Polién

A poliének olyan többszörösen telítetlen kémiai vegyületek, amelyek legalább három darab konjugált szén–szén kettős kötést tartalmaznak. Ezek a váltakozó egyszeres és kétszeres kötések szokatlan optikai tulajdonságokat kölcsönöznek az adott molekulának. A poliének fogalmához szorosan kapcsolódó kifejezés a diének csoportja, amely a két darab kettős kötéssel rendelkező molekulákat takarja.

A következő poliéneket antibiotikumként használják a betegek gyógyítására: amfotericin B, nisztatin, kandicidin, pimaricin, metil-partricin és trichomicin.^[1]

Egy transz-likopin polién szerkezete, ami a paradicsom vörös színét adja

Optikai tulajdonságai

A karotin is egy polién, ami a répák sárga színéért felelős

Néhány polién élénk színű, amely egy ritka tulajdonság a szénhidrogéneknél. Általában az alkének egy spektrum ultraibolya tartományában nyelnek el, viszont a poliének energiaszintjei közötti különbségek – a számos konjugált kettős kötés miatt – kisebbek, így az elnyelt fény a spektrum látható tartományába esik. Emiatt ezek a vegyületek színesek, mely színért a molekula kromofornak nevezett része a felelős. Sok természetes festék tartalmaz lineáris poliéneket, mint például béta-karotint, ami a répák jellegzetes színét is adja.

Kémiai és elektromos tulajdonságai

A poliének sokkal reakcióképesebbek szoktak lenni, mint az egyszerűbb alkének. Például a poliént tartalmazó trigliceridek reaktívak a légköri oxigénnel szemben. A részben oxidált vagy redukált poliacetilén magas elektromos vezetőképességgel bír. A legtöbb vezető polimer polién, és sokuknak konjugált szerkezete van.

Előfordulás

Néhány zsírsav is polién. A poliének egy másik fontos osztálya az antimikotikumok.^[2]

Jellegzetes poliének

A leukotrién A4 az immunválasz szabályozója

A retinal az állatok látásának kémiai alapvegyülete

A béta-karotin vörös-narancssárga pigment, amely növényekben és gyümölcsökben, főleg a sárgarépában gazdag

A poliacetilének szintetikus polimerek, amelyek elméleti szempontból fontosak, mivel oxidációs úton fémes tulajdonságokkal rendelkeznek^[4]

Jegyzetek

↑ Zotchev, Sergey B. (2003). "Polyene macrolide antibiotics and their applications in human therapy". Current Medicinal Chemistry. 10: 211–223. doi:10.2174/0929867033368448.
↑ NCBI Bookshelf (1996). "Polyene Antifungal Drugs". The University of Texas Medical Branch at Galveston. Retrieved 29 January 2010.
↑ Torrado, J. J.; Espada, R.; Ballesteros, M. P.; Torrado-Santiago, S. "Amphotericin B formulations and drug targeting" Journal of Pharmaceutical Sciences 2008, volume 97, pp. 2405-2425. doi:10.1002/jps.21179
↑ „Torrado, J. J.; Espada, R.; Ballesteros, M. P.; Torrado-Santiago, S. "Amphotericin B formulations and drug targeting" Journal of Pharmaceutical Sciences 2008, volume 97, pp. 2405-2425. doi:10.1002/jps.21179”.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Polyene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Zotchev, Sergey B. (2003). "Polyene macrolide antibiotics and their applications in human therapy". Current Medicinal Chemistry. 10: 211–223. doi:10.2174/0929867033368448.

[2] NCBI Bookshelf (1996). "Polyene Antifungal Drugs". The University of Texas Medical Branch at Galveston. Retrieved 29 January 2010.

[3] Torrado, J. J.; Espada, R.; Ballesteros, M. P.; Torrado-Santiago, S. "Amphotericin B formulations and drug targeting" Journal of Pharmaceutical Sciences 2008, volume 97, pp. 2405-2425. doi:10.1002/jps.21179

[4] „Torrado, J. J.; Espada, R.; Ballesteros, M. P.; Torrado-Santiago, S. "Amphotericin B formulations and drug targeting" Journal of Pharmaceutical Sciences 2008, volume 97, pp. 2405-2425. doi:10.1002/jps.21179”.

[1]

[2]

[3]

[4]