Hidas-bérc
| Hidas-bérc | |
| Ország | Magyarország |
| Hegység | Mátra |
| Elhelyezkedése | |
 Hidas-bérc
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 51′ 36″, k. h. 20° 00′ 48″47.860100°N 20.013300°EKoordináták: é. sz. 47° 51′ 36″, k. h. 20° 00′ 48″47.860100°N 20.013300°E | |
 | |
A Hidas-bérc Magyarország második legmagasabb hegycsúcsa,[1][2] a Mátrában található, tengerszint feletti magassága az egyes forrásokban más és más: 971,[3] 972,[1] 972,8[2] vagy kb. 980 m.[4] Mátraházától keletre, Kékestetőtől dél-délkeleti irányba tartó piros jelzésű turistaút közvetlenül a csúcs mellett halad el.[3]
A Hidas-bérc nyugati nyúlványának végén előbukkanó sziklacsoport a Pezső-kő,[3][m 1] ami geomorfológiai szempontból krioplanációs sziklatorony,[5] tengerszint feletti magassága 952,8 m.[2] 2017 nyarán a Pezső-kő tetején még látszott egy korábbi építmény alapja és az egykori építménybe vezető lépcső maradványa; illetve a Pezső-kőtől a Hidas-bérc irányában kikövezett út, egy másik lépcsősor és a lépcsősor melletti sziklán egy egykori jelzés nyoma is megfigyelhető volt.[6] Korábban a Pezső-kő környékén sífutóversenyeket rendeztek.[7][8] A Pezső-kő több alkalommal említésre kerül Vekerdy Tamás Klári emlékei című irodalmi alkotásában is.[9] A Pezső-kőtől mintegy 200 méterre északnyugatra található a Pezső-kút nevű forrás.[3]
A Hidas-bérc nyugati oldalánál meredekebb a keleti, itteni három nyúlványa a Hosszú-Vágó-bérc, az Éles-bérc és a Kecske-bérc. Keleti oldalában ered az Ólom-kút nevű forrás, illetve itt kezdődik az először kelet-délkeleti, majd délkeleti irányú Kerékgyártó-völgy, amely végül a markazi Vár-völgybe fut.[3]
A Hidas-bérc északi oldala, a Kékes-lapos lankásan kapcsolódik a Kékeshez, a Peres-vágás nevű déli oldala pedig délkeleten a Négyeshatár nyereg felé, délnyugaton a Vályus-kút melletti vadászkunyhó felé lejt.[3][1][10]
Kőzettanilag a Hidas-bérc felső része – a Kékeshez hasonlóan – főként piroxénandezit anyagú lávakőzetekből és lávabreccsákból épül fel, alsóbb részén azonban már agglomerátum, tufa és tufit is előfordul a lávakőzetek mellett. Ezek a kőzetek a miocén korban lezajlott vulkáni tevékenység eredményeként képződtek.[11]
Élővilága
[szerkesztés]Földrajzilag a Magas-Mátrához, növényföldrajzi szempontból a montán bükkös övbe tartozik, jellemző növénytársulása a montán bükkös. Növényvilágának része az apróvirágú pimpó (Potentilla micrantha), az erdei Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides), a fürtös bodza (Sambucus racemosa) és a közönséges aranyvessző (Solidago virga-aurea). A Magyarországon védett növények közül megtalálható itt a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), az erdei varjúköröm (Phyteuma spicatum), továbbá a mérgező farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) és farkasboroszlán (Daphne mezereum). A Pezső-kőn is él közönséges aranyvessző, továbbá fellelhető a védett havasalji rózsa (Rosa pendulina) is. A Pezső-kőtől délnyugatra található forrásláp növénye a szárnyas görvélyfű (Scrophularia umbrosa). A Pezső-kút közelében a szintén védett közönséges tölgyespáfrány (Gymnocarpium dryopteris) fordul elő.[12]
1980-ban Kiszelyné Vámosi Anna az alábbi zuzmótaxonokat írta le a Hidas-bércről: Parmelia scorte var. pastillifera, Crocynia membranacea, Lecidea microsporella, Lecidea parasemea (syn. L. euphorea = L. olivacea = L. dolosa), Lecidea scalaris (syn. L. ostreata, Psora ostreata), Lecidea soredizodes (syn. L. albuginosa), Cladonia degenerans f. dilacerata. A Pezső-kő területén a Lecidea lucida fajt azonosította.[13]
A Hidas-bérc környéke a foltos szalamandra egyik magyarországi előfordulási helye,[14] és kaszáspókot is megfigyeltek a bérc 850 méteres szintjénél.[15]
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Az interneten gyakran helytelenül Pezsgő-kő néven említik, valamint összetévesztik a hegycsúccsal, azaz magával a Hidas-bérccel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Fehér Miklós: Részletes túratervek: 42. Kékestető a. m.–Hidas-bérc–Négyeshatár–Peres-bérc–Csepegő-forrás–Mátrafüred a. m. In Fehér Miklós et al: Mátra útikalauz. (magyarul) Negyedik, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Sport. 1978. 174 (174–175). o. ISBN 963-253-308-9
- ↑ a b c Magyarország 700 méter feletti csúcsai. dunakanyar.net (magyarul) (2014. április 3.) (Hozzáférés: 2018. július 7.)
