Pieter Teyler van der Hulst
Pieter Teyler van der Hulst | |
Wybrand Hendricks festménye (1787) | |
Született | 1702. március 25.[1][2][3] Haarlem |
Elhunyt | 1778. április 8. (76 évesen)[1][2][4][3] Haarlem |
Állampolgársága | Egyesült Tartományok |
Foglalkozása | |
Sírhelye | Grote Kerk |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pieter Teyler van der Hulst témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pieter Teyler van der Hulst (Haarlem, 1702. március 25. – Haarlem, 1778. április 8.) gazdag holland mennonita posztó- és selyemgyáros, amszterdami bankár. A korabeli skóciai felvilágosodási mozgalom híveként végrendeletileg alapítványt (Teylers Stichting) hozott létre a művészetek és tudományok támogatására és vagyonát, gyűjteményeit erre hagyományozta. Közel két millió guldenes vagyonát (mai értékben kb. 80 millió eurónak felelne meg) a Teylers Múzeum megalapításával a vallás, a művészetek és a tudományok ápolására és művelésére hagyta.[5] Hagyatékából alapították meg a Teylers Hofje nevű szegényházat, de a mennonita közösséget is jelentős összegekkel támogatta.
Életútja
[szerkesztés]Pieter Teyler van der Hulst 1702. március 25-én született Haarlemben. A skót felvilágosodási mozgalom híve és aktív követője volt, hiszen felmenői gazdag skót kereskedők voltak. Neve a skót Tailor szóból ered. 1728-ban kötött házasságot Helena Wynands Verschaave úrhölggyel.[6] Aktív tagja volt a Waterlander nevű mennonita közösségnek és a város árvaházának megbízott vezetője lett 1750-től kezdődően.[7] Vagyonát selyem- és posztókereskedésből építette fel, majd 1763 után leginkább csak bankárként tevékenykedett. Jelentős kölcsönökkel támogatta haarlemi kortársait, többek között szomszédját, a szintén skót származású, amszterdami kereskedőt George Cliffordot, aki a maga részéről Carl Linnaeus mecénása volt. A skót bankárok, Teyler, Clifford és Hope & Co. mindannyian lelkes művészet- és tudománypártolók voltak. Teyler a feleségével együtt továbbra is aktívan részt vett a haarlemi mennonita közösségi életben és 1752-ben megalapította a nevét viselő szegényházat (Teylers Hofje).[8] Hasonló mennonita létesítményekkel ellentétben, ide nem csak mennonitákat fogadtak be.
A 18. században Amszterdam (itt voltak Teyler bankjának hivatalai) és Haarlem is protestáns volt, így a holland stadhouderek (kormányzó) is. A római katolikusok mennoniták, kvékerek és más vallásúak így nem vehettek részt az állami intézmények, társaságok életében, így sem a Holland Tudományos Akadémia (Hollandsche Maatschappij der Wetenschappen) életében sem, amelyet egyébként Haarlemben alapítottak 1752-ben „az összes tudományág művelése céljából”. Az intézmény 1831-ben a Teylers Múzeummal szembeni épületbe, a Spaarne túloldalára költözött át. A két intézményt azóta egyébként szoros együttműködési szálak fűzik össze.
Pieter Teylert jelentősen befolyásolta a helyi Természettudományi Kollégium (hollandul: Natuurkundig College) valamint a Holland Tudományos Akadémia.[9] 1772-ben hozzájárult a városi rajziskola megalapításához. Óriási pénzösszeggel támogatott egyébként más kezdeményezéseket is, például a Holland Tudományos Akadémia új székhelyét 1777-ben valamint a városi zenekollégium megalapítását 1773-ban.[9]
Öröksége
[szerkesztés]1756-ban keltezett végrendeletében Pieter Teyler úgy intézkedett, hogy gyűjteményét és vagyonának nagy részét egy alapítvány gondozza, névlegesen a Teylers Stichting. Haarlemben két társaságot hoztak létre hagyatékából: a Teylers Eerste Genootschapot (hollandul: Teylers első társasága) a teológiai kutatások támogatására, míg a Teylers Tweede Genootschapot (magyarul: Teylers második társasága) a fizika, költészet, történelem, festészet és numizmatika támogatására.
Hagyatékának kezelői, a Teylers Stichting első igazgatói úgy döntöttek, hogy nyilvános múzeumot hoznak létre, amelyben szakkönyvek, természettudományos műszerek, rajzok, kövületek és ásványok is vannak. A múzeum 1784-ben nyílt meg, első igazgatóját Martin van Marum (1750–1837) lett. A múzeumot városi tanulmányi és tudományos központnak szánták. Egykori háza, az úgynevezett Fundatiehuis összeköttetésben áll a múzeum épületével és bejáratán keresztül egy hosszú folyosón át, a múzeum ovális terme közelíthető meg. Teyler halála után a művészeti társaság mindenkori vezetőjének lakhelyéül is szolgált.
A múzeum numizmatikai kabinetje őrzi Hollandia egyik legjelentősebb pénz- és érmegyűjteményét. Ennek alapját is Pieter Teyler van der Hulst korabeli magángyűjteménye vetette meg.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
- ↑ a b Pieter Teyler Van Der Hulst
- ↑ a b Teyler (van der Hulst), Pieter, Pieter Teyler (van der Hulst)
- ↑ BnF-források (francia nyelven)
- ↑ Pieter Teyler's assets Archiválva 2013. május 25-i dátummal a Wayback Machine-ben on Museum website.
- ↑ Huuwlykszangen voor den heere Pieter Teyler, van der Hulst, en jongkvrouwe Helena Wynands Verschaave, poem by Pieter Langendijk on the occasion of their wedding in the DBNL
- ↑ Teyler van der Hulst, Pieter (1702–1778) on Global Anabaptist Mennonite Encyclopedia Online
- ↑ Haarlems hofjes, Dr. G. H. Kurtz, Schuyt & Co C.V., Haarlem, 1972, ISBN 90-6097-027-6
- ↑ a b Biography Pieter Teyler. Teylers Museum. [2013. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 22.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pieter Teyler van der Hulst című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Teyler 1778–1978. Studies en bijdragen over Teylers Stichting naar aanleiding van het tweede eeuwfeest (Haarlem / Antwerpen 1978) (in Dutch)
- W.W. Mijnhardt, Tot Heil van ’t Menschdom. Culturele genootschappen in Nederland 1750–1815 (Amsterdam 1988) (in Dutch)
- B. Sliggers (red.), De idealen van Pieter Teyler. Een erfenis uit de Verlichting (Haarlem 2006) (in Dutch)
- Article[halott link] on the portraits of Pieter Teyler (in Dutch). B. Sliggers, Teyler geportretteerd, Teylers Magazijn 91 (2006), pp. 2-5.