Ugrás a tartalomhoz

Patricia Lockwood

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Patricia Lockwood
Patricia Lockwood 2014-ben
Patricia Lockwood 2014-ben
Született1982. április 27. (42 éves)
Fort Wayne, Indiana,  USA
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Patricia Lockwood témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Patricia Lockwood (Fort Wayne, 1982. április 27. vagy 1982 –) amerikai költő, regényíró és esszéíró. 2021-ben megjelent debütáló regénye, a No One Is Talking About This elnyerte a Dylan Thomas-díjat(wd). Priestdaddy című 2017-es memoárja elnyerte az amerikai humorért járó Thurber-díjat(wd). Versgyűjteményei közé tartozik a Motherland Fatherland Homelandsexuals, a New York Times 2014-es jelentős könyve. 2019 óta a The London Review of Books(wd) közreműködő szerkesztője.

Lockwood az egyetlen író, akinek szépirodalmi és ismeretterjesztő művei is vannak, amelyeket a The New York Times Book Review(wd) az év 10 legjobb könyvei közé választott. Négy évvel ő tartja a listán ismétlődő fellépések közötti legrövidebb időszak rekordját is.[1]

A Kirkus Reviews(wd) "útmutatónknak" nevezte, hogy lépjünk túl az interneten, mint a való élettől és a valódi művészeten kívüli dologról, a Garden & Gun(wd) szerint pedig: "az avantgárd istennője”.[2]

Fiatalkora

[szerkesztés]

Lockwood az Indiana állambeli Fort Wayne-ben született.[3] Négy testvére van.[4] Apja, Greg Lockwood a hidegháborúban egy nukleáris tengeralattjáró tengerészeként talált rá a vallásra. Megtérése előbb az evangélikus egyházhoz, majd annak szolgálatához, végül a római katolicizmushoz vezette.[5] 1984-ben II. János Pál pápa 1980-ban kiadott különleges lelkipásztori rendelkezése alapján kérte felszentelését házas katolikus pappá John Lawrence May(wd) St. Louis akkori érsekétől. Lockwoodnak ezért abban az egyedülálló élményben volt része, hogy egy katolikus plébánián nőtt fel, ahol pap volt az apja.[6] Lockwood St. Louisban (Missouri állam) és Cincinnatiben (Ohio állam) nőtt fel,[7] ahol egyházi iskolákba járt, de soha nem járt főiskolára.[8]

Pályafutása

[szerkesztés]

"21 évesen férjhez ment, alig dolgozott, és elmondása alapján úgy tűnik, felnőtt életét prousti attitűdben töltötte, naponta órákat írva az íróasztalnál" a The New York Times Magazine profilja szerint.[9] Ebben az időszakban, 2004 és 2011 között, Lockwood versei széles körben jelentek meg olyan folyóiratokban, mint a The New Yorker, a Poetry(wd) és a London Review of Books(wd).

Twitter

[szerkesztés]

2011-ben csatlakozott a Twitterhez, és figyelmet keltett ott komédiájával és poétikájával, beleértve az általa létrehozott ironikus "szext",[10] a Weird Twitter mozgalommal való kapcsolatát[11] és elkötelezett követőit. Az Atlantic(wd) felvette Lockwoodot "Minden idők legjobb tweetjei" listájára, ahol ő volt az egyetlen szerző, aki kétszer is szerepelt.[12] Válaszul Lockwood népszerű tweetjére, hogy ".@parisreview Párizs jó-e vagy sem", a The Paris Review(wd) kétszer is kiadott Párizsról szóló ismertetőt.[13][14]

Balloon Pop Outlaw Black

[szerkesztés]

2012-ben az Octopus Books kisnyomda[15] kiadta Lockwood első versgyűjteményét Balloon Pop Outlaw Black címmel. A Chicago Tribune dicsérte a művet „vad intelligenciájáért”.[16] A gyűjtemény felkerült a The New Yorker[17] és a Pitchfork[18] év végi listáira, és minden idők egyik legkelendőbb független verses címe lett.[9] A borítóján Lisa Hanawalt(wd)[19] karikaturista eredeti alkotásai láthatók.[20]

"Rape Joke"

[szerkesztés]

2013 júliusában a The Awl(wd)[21] közérdekű weboldal közzétette Lockwood „Rape Joke” című prózai költeményét,[22] amely gyorsan vírusszenzációvá vált. A költemény Lockwood 19 éves korában szerzett személyes élményét a nemi erőszak kultúrájának szélesebb körű kommentárjává fejleszti.[4] A The Guardian azt írta, hogy a vers „véletlenül felébresztette egy generáció érdeklődését a költészet iránt”.[23] A Poetry Foundation(wd) a verset „világhírűvé” nyilvánította.[24] A verset beválasztották a The Best American Poetry sorozat 2014-es kiadásába, és elnyerte a Pushcart-díjat. Azóta több mint 20 nyelvre lefordították.[25]

