Ugrás a tartalomhoz

Pazardzsik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye
Pazardzsik
Pazardzsik címere
Pazardzsik címere
Közigazgatás
Ország Bulgária
Rangváros
Alapítás éve1485
Irányítószám4400
Körzethívószám034
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség82 148 fő (2024. jún. 15.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság205 m
Terület37,382 km²
IdőzónaEET, EEST
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 11′ 37″, k. h. 24° 19′ 58″42.193477°N 24.332755°EKoordináták: é. sz. 42° 11′ 37″, k. h. 24° 19′ 58″42.193477°N 24.332755°E
Pazardzsik weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pazardzsik témájú médiaállományokat.

Pazardzsik, Pazardzhik (bolgár nyelven: Пазарджик [ˈpazɐrd͡ʒik]) a Marica folyó partján fekvő város Bulgária déli részén. Pazardzsik tartomány és Pazardzsik község központja. A Felső-Trák síkságon és a Pazardzsik-Plovdiv mezőn, az Alföld egyik alrégiójában található. Lakossága 55 220 fő, mely a 19. század végétől a 20. század végéig növekedő tendenciát mutat, mára meghaladta a 80 000 főt. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején Bulgária gyenge gazdasági teljesítménye miatt megindult a bolgárok kivándorlása, mely Pazardzsik városát is érintette.

Fekvése

[szerkesztés]

Plovdivtól nyugatra, mintegy 37 kilométerre, Szófiától 112 kilométerre délkeletre, Burgasztól 288 kilométerre fekvő település.

Földrajza

[szerkesztés]

A város a Felső-Trák Síkság délnyugati részén, valamint a Pazardzsik-Plovdivi Mezőföldön, a síkság egyik alrégiójában fekszik.

A város domborzata sík, átlagos tengerszint feletti magasság 205 méter.

A közelben található a Besaparski-gerinc, ahol mészkőlelőhelyeket fedeztek fel. A közeli Mokrishte falu közelében számos, a trákok idejéből származó, mesterségesen létrehozott domb található.

A legközelebbi hegyek a Nyugati Rodópok - körülbelül 15 kilométerre délre, a Keleti Rila - körülbelül 30 kilométerre délnyugatra, a Sashtinskata Sredna Gora pedig a várostól körülbelül 40 kilométerre északra található.

A kedvező éghajlat és a termékeny talajok miatt a régiót hagyományosan mezőgazdaságra használják, és a zöldség- és gyümölcstermesztés elismert régiójának tekintik. A gabonafélék mellett paradicsomot, paprikát, burgonyát, görögdinnyét, dohányt és bort, de őszibarackot, cseresznyét és gyapotot is termesztenek. A 15. századtól az 1980-as évekig a Felső-Trák síkság nedves alföldjén Pazardzsik volt a bolgár rizstermesztés központja.

Pazardzsik látképe

Története

[szerkesztés]

A város története a Kr. e. 7. évezredig vezethető vissza, a korai civilizációk Kisázsia (Anatólia) felől érkeztek. Ők agrárpasztralisták voltak, és a Marica folyó, Pazardzsik és Szinitovo közelében telepedtek le.

Pazardzsik alapításáról számos kutatási elmélet született, melynek egyike szerint a várost 1395-ben a szaruháni nomádok alapították, míg egy másik szerint három évvel később, 1398-ban az Actavból Ruméliába vándorló tatárok alapították, míg a harmadik az 1418-as alapításról szól, amikor Minnet bej és tatárok Isquilipből érkeztek, a negyedik elképzelés szerint pedig a várost a betelepített krími tatárok alapították.

Az orosz-török háború (1806-1812) idején a várost Nyikolaj Kamenszkij gróf csapatai ostromolták meg. A 19. század közepén fontos kézműves és kereskedelmi központ volt. Ebben az időszakban számos intézmény jött létre. Ekkor alapították meg a Szűz Mária mennybemenetele templomot is. Vaszil Levszkij 1872-ben Pazardzsikban hozta létre a forradalmi bizottságot, mint második központot, melynek vezetését 4 évvel később Georgi Benkovski vette át. Az orosz-török háború (1877-1878) idején Iosif Vladimirovich Gurko űzte ki az oszmánokat a városból, és ugyanebben az időszakban Ovanes Sovadzhian akadályozta meg a város megsemmisülését.

A Vörös Hadsereg csapatai 1944. szeptember 23-án vonultak be először Pazardzsikba. 1944. szeptember 9. után a város ipari központtá nőtte ki magát, majd 1947-ben az államosítás során megkezdte az ipari vállalatok konszolidációját.

Pazardzsik gazdasága mára lassú növekedésnek indult. A város gazdasága ma főként a mezőgazdaságra, állattenyésztésre épül, gazdaságai főként a Felső-Trák síkság termékeny földjein találhatók.

A régi posta épülete
Pazardzsik, utcarészlet
Szabadság park

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Óratorony
  • Szűz Mária mennybemenetele templom - fából faragott ikonosztáza UNESCO által védett
  • Történelmi Múzeum
  • Régi posta épülete
  • Drámai Színház
  • Múzeumok

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pazardzhik című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • НАСЕЛЕНИЕ КЪМ 31.12.2022 Г. ПО ОБЛАСТИ, ОБЩИНИ, МЕСТОЖИВЕЕНЕ И ПОЛ
  • "Bulgaria's Pazardzhik between Palm Sunday and Easter". bnr.bg. Retrieved 15 January 2023.
  • Грозданова, Елена. Българската селска община през XV-XVIII век. pp. 54–76. OCLC 6194474.
  • Haucke, Kurt (2017). Bŭlgarii︠a︡ : strana, narod, istorii︠a︡, kultura, stopanstvo. Asen Georgiev, Асен Георгиев (Pŭrvo izdanie ed.). Sofii︠a︡. ISBN 978-619-01-0098-0. OCLC 1037596089.
  • Österreichisches Archiv für Geschichte, Erdbeschreibung, Staatenkunde, Kunst und Literatur [Austrian Archives of History, Geography, Political Science, Art and Literature] Vol. 1, No. 18, p. 70.
  • Rice : origin, history, technology, and production. C. Wayne Smith, R. H. Dilday. Hoboken, NJ: John Wiley & Sons. 2003. p. 216. ISBN 0-471-34516-4. OCLC 48398877.
  • "Pazardzhik, Bulgaria - Climate data". Stringmeteo.
  • Батаклиев, pp. 46-48
  • Barthold, Wilhelm (1936). "Tatar". E.J. Brill's First Encyclopaedia of Islam. Brill. p. 701. ISBN 9789004097940. Retrieved 6 October 2023.
  • Tilev, Ivan (2011). Pazardzhik i Pazardzhishka oblast. Georgi Radev, Miroslava Benkovska, Boĭko Pangelov. Sofii︠a︡: Trud. ISBN 978-954-398-100-7. OCLC 778703399.
  • Енциклопедия Пазарджик, p. 426
  • Composite Gazetteer of Antarctica: Pazardzhik Point.
  • Енциклопедия Пазарджик, p. 425
  • Nikolova, Vanya (16 December 2020). "Коя е Пазарджишката Венера и къде се намира тя сега?". Блог за добрите новини (in Bulgarian). Retrieved 1 January 2023.
  • "Великата богиня-майка от Пазарджик - статия за България". nasamnatam.com. Retrieved 1 January 2023.
  • "Предистория на града и землището". Pzhistory (in Bulgarian). Retrieved 28 December 2022.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Pazardzsik”