Ugrás a tartalomhoz

Pesthy István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pesthy István
Született1906. augusztus 18.
Déva
Elhunyt1972. február 2. (65 évesen)
Budapest
BecenevePesthy Pista
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • orvos
  • fogorvos
  • arc-, állcsont- és szájsebész
  • karikaturista
SírhelyeFarkasréti temető (6/3-1-21/22)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Koronczói Pesthy István (Déva, 1906. augusztus 18.Budapest, 1972. február 2.) orvos, szájsebész, fogszakorvos, politikai karikatúra-rajzoló.

Élete

[szerkesztés]

Pesthy Mihály (1864–1930) gyógyszerész és Thinagl Szerafin (1880–1956)[3] gyógyszerésznő gyermekeként született nemesi családban. 1915-ben családjával Isaszegre költözött. A fővárosában és Debrecenben végezte felsőfokú orvosi tanulmányait, 1936-tól fogva 1972-ben bekövetkező haláláig a Budapesti Tudományegyetem Fogászati, Sebészeti, később a Szájsebészeti Klinikán volt orvos. Legelső rajzait fiatalon készítette, tizenhat évesen már több meg is jelent. A Horthy-korszakban különböző periodikák ismert karikaturistája volt, egy időben Falus néven alkotott. 1942 és 1944 között a 8 Órai Újság alkalmazta, ekkortájt két éven keresztül a Haruspex című orvosi vicclap szerkesztője volt, 1944-ben a 9 számot megélő Pesti Posta c. élclap jelent meg az ő szerkesztésében. A nyilas rémuralom idején a lapot betiltották, Pesthyt a Gestapo letartóztatta, és a Kis Majestic szállóban kínozták.[4] A háborút követően ismét praktizált, 1972-ben hunyt el.

A Farkasréti temetőben nyugszik, sírkövét Búza Barna készítette el (6/3-as parcellájában 1-21/22-es sírhely).[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
  • Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008.
  • Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének . . . évi jelentése. Budapest, 1940-1943.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8  
  • Salamon Henrik: A magyar stomatologia (fogászat) története (Budapest, 1942)
  • Huszár György: P. I. (Fogorv. Szemle, 1972).