Óriáskolibri
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Patagona gigas (Vieillot, 1824) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriáskolibri témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriáskolibri témájú médiaállományokat és Óriáskolibri témájú kategóriát. |
Az óriáskolibri (Patagona gigas) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó Patagona nem egyetlen faja és egyben a legnagyobb termetű faj a kolibrifélék családjából.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1824-ben, a Trochilus nembe Trochilus gigas néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]Dél-Amerikában Ecuadortól Chiléig és Nyugat-Argentínában honos. Az Andok kiegyenlítetebb hőmérsékletű félsivatagos területeinek lakója.
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 23 centiméter, szárnyfesztávolsága 21,5 centiméter.[4] Csőre rövidebb, mint a hasonló termetű szuronyos kolibrié, súlya azonban nagyobb (18-24 gramm),[4] így közel azonos termetük ellenére jóval testesebb madár benyomását kelti. Gyenge, kis lába csak az éjszakai üldögélésre alkalmas.
Testének felső része és farka zöldesbarna színű, hasa fehéres, szárnyának alja fehér, felső része pedig barna.
Életmódja
[szerkesztés]Nektárral és virágporral táplálkozik. Szerepe van egyes virágok beporzásában is. Repülő rovarokat is elfog. Eléggé agresszív természetű faj, nagy testméretéből adódóan könnyedén megvédelmezi táplálkozóhelyeit a kisebb kolibrifajoktól. Repülés közben csőrét leszámítva nagyon emlékeztet a sarlósfecskékre. A virágok előtt lebegve más kolibriknál lassabban csapkod a szárnyaikkal, így szárnymozgása szemmel látható. Gyakran le is száll a virágokra, amit a többi kolibri nemigen tesz meg. Mindez nagy méretének köszönhető (akkora, mint egy fekete rigó vagy egy seregély).
Nagy tömegének és kis fajlagos testfelszínének köszönhetően jó a hőszabályozása, így elviseli a hegyvidéki éghajlatot is. Hidegebb időkben lejjebb húzódik a hegyoldalakon.
Szaporodása
[szerkesztés]Fák ágaira, bokrokra vagy kaktuszokra készíti mohából, zuzmóból álló meglepően kicsi, csésze alakú fészkét. Fészekalja többnyire két tojásból áll.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. szeptember 7.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. szeptember 7.)
- ↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. szeptember 7.)
- ↑ a b (1967. december 1.) „Physiological responses of the giant hummingbird, Patagona gigas”. Comparative Biochemistry and Physiology 23 (3), 797–813. o. DOI:10.1016/0010-406X(67)90342-8.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
- Martin de la Pena & Maurice Rumboll: Birds of Southern South America and Antarctica. Princeton Illustrated Chaecklists, ISBN 0-691-09035-1
- Colin Harrison & Alan Greensmith: Vögel. Dorling Kindersly Limited, London 1993,2000, ISBN 3-8310-0785-3
- A világ madarai, Budapest, Panem Kft, 1994-, ISBN 963-545-006-0 - magyar neve
