Ugrás a tartalomhoz

Parti halcion

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Parti halcion
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Jégmadárfélék (Alcedinidae)
Alcsalád: Halcyoninae
Nem: Halcyon
Faj: H. senegaloides
Tudományos név
Halcyon senegaloides
Smith, 1834
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Parti halcion témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Parti halcion témájú kategóriát.

A parti halcion (Halcyon senegaloides) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Andrew