Pertorini Rezső

Pertorini Rezső
Született	1927. szeptember 1. Kőszeg
Elhunyt	1980. április 19. (52 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	orvos, pszichiáter, neurológus
Sírhelye	Kőszeg
Sablon • Wikidata • Segítség

Pertorini Rezső (Kőszeg, 1927. szeptember 1. – Budapest, 1980. április 19.) orvos, pszichiáter és neurológus szakorvos. Második felesége Péchy Zsuzsa pszichiáter. Kiemelkedő jelentőséggel bír klinikai munkássága, nevéhez fűződik a csoportterápia bevezetése és elterjesztése Magyarországon. Orvosi tevékenysége mellett legismertebb műve a Csontváry Kosztka Tivadarról írt könyve (Csontváry Kosztka Tivadar festőművész patográfiája, 1966).

Élete

Kőszegen járt alsó és középfokú iskolába, Bencés gimnáziumban érettségizett 1945-ben. A Pázmány Péter Tudományegyetem karának hallgatója lett, orvosi diplomáját 1951-ben kapta meg.

Ezután az Országos Mozgásterápiai Intézet dolgozója lett, rövid időn belül a Róbert Károly körúti Kórház segédorvosa az Elmeosztályon, 1958-ig volt ebben a beosztásban, alorvosként, majd adjunktusként.

Folyamatosan képezte magát, 1955-ben pszichológiai, 1958-ban neurológiai, és törvényszéki elmeorvostani szakvizsgát tett. 1958-ban a Debreceni Orvostudományi egyetemre került, az egyetem Ideg- és Elmeosztályára, adjunktusként. 1963-ban elfogadta a budapesti Országos Ideg és Elmegyógyászati Intézet osztályvezető főorvosi beosztását, haláláig itt dolgozott. Magyarországon először itt vezette be a csoport-terápiás foglalkozásokat.

1970-ben megkapta az orvostudományok kandidátusa címet. Az Ideg-elmeorvos Társaság Pszichoterápiás Munkacsoportjának tagja volt. Közreműködött a Pszichoterápiás Hétvégek megszervezésében.

1974-től a Szocialista Országok Pszichoterápiás Munkacsoportjának magyarországi képviselője, 1980-ban a Magyar Pszichológiai Társaság vezetőségi tagja, a Klinikai Pszichológiai Szekció elnöke volt.

Rendszeresen oktatott az Orvostovábbképző Intézetben, majd Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.

Tudományos tevékenységét jellemzi, hogy közel 40 tanulmányt jelentetett meg a klinikai pszichiátria, a neurológia és az orvosi pszichológia területéről.

1980. április 19.-én hunyt el, temetésére a kőszegi temetőben került sor, a család sírhelyébe.

Munkássága

Szenvedélyesen kutatta a zsenialitás és az őrültség határainak megismerése és elemzése témakört. Ennek köszönhetően kiemelkedő művészek és alkotók remekműveit illetve személyiségét vizsgálta. Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos festőművészek élete, munkássága és személyisége kiemelkedő szerephez jutottak érdeklődésében.

Sigmund Freud és Ferenczy Károly barátságát, valamint alkotásait szintén elemezte, róluk számos tanulmányt írt. Kutatómunkája következtében egy addig ismeretlen levelezést is fölfedezett kettejük között, melyről tanulmányt is írt. A levél az 1990-es évek elején elárverezésre került, jelenleg ismeretlen helyen található.

József Attila személye sem kerülte el figyelmét, aki mint egy zseniális- , és mint egy beteg elme is érdekelte. Gyömrői Edit, aki József Attila pszichológusa volt és egy Rorschach-tesztet is felvett a költővel, egy konferencián átadta a vizsgálat jegyzőkönyveit Pertorininek. A költő személyiségének átfogóbb, mélyebb elemzésével végül nem foglalkozott.

Főorvosi munkássága során szüntelen igyekezett kollégáinak szakma fejlődését és előbbre jutását segíteni. Pertorini karizmatikus személyisége nem csak betegeiben, de kollégáiban is mély benyomást keltett, köszönhetően segítőkészségének, empátiájának, széles látókörének, tájékozottságának és tudásanyagának.

Fő művei

• Neurosisok a mindennapos orvosi gyakorlatban (1965)
• Csontváry patográfiája; Akadémiai, Bp., 1966
• Psychotherapia (1969)
• Pertorini Rezső–Horváth Szabolcs: Személyiségzavarok; Medicina, Bp., 1972 (A gyakorló orvos könyvtára)
• Orvosi pszichológia a gyakorlatban (1976)