Piroserű hálóslevél

Piroserű hálóslevél
	Fittonia albivenis
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superasteridae;
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids I;
Rend:	Ajakosvirágúak (Lamiales);
Család:	Medvekörömfélék (Acanthaceae);
Alcsalád:	Medvekörömformák (Acanthoideae);
Nemzetség-; csoport:	Justicieae;
Nemzetség:	Hálóslevél (Fittonia);
Faj:	F. albivenis;
Tudományos név
	Fittonia albivenis; (Lindl. ex Veitch) Brummitt 1979
Szinonimák
	Adelaster albivenis Lindl. ex Veitch; Fittonia argyroneura Coem.; Fittonia verschaffeltii (Lem.) Van Houtte; Fittonia verschaffeltii var. argyroneura (Coem.) Regel; Fittonia verschaffeltii f. argyroneura (Coem.) Voss; Gymnostachyum argyroneurum (Coem.) J.Verschaff.; Gymnostachyum verschaffeltii Lem.;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Piroserű hálóslevél témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Piroserű hálóslevél témájú médiaállományokat és Piroserű hálóslevél témájú kategóriát.

A piroserű hálóslevél (Fittonia albivenis) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe tartozó medvekörömfélék (Acanthaceae) családjában a hálóslevél (Fittonia) nemzetség legismertebb faja. Korábbi tudományos nevén (Fittonia verschaffeltii) a nemzetség típusfaja. A „verschaffeltii” név egy belga kertésznek állít emléket.

Származása, elterjedése

Hazája Dél-Amerika északi része: Kolumbia, Ecuador, Peru és Észak-Brazília. A 19. század közepén, akkor még Adelaster albivensis néven hozták át Belgiumba.

Megjelenése, felépítése

Apró termetű, lágyszárú növény.

Széles tojásdad, 7–10 cm-es levelei és hajtásai is szőrösek. A levelek rózsaszín (ritkábban: fehér) erezete mutatós. Leveleinek felületén rendkívül apró, csak mikroszkóp alatt látható fénygyűjtő lencsék alakultak ki (egy-egy növényen akár több millió is); ezzel a különleges módszerrel biztosítva az fotoszintézishez szükséges energiát az őserdő aljnövényzetében. Az összegyűjtött fény a levél bőrszövetének sejtjein át jut el a klorofillt tartalmazó sejtekbe. A plazmaáramlás állandóan mozgatja a klorofill-testecskéket, így előbb-utóbb mindegyiknek jut a fényből.

Apró, sárgásfehér virágai fürtökben állnak a felálló kocsányokon, zöld takarólevelek között.

Életmódja, termőhelye

Talajlakó. Terülő: gyökerei sekélyen futnak, elfekvő hajtásai könnyen legyökeresednek. Eredeti környezetében az Andok lejtőinek erdeiben nő, szinte teljes árnyékban. Ebből adódóan a tűző napot nem tűri. Rendkívül hőérzékeny: 16 °C alatt elpusztul; legjobban a 20–24 °C közötti hőmérsékletet kedveli. Minél színesebb a növény levele, annál több fényt igényel, de a tűző napon megperzselődik.

Vízigényes, de a pangó vizet nem viseli: a túlöntözéstől levelek besodródnak és elpusztulnak. A huzatos helyeket sem szereti. Páraigényes örökzöld, ezért leveleit naponta permetezni kell. Száraz levegőn a levelek elfonnyadnak.

Magról és dugványról is szaporítják – dugványról gyakrabban. Hajtásai virágzáskor megnyúlnak, és ilyenkor gyakran eldobálják leveleiket – az ilyen hajtásokat célszerű kitörni; egyúttal dugványozásra is alkalmasak. A kitört hajtást vízbe, homokba, tőzegbe vagy tőzeg-perlit keverékbe dughatjuk le.

Jellegtelen virágai tavasszal és nyáron, kalászban nyílnak.

Felhasználása

Mutatós, rózsaszínnel erezett levelei miatt kedvelt dísznövény.

Kártevői

Fiatal hajtásait előszeretettel támadják meg a takácsatkák(?) és a levéltetvek. Állandó kártevője a pinceászka.

Fajták, változatok

'Argyroneura' — levele fehéren erezett világoszöld;
'Miniature Variegated' — törpe növésű, zöld-rózsaszín;
'Argyroneura minima' — törpe növésű, zöld-fehér;
'Argyroneura Black Emerald' — sötétzöld levelű;
'Rubrovenosa Pink' — sötétzöld levelű vörös erezettel;
'Kings Cross' — apró, kompakt habitusú, extravagáns küllemű: csaknem fehér, erősen hullámos peremű leveleit sötétzöld szegély övezi. A törzsváltozatnál jóval igénytelenebb, nyáron gond nélkül szabadban tartható. 2007 őszén került piacra; mára az egyik legkedveltebb változat.
'Pearcei'

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g A(z) „Fittonia albivenis (Lindl. ex Veitch) Brummitt” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2014. november 29.)

Források

Garami Márta: Apróságok az őserdőből
Édenkert.hu: Fittónia (Fittonia verschaffeltii)
Lovas Katalin:Hálóslevél^{[halott link]}
Szűcs Lajos: A növényvilág csodái. Gondolat Kiadó, Budapest, 1967. p. 146.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[TPL-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g A(z) „Fittonia albivenis (Lindl. ex Veitch) Brummitt” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2014. november 29.)

[1]