Motherland Fatherland Homelandsexuals

[szerkesztés]

2014-ben a Penguin Books(wd) kiadta Lockwood második versgyűjteményét Motherland Fatherland Homelandsexuals címmel. A könyv borítóján Hanawalt[19] eredetibb alkotásai láthatók. A New York Times kritikusa, Dwight Garner(wd) dicsérte a könyvet „kitörölhetetlen, álomszerű részleteiért”.[26] Stephanie Burt(wd), a The New York Times Book Review szerzője, úgy méltatta, hogy „egyszerre dühösebb és szórakoztatóbb, korunkhoz jobban igazodó és bizarrabb, mint amivé a legtöbb költészet valaha is képes válni."[27] A The Stranger(wd) a Motherland Fatherland Homelandsexuals-t nevezte "az első igazi verseskönyvnek, amelyet a 21. században adtak ki."[28] A Rolling Stone-ban szerepelt Lockwood és a róla szóló könyv. A 2014-es Hot List és a The New York Times nevezetes könyvnek nevezte el.[29]

Priestdaddy

[szerkesztés]

A Riverhead Books(wd) 2017 májusában jelentette meg Lockwood Priestdaddy című memoárját.[30] A The New York Times által "elektromosnak", a The Washington Post által "figyelemreméltónak" nevezett könyv felnõttként való visszatérését írja le, hogy apja paplakában és a családdal éljen, és a hittel, a hovatartozással és a személyiséggel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik.[8] 2017 júliusában az Imagine Entertainment(wd) bejelentette, hogy a Priestdaddy-t korlátozott TV-sorozatként fejlesztette ki.[31] Az emlékiratot a The New York Times Book Review 2017 10 legjobb könyve közé sorolta, a The Washington Post, a Boston Globe(wd), a Chicago Tribune, a The Sunday Times, a The Guardian, a The New Yorker pedig az év egyik legjobb könyve közé sorolta. A The Atlantic(wd), New York Magazine(wd), Elle, NPR, Amazon,[32] a Publishers Weekly(wd) többek között a Kirkus-díj döntőse volt, és megkapta a 2018-as Thurber-díjat(wd) az amerikai humorért.[33] 2019-ben a Times felvette a könyvet „Az elmúlt 50 év 50 legjobb emlékirata”[34] listájára, a Guardian pedig a 21. század 100 legjobb könyve közé sorolta.[35]

No One Is Talking About This

[szerkesztés]

A Riverhead Books(wd) 2021 februárjában adta ki Lockwood No One Is Talking About This című debütáló regényét. Ezzel egy időben az Egyesült Királyságban a Bloomsbury(wd) is kiadta.[36] A könyv egy meg nem nevezett női főszereplő interakcióit követi nyomon a „portál” nevű virtuális platformmal. A The New York Review of Books számára író Clair Wills(wd) úgy méltatta a regényt, mint "Austen szocio-irodalmi stílusának ősi leszármazottjaként – a megfigyelések regénye, keresztezve egy családi válság emlékiratával, és prózakölteményként, metaforákkal átitatott."[37] A The Wall Street Journalban Emily Bobrow "művészinek" és "a szerelem és gyász intim és megindító portréjának" nevezte a regényt.[38] Elnyerte a 2022-es Dylan Thomas-díjat(wd), bekerült a 2021-es Booker-díjra, és a New York Times 2021 10 legjobb könyve között szerepelt.[39]

Esszék és kritikák

[szerkesztés]

Lockwood esszéit és irodalomkritikáját, leginkább a London Review of Booksban, a The Best American Essays sorozatban gyűjtötték össze és olyan szerzők műveit mutatta be, mint Virginia Woolf, Joan Didion és Rachel Ingalls(wd).[40] A New Yorker Lockwoodot „varázslatos recenzensnek” nevezte, a The Paris Review(wd) pedig „ereje csúcsán álló kulturális kritikusként” ünnepelte.[41] „Kiváló gondolkodását” és „céltudatos komédiáját” dicséri a The New York Times Magazine(wd), Wyatt Mason(wd) azt a következtetést vonta le, hogy "Semmi sem fog rávenni arra, hogy irodalmi kritikát olvass", ha Lockwood erre nem képes.[42]

Magánélete

[szerkesztés]

Lockwood házastársa Jason Kendall „újságíró, tervező és szerkesztő”.[43] 2020 márciusában elkapta a COVID-19-et, és 2021 februárjában még mindig "hosszú COVID" tünetekkel élt.[44]

