Pelyva

A pelyva, vagy polyva, (latin gluma) a pázsitfüvek és a sásfélék virágját körülvevő hártyás levélke (murvalevél (bractea)) más néven léha valamint a cséplésnél összetöredezett toklász.^[1] Az aratás végterméke a gabonaszem, a pelyva a magról szeleléssel leválasztott, általában nem hasznosított része.

Tágabb értelemben a száraz gabonaféléket burkoló védőréteg, a toklász és a léha (búza, rozs, árpa, zab, rizs, köles, cirok stb.) letöredezett apró hulladékai, melyektől különbözik gabonafélék cséplése után keletkező aljgabona. Ez tartalmazza a szalma, törek, ocsú, pelyva részeket.

Az ocsú a kicsépelt gabona szemetes, törmelékes maradéka, amely tartalmazza az aszott, törött szemeket és a gyommagvak keverékét. A népi nyelvben megkülönböztetik még a finom pelyvát is, amit a népi építészetben vályogtégla készítéséhez, paticsfal^[2] építésekor, vagy ún. tapasztáskor, ínségesebb időkben az állatok takarmányozására használtak fel.

Jegyzetek

↑ Bognár János: Alaktan / virág / – pelyva és toklász fellevelek. Plantarium blog, 2013. március 23. „A pelyvás szemtermésnél a virágpelyva fellevelek szorosabban, vagy lazábban ránőttek a szemtermésre.”
↑ Paticsfal

További információk

Fejes László: Ocsú és ocsúdik. Nyelv és Tudomány portál, 2016. május 30.
https://web.archive.org/web/20160916015331/http://archivum.vasarnap.ujszo.com/vasarnap/201334/kultura/a-gabona-utja-a-vetomagtol-a-kenyerlisztig

Kapcsolódó szócikkek

A Wikimédia Commons tartalmaz Pelyva témájú médiaállományokat.

[1] Bognár János: Alaktan / virág / – pelyva és toklász fellevelek. Plantarium blog, 2013. március 23. „A pelyvás szemtermésnél a virágpelyva fellevelek szorosabban, vagy lazábban ránőttek a szemtermésre.”

[2] Paticsfal

[1]

[2]