Szitka luc
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Quinault Lake Spruce, a faj harmadik legnagyobb képviselője
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Picea sitchensis (Bong.) Carr. | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szitka luc témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szitka luc témájú médiaállományokat és Szitka luc témájú kategóriát. |
A szitka luc (Picea sitchensis) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó faj.
Neve és rendszertana
[szerkesztés]A nevét az alaszkai Sitka városról, illetve közösségről kapta. A DNS-vizsgálatok azt mutatták,[1][2] hogy a szitka lucnál, csak az oregoni luc (Picea breweriana) bazálisabb, azaz ősibb. Az összes többi lucfaj változatosabb, ami arra hagy következtetni, hogy a lucfenyők az észak-amerikai kontinensről származnak.[1]
Előfordulása
[szerkesztés]A szitka luc előfordulási területe Észak-Amerika nyugati partvidékén van, északon az alaszkai Kenai-félszigettől, délre Észak-Kaliforniáig, azaz a Fort Bragg nevű városig (Griffin & Critchfield 1972). A mérsékelt övi esőerdők egyik jellegzetes fája; a tengertől sohasem távolodik túl messzire, kivételt képez Oregon, ahol a folyók mentén akár 80 kilométerre is behatol.
Megjelenése
[szerkesztés]A szóban forgó lucfenyő, Földünk egyik legnagyobb fája.[3] A fenyők között az ötödik helyen van, az óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), az tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens), a déli kaurifenyő (Agathis australis) és az óriás tuja (Thuja plicata) után.[4] Néhány hivatalosan megmért példány elérte a 91 méteres magasságot.[5]
A kérge vékony és pikkelyszerű; 5-20 centiméteres darabokban hámlik. A fiatal példány lombkoronája széles és kúp alakú, az idősebbnél - 20-40 méter - hengeresebbé válik. A fiatal hajtások nagyon világos barnák, majdnem fehéresek. A tűlevele merev és éles; 15-25 milliméter hosszú és oldalra lapított. Sötét kékeszöld 2-3 sornyi gázcserenyílással.
A toboza 6-10 centiméter hosszú; zárva 2, míg nyitva 3 centiméter széles.[6] Karcsú henger alakú. A tobozpikkelyek 15-20 milliméter hosszúak. A fiatal toboz vöröses, 5-7 hónap után világos barnává válik. A fekete magok 3 milliméteresek, 7-9 milliméteres szárnyakkal.
Mivel nagyon nedves talajokban nő, a gyökerei nem hatolnak mélyre és nemigen ágaznak el; főleg oldalnövésűek.[7] Habár nedves területeken él, a vékony kérge és sekély növésű gyökere miatt, a tűz nagy kárt tehet benne.[7]
Egyes példányokra daganatok nőnek, azonban ezek nem károsak az egészségére.[8]
A legnagyobb példányai
[szerkesztés]- Carmanah Giant - a Carmanah Walbran Provincial Parkban él és a 96 méteres magasságával a legmagasabb fa Kanadában.
- Queets Spruce - a legterebélyesebb fa a világon, tömege 337 köbméter faanyagot tartalmaz, 75,6 méter magas és 4,55 méter átmérőjű az átlagos méretű ember mellmagasságának tájékán; az Olympic Nemzeti Parkban található, 26 kilométerre a Csendes-óceántól.
- Quinault Lake Spruce - 58,2 méteres magasságával, 298 köbméter faanyagával és 5,39 méter átmérőjével a világ harmadik legnagyobb szitka luca; ez is az Olympic Nemzeti Parkban található, de 39 kilométerre a Csendes-óceántól.
Felhasználása
[szerkesztés]A fa anyagát sok mindenre hasznosítják, például a faiparban, papírkészítésben, zongorák és egyéb hangszerek készítésében,[9] a második világháború előtt a repülőgyártásban.[10] A fiatal hajtásokból lucízű sört és szirupot lehet készíteni.[11][12] Az őslakosok a gyökereiből kosarakat fontak.[13]
Képek
[szerkesztés]-
Egyik óriás példánya -
A természetes élőhelyén -
Erdőt alkotva -
Törzse oldalnövésű gyökerekkel -
Friss hajtások -
Tűlevelei és toboza -
Daganatos példányok -
Faanyaga
_and_epicormic_branching.JPG)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Ran, J.-H., Wei, X.-X. & Wang, X.-Q. 2006. Molecular phylogeny and biogeography of Picea (Pinaceae): Implications for phylogeographical studies using cytoplasmic haplotypes. Molecular Phylogenetics and Evolution|Mol Phylogenet Evol. 41(2): 405–19.
- ↑ Sigurgeirsson, A. & Szmidt, A.E. 1993. Phylogenetic and biogeographic implications of chloroplast DNA variation in Picea. Nordic Journal of Botany 13(3): 233–246.
- ↑ Rushforth, Keith. Bäume, 2nd (german nyelven), Bern: Hallwag AG [1980] (1986). ISBN 3-444-70130-6
- ↑ Agathis australis. Conifers. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
- ↑ Tallest Sitka Spruce. Landmark Trees. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
- ↑ Picea sitchensis. Oregon State University. [2016. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
- ↑ a b Index of Species Information: Picea sitchensis. Fire Effects Information System. U.S. Forest Service. (Hozzáférés: 2015. július 3.)
- ↑ Sedam, Michael T.. The Olympic Peninsula: The Grace & Grandeur. Voyageur Press, 109. o. (2002). ISBN 978-0896584587
- ↑ Sitkagran - utbredelse, egenskaper og anvendelse (Sitka spruce - propagation, properties and uses) Archiválva 2011. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben by Kjell Vadla, Norwegian Forest and Landscape Institute.
- ↑ (1975) „Development and application of woven graphite products for aerospacestructures”. DOI:10.2514/6.1975-774.
- ↑ Picea sitchensis: "Sitka Spruce, Tideland Spruce". Collections. San Francisco Botanical Garden. [2016. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 29.)
- ↑ Alaska State Tree: Sitka Spruce. Alaskan Nature. (Hozzáférés: 2013. november 29.)
- ↑ Kallenbach, Elizabeth: Tlingit Spruce Root Baskets. University of Oregon, Museum of Natural and Cultural History. [2016. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 29.)
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Picea sitchensis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Conifer Specialist Group (1998). Picea sitchensis. 2006. IUCN Red List of Threatened Species. IUCN 2006. www.iucnredlist.org. Retrieved on 6 May 2006.
- Griffin, J. R. & Critchfield, W. B. 1976. Distribution of forest trees in California. USDA Forest Service Research Paper PSW-82: 23–24, 75.
- Mitchell, A. 1978. Trees of Britain & Northern Europe. Collins Field Guide. HarperCollins. London. ISBN 0-00-219213-6
- Gymnosperm Database
- Flora of North America
- Arboretum de Villardebelle - photos of cones of Picea sitchensis and related spruces
- Prof Stephen Sillett's webpage with photos taken during canopy research.
- Description of Sitka Spruce in forestry Archiválva 2021. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (PDF) by[United States Department of Agriculture|US Department of Agriculture.
- Picea Sitchinesis 'Octopus tree'
- Carrière, É.A. 1855: Traité Gén. Conif. 260.
- Govaerts, R. et al. 2014. Picea sitchensis in World Checklist of Selected Plant Families. The Board of Trustees of the Royal Botanic Gardens, Kew. Published on the internet. Accessed: 2014 Oct 21.
- USDA, ARS, Germplasm Resources Information Network. Picea sitchensis in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), U.S. Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 07-Oct-06.