Lockwood elismerte, hogy a No One Is Talking About This második részének nagy részét az unokahúga, Lena körüli valós események ihlették, aki az első olyan személy, akinél méhen belül Próteusz-szindrómát diagnosztizáltak.[45]

Bibliográfia

[szerkesztés]

Regény

[szerkesztés]
  • No One Is Talking About This (Riverhead Books, 2021)
    • Erről nem beszélünk (No One Is Talking About This) – Magvető, Budapest, 2022 · ISBN 9789631442014 · fordította: Morcsányi Júlia

Ismeretterjesztő

[szerkesztés]
  • Priestdaddy (Riverhead Books, 2017)

Költészet

[szerkesztés]

Gyűjtemények

[szerkesztés]
  • Balloon Pop Outlaw Black (Octopus Books, 2012)
  • Motherland Fatherland Homelandsexuals (Penguin Books, 2014)
  • Penguin Modern Poets 2, Controlled Explosions: Michael Robbins, Patricia Lockwood, Timothy Thornton (Penguin Books, 2017)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 10 Best Books of 2021 (angol nyelven). Wikipedia , 2021. december 20. (Hozzáférés: 2021. december 20.)
  2. ↑ No One Is Talking About This (angol nyelven). Kirkus Reviews , 2020. november 30. (Hozzáférés: 2020. november 30.)
  3. ↑ Parker, James. „Poet on the Edge”, The Atlantic, 2017. május 1. (Hozzáférés: 2017. május 10.) (amerikai angol nyelvű) 
  4. ↑ a b [GATTI, T. In the name of the father. New Statesman. 146, 5368, 16-17, May 26, 2017.] ISSN 1364-7431
  5. ↑ Laity, Paul. „Priestdaddy by Patricia Lockwood review – a dazzling comic memoir”, The Guardian, 2017. április 27. (Hozzáférés: 2017. május 10.) (brit angol nyelvű) 
  6. ↑ Kelly, Kevin: Unusual path leads Father Lockwood to K.C.. The Catholic Key , 2011. augusztus 11. (Hozzáférés: 2017. május 10.)
  7. ↑ Jerkins, Morgan. „Patricia Lockwood: The Poet Laureate of Twitter”, Rolling Stone, 2017. május 1.. [2017. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. január 12.) 
  8. ↑ a b Garner, Dwight. „Patricia Lockwood Is a Priest's Child (Really), but 'From the Devil'”, The New York Times, 2017. május 3. (Hozzáférés: 2017. május 10.) 
  9. ↑ a b Lichtenstein, Jesse. „The Smutty-Metaphor Queen of Lawrence, Kansas”, The New York Times, 2014. május 28. (Hozzáférés: 2017. május 10.) 
  10. ↑ „Patricia Lockwood's Sext Poems Will Make You LOL”, Huffington Post, 2012. január 24. (Hozzáférés: 2017. május 10.) (amerikai angol nyelvű) 
  11. ↑ Notopoulos, Katie. „Weird Twitter: The Oral History”, BuzzFeed, 2013. április 5. (Hozzáférés: 2017. május 10.) (angol nyelvű) 
  12. ↑ Bump, Philip. „The Best Tweets of All Time, According to Us”, The Atlantic (Hozzáférés: 2017. május 10.) (amerikai angol nyelvű) 
  13. ↑ Piepenbring, Dan: At Last, We Answer Patricia Lockwood's Excellent Tweet (angol nyelven). The Paris Review , 2014. január 9. (Hozzáférés: 2017. május 10.)
  14. ↑ Piepenbring, Dan: Paris, Reviewed (angol nyelven). The Paris Review , 2018. január 31. (Hozzáférés: 2018. január 31.)
  15. ↑ A small press egy olyan kiadó, amelynek éves eladásai egy bizonyos szint alatt vannak, vagy egy bizonyos számú kiadás alatt van. Az "indie kiadó" és a "független sajtó" és más kifejezéseket néha felcserélhetően használják.
  16. ↑ Robbins, Michael. „Poetry in neglect”, Chicago Tribune, 2012. december 16. (Hozzáférés: 2017. május 10.) (angol nyelvű) 
  17. ↑ Frere-Jones, Sasha: Best Books of 2012, P.S.. The New Yorker , 2012. december 20. (Hozzáférés: 2017. május 10.)
  18. ↑ Brown, Austin: Guest List: Best of 2012 (angol nyelven). Pitchfork , 2012. december 31. [2016. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 10.)
  19. ↑ a b Lisa Hanawalt (1983. június 19. –) amerikai illusztrátor, író és karikaturista.
  20. ↑ Let's Help Patricia Lockwood Get a Tramp Stamp, Shall We?. Harriet: The Blog . Poetry Foundation, 2012. október 24.
