Piet de Jong

Piet de Jong
Hollandia 43. miniszterelnöke
Hivatali idő 1967. április 5. – 1971. július 6.
Uralkodó	Julianna
Előd	Jelle Zijlstra
Utód	Barend Biesheuvel
Hollandia honvédelmi minisztere
Hivatali idő 1963 – 1967
Hollandia tengerészeti államtitkára
Hivatali idő 1959 – 1963
Katonai pályafutása
Csatái	második világháború
Született	1915. április 3. Apeldoorn
Elhunyt	2016. július 27. (101 évesen) Hága
Sírhely	The Hague Roman Catholic Cemetery
Párt	Katolikus Néppárt (1959-1980) Kereszténydemokrata Tömörülés (1980 óta)
Foglalkozás	politikus, tengerésztiszt
Iskolái	Royal Netherlands Naval College (1931 – 1934. augusztus 28.)
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	Bronze Cross (1940. július 16.) Distinguished Service Cross (1948. július 8.) Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemjele Grand Cross of the Order Bernardo O'Higgins Oranje-Nassau-rend lovagi nagykeresztje Knight Grand Cross of the Order of Leopold II Oorlogsherinneringskruis Ereteken voor Orde en Vrede Herinneringsmedaille 1962 Huwelijksmedaille 1966 Officers' Cross War Medal 1939–1945 United Nations Korea Medal Bronze Cross (1943. július 8.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Piet de Jong témájú médiaállományokat.

Petrus Jozef Sietse "Piet" de Jong (Apeldoorn, 1915. április 3. – Hága, 2016. július 27.) holland politikus, tengerésztiszt, Hollandia miniszterelnöke volt 1967 és 1971 között. A Katolikus Néppárt tagja volt és később a Kereszténydemokrata Tömörülésé.

Életrajza

Fiatalkora

1915-ben született Gelderlandban található Apeldoorn településen egy frízföldi katolikus család hatodik gyermekeként. Középiskolai tanulmányai után 1931-ben a Holland Királyi Tengerészethez csatlakozott, ahol tengerészkadét volt. Ezzel egyidőben a Den Helderben a Holland Királyi Tengerészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, 1934-ben kapta meg tengerészzászlósi rangját.

Második világháború

Főiskolai végzettségének megszerzése után 1934-től rövid ideig Holland Kelet-Indiában a tengerészet tengeralattjárói szolgálatában teljesített szolgálatot. 1940. május 13-án szállt partra Angliában a holland HLMS O 24 tengeralattjáróról. Eleinte ezen a tengeralattjárón első tisztként teljesített szolgálatot, majd 1944-től hadtest parancsnoki rangban szolgált. A háború alatt Angliában élt.

A háború után 1947-ben a Tengernagyi Hivatalnál dolgozott, 1948-ban a tengerészeti miniszter adjutánsa lett. 1951 és 1952 között a HNLMS De Zeeuw fregatt parancsnoka volt. 1955-ben a Holland Királyi Tengerészeti Főfelügyelői Hivatal vezérkari főnökének nevezték ki.

Politikai pályája

Államtitkár

1959-ben a Jan de Quay vezette kormány tengerészeti államtitkára lett, egyben a Katolikus Néppárt tagja is. Államtitkárként legfőbb feladata volt a tengerészet struktúrájának az átalakítása.

Miniszter

1959 és 1963 között Victor Marijnen kormányának honvédelemi minisztere lett.

Miniszterelnök

Az 1967-es holland választáson a Katolikus Néppárt győzött. A kormány koalíció tagjai lettek a Forradalomellenes Párt, Keresztény Történelmi Unió és a Szabadság és Demokrácia Néppártja.

Ez volt az első kormány a második világháború után, amely kitöltötte a 4 éves hivatali idejét. A szekularizáció miatt a társadalom számos demokratikus reformot várt el a kormánytól, számos reform intézkedést hoztak a főiskolák és egyetemek életében, miután több alkalommal is megszállták diákok a Maagdenhuist, ami a felsőoktatási felvételi iroda volt. Az 1968-as diáklázadások Hollandiára is hatással voltak.

Alkotmányos reformok

A kormány 1967-ben felállította az André Donner Európai Bíróság bírója és Jo Cals 1965-1966 közti miniszterelnök vezette Donner-Cals bizottságot, aminek feladata az alkotmány felülvizsgálata és a választási törvény módosítása volt. A bizottság jelentése 1971-re készült el, amiben javaslatot tettek az egyéni választókerületi rendszer bevezetésére, az arányos képviselettel szemben, ám az alkotmánymódosítás csak 1983-ban történt meg hosszas előkészítő munkák után, amibe a szociális jogok is belekerültek.

Gazdaság

Az ország gazdasága nehézségekbe ütközött, hiszen az ipari szektorban, ezenbelül is a hajógyártási és textil ágazatban tömeges elbocsátásokra került sor. A kormány a gazdaságilag gyengén teljesítő régiók felzárkóztatására tett kísérletet, úgy, hogy kormányzati szerveket helyezett át Drenthe, Frízföld, Groningen és Limburg déli részébe. 1968-ban Johan Witteveen (VVD) pénzügyminiszter javaslatára törvénybe iktatták a minimálbér összegét. Az Áfa bevezetésével áremelkedés lett és nőtt az infláció, amire a kormány lassan reagált így le kellett mondai Leo de Block gazdasági miniszternek. A kormány ideje alatt a munkáltatók befagyasztották a béreket, ami miatt tömegtüntetésekre és sztrájkokra került sor. A tüntetések miatt a munkáltatók képviselete részben feloldotta a bérek befagyasztását.

Külpolitika

A kormány növelte a védelmi kiadásokat, az 1968-as prágai tavasz következtében. 1969-ben tömegtüntetések sorozata zajlott le a vietnámi háború miatt.

A kormány külpolitikájának egyik legnagyobb sikere, hogy javult Indonéziával a viszonya. 1970-ben Suharto indonéz elnök Hollandiába látogatott. Ám a látogatását beárnyékolta, hogy a hágai indonéz nagykövetséget elfoglalták a malukuiak.

További információk

• holland nyelvű oldal

Kapcsolódó szócikkek

• Katolikus Néppárt
• Kereszténydemokrata Tömörülés

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Kabinet-De Jong című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Piet de Jong című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.