- ↑ a b c d e f Cartographia Kft – Magyar Természetbarát Szövetség: A Mátra turistatérképe 1:40 000. (magyarul) A térkép helyszínelését, a hátoldali ismertetők összegyűjtését Berki Zoltán végezte. Lektor: Gubola István, Fehér Miklós, Ládi István, Lovász József. Címlapfotó: Fehér Miklós. Budapest: Cartographia. 1997. ISBN 963-352-114-9
- ↑ Hidas-bérc ca. 980 m. The GeoNames geographical database (geonames.org) (angolul) (Hozzáférés: 2018. július 8.) (html)
- ↑ Pinczés Zoltán: A magyarországi krioplanációs teraszokról. (magyarul) Földrajzi közlemények, 124. (48.). évf. 1–4. sz. (2000) 33 (29–51). o. ISSN 0015-5411 Hozzáférés: 2018. július 7. (pdf)
- ↑ Pezső-kő [36]. matra.blog.hu (magyarul) (2017. június 29.) (Hozzáférés: 2018. július 8.)
- ↑ Szigetváry József: Bardóczi arany- és ezüstérmes a biatlon OB-n. (magyarul) Népújság: az MSZMP Heves megyei Bizottsága és a Megyei Tanács napilapja, XXVII. évf. 16. sz. (1976. január 20.) 6. o. Hozzáférés: 2018. július 8.
- ↑ (1976. január 19.) „Koronglövés sítalpakon”. Népsport 32 (16), 4. o.
- ↑ Vekerdy Tamás (1993. július). „Klári emlékei”. 2000 Irodalmi és Társadalmi Havilap 5 (7), 25–39. o.
- ↑ Fehér Miklós: Részletes túratervek: 40. Mátrafüred a. m.–Csepegő-forrás–Vizeskesző-völgy–Kossuth-kút–Vályus-kúti vadászkunyhó–Pezső-kút–Kékes a. m. In Fehér Miklós et al: Mátra útikalauz. (magyarul) Negyedik, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Sport. 1978. 169–170. o. ISBN 963-253-308-9
- ↑ Magyarország földtani atlasza országjáróknak, 1:200 000. (magyarul) Budai Tamás – Gyalog László (szerk.). 1. kiadás. Budapest: Magyar Állami Földtani Intézet. 2009. 16., 17., 43. o. ISBN 978-963-671-265-5
- ↑ Sramkó Gábor – Vojtkó András – Harmos Krisztián – Magos Gábor: Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez. (magyarul) Kitaibelia, VIII. évf. 1. sz. (2003) 139–160. o. ISSN 1219-9672 Hozzáférés: 2018. július 8. (pdf)
- ↑ Kiszelyné Vámosi Anna: A Mátra hegység zuzmóflórája I. (magyarul) Folia Historico Naturalia Musei Matraensis = A Mátra Múzeum Közleményei, VI. évf. (1980) 51–70. o. arch ISSN 0134-1243 Hozzáférés: 2018. július 8. (pdf)
- ↑ Vörös Judit-Dankovics Róbert-Harmos Krisztián-Dobay Gergely-Kiss István (2010). „A foltos szalamandra (Salamandra salamandra) előfordulása és természetvédelmi helyzete Magyarországon”. Állattani közlemények 95. (1), 121–149. o.
- ↑ Varga András (1994). „Kaszáspók faunisztikai jegyzetek (Magyarország) (Arachnoidea: Phalangidae)”. A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19., 165–172. o.