  21. ↑ A The Awl egy New York-i székhelyű weboldal „a nap híreiről, ötleteiről és homályos internetes apróságairól”. Mottója: „Légy kevésbé hülye”.
  22. ↑ Lockwood, Patricia. „Rape Joke”, The Awl, 2013. július 25.. [2017. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. május 10.) 
  23. ↑ Groskop, Viv. „Rape Joke: what is Patricia Lockwood's poem really saying?”, The Guardian, 2013. július 26. (Hozzáférés: 2017. május 10.) (brit angol nyelvű) 
  24. ↑ Foundation, Poetry: Patricia Lockwood 'Rape Joke' Poem Is World-Famous. Harriet: The Blog . (Hozzáférés: 2017. május 10.)
  25. ↑ „Fiction Book Review: The Pushcart Prize XXXIX: Best of the Small Presses, 2015 Edition by Edited by Bill Henderson, with the Pushcart Prize editors. Pushcart, $19.95 trade paper (650p)”, Publishers Weekly (Hozzáférés: 2017. május 10.) (angol nyelvű) 
  26. ↑ Garner, Dwight. „Patricia Lockwood's 'Motherland Fatherland Homelandsexuals'”, The New York Times, 2014. május 28. (Hozzáférés: 2017. május 10.) 
  27. ↑ Burt, Stephanie. „Patricia Lockwood's 'Motherland Fatherland Homelandsexuals'”, The New York Times, 2014. július 18. (Hozzáférés: 2017. május 10.) 
  28. ↑ Constant, Paul: The Most Modern Poet. The Stranger , 2014. július 9. (Hozzáférés: 2017. május 10.)
  29. ↑ The New York Times. „100 Notable Books of 2014”, The New York Times, 2014. december 2. (Hozzáférés: 2017. május 10.) 
  30. ↑ Rooney, Kathleen. „Patricia Lockwood's memoir, 'Priestdaddy,' is smart, funny and irreverent”, Chicago Tribune, 2017. május 1. (Hozzáférés: 2017. május 8.) (amerikai angol nyelvű) 
  31. ↑ Patricia Lockwood's Memoir 'Priestdaddy' Optioned by Imagine Television. The Wrap . (Hozzáférés: 2017. július 6.)
  32. ↑ „The 20 Best Books of 2017, According to Amazon's Editors”, Bustle (Hozzáférés: 2017. november 8.) (amerikai angol nyelvű) 
  33. ↑ 2018 THURBER PRIZE FOR AMERICAN HUMOR WINNER (amerikai angol nyelven). Thurber House . [2018. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 6.)
  34. ↑ „The 50 Best Memoirs of the Past 50 Years”, The New York Times (Hozzáférés: 2019. június 26.) (amerikai angol nyelvű) 
  35. ↑ „The 100 Best Books of the 21st Century”, The Guardian (Hozzáférés: 2020. szeptember 14.) (amerikai angol nyelvű) 
  36. ↑ „Bloomsbury Wins Auction for Lockwood's "Miraculous" Debut Novel”, The Bookseller (Hozzáférés: 2020. szeptember 16.) (amerikai angol nyelvű) 
  37. ↑ Wills, Clair. „Bildungsonline”, The New York Review of Books (Hozzáférés: 2021. február 6.) (amerikai angol nyelvű) 
  38. ↑ Bobrow, Emily. „Life in the Slipstream”, The Wall Street Journal (Hozzáférés: 2021. február 6.) (amerikai angol nyelvű) 
  39. ↑ No One Is Talking About This | The Booker Prizes (angol nyelven). thebookerprizes.com . (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)
  40. ↑ The Best American Essays 2021. The Best American Essays . [2021. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
  41. ↑ „Monsters, Monkies, and Maladies”, The Paris Review (Hozzáférés: 2019. december 16.) (amerikai angol nyelvű) 
  42. ↑ „How Mary-Kay Wilmers Became Britain's Most Influential Editor”, The New York Times (Hozzáférés: 2019. december 16.) (amerikai angol nyelvű) 
  43. ↑ Kellaway, Kate: Patricia Lockwood: ‘I’m a show-off, a clown’. The Guardian . (Hozzáférés: 2022. június 6.)
  44. ↑ Patricia Lockwood: The Internet Dominates Our Lives, So Why Not Our Fiction?. Lit Hub . (Hozzáférés: 2022. június 6.)
  45. ↑ Westenfeld, Adrienne: Patricia Lockwood: 'In the Face of Tragedy, Patricia Lockwood Found the Real World Again'. Esquire . (Hozzáférés: 2023. február 22.)

Egyéb információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Patricia Lockwood című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Patricia_Lockwood&oldid=27568018”