másolat. [2007. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 19.), University of Florida, Institute of Food and Agricultural Sciences; citing P. Witherell, "Other Products of the Hive," Chapter XVIII, The Hive and the Honey Bee, Dadant & Sons, Inc., Hamilton, IL, 1975
↑ Mao W, Schuler MA, Berenbaum MR (2013. május 1.). „Honey constituents up-regulate detoxification and immunity genes in the western honey bee Apis mellifera”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 110 (22), 8842–6. o. DOI:10.1073/pnas.1303884110. PMID 23630255. PMC 3670375.
↑ Sanford, Malcolm T.: Producing Pollen. University of Florida, Institute of Food and Agricultural Sciences. [2007. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 30.). Document ENY118. Original publication date November 1, 1994. Revised February 1, 1995. Reviewed May 1, 2003.

Források

Örösi Pál Zoltán: Méhek között (1957)
Soó Rezső-Haraszty Árpád-Hortobágyi Tibor-Kiss István-Simon Tibor: Növénytan (1963)
Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan (1963)
Mi a pollen?^{[halott link]}
Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2
Biológiai kislexikon
A zárvatermők mikrosporo- és mikrogametogenezise

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Virágpor témájú médiaállományokat.

Nézd meg a virágpor címszót a Wikiszótárban!

napi pollenszámítás
Pollen-meghatározás
Florida Múzeum
Pollenek.lap.hu – linkgyűjtemény
pollen allergia kezelése
Bakk Ferenc: Virágpor termelés; OMSzK–OFMT, Budapest, 1961
Járainé Komlódi Magda: Pollenháború. Képeskönyv a világhódító virágporról; 2. felújított kiad.; Móra, Budapest, 1999
Járainé Komlódi Magda–Nékám Kristóf: Pollenlavina. Fáktól a gyomokig. Allergiát okozó pollenforrások atlasza; Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság, Budapest, 2004
Sebestyén József: Virágporos méhlegelő; Országos Magyar Méhészeti Egyesület, Budapest, 2014
Stephanie Bruneau: Méhek, mézek nagykönyve. Gyógyító kincsek a kaptárból. Receptek és tanácsok a mézre, méhviaszra, propoliszra, méhpempőre, virágporra; ford. Fuisz Tibor István; Cser, Budapest, 2019

[1] A kallóz a cellulózhoz hasonló, sok ß-glükózmolekulából álló összetett szénhidrát, de a cellulózban 1-4 kötése helyett 1-3 kötéssel kapcsolódik benne a glükóz.

[auto_O7piFnZOryol7lF+1RRAsQ-2] Kenneth R. Sporne (1972). „Some Observations on the Evolution of Pollen Types in Dicotyledons”. New Phytologist 71 (1), 181–185. o. DOI:10.1111/j.1469-8137.1972.tb04826.x.

[3] Walter S. Judd and Richard G. Olmstead (2004). „A survey of tricolpate (eudicot) phylogenetic relationships”. American Journal of Botany 91, 1627-1644. o. (full text Archiválva 2009. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben)

[4] Why does some pollen lack apertures? A review of inaperturate pollen in eudicots: doi:10.1111/j.1095-8339.2007.00694.x

[5] „Pollenallergia: tünetek, okok és kezelés”, webbeteg.hu, 2013. június 23. (Hozzáférés: 2013. augusztus 1.)

[6] „Allergia kezelése klinikailag igazolt eredményekkel”, allergia-kezelese.rhinolight.hu. [2013. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. augusztus 1.)

[7] „Pollenallergia kezelése fényterápiával”, allergia-kezelese.rhinolight.hu. [2013. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. augusztus 1.)

[8] Pollen essen

[9] Sanford, Malcolm T. Archivált másolat. [2007. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 19.), University of Florida, Institute of Food and Agricultural Sciences; citing P. Witherell, "Other Products of the Hive," Chapter XVIII, The Hive and the Honey Bee, Dadant & Sons, Inc., Hamilton, IL, 1975

[Berenbaum-10] Mao W, Schuler MA, Berenbaum MR (2013. május 1.). „Honey constituents up-regulate detoxification and immunity genes in the western honey bee Apis mellifera”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 110 (22), 8842–6. o. DOI:10.1073/pnas.1303884110. PMID 23630255. PMC 3670375.

[11] Sanford, Malcolm T.: Producing Pollen. University of Florida, Institute of Food and Agricultural Sciences. [2007. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 30.). Document ENY118. Original publication date November 1, 1994. Revised February 1, 1995. Reviewed May 1, 2003.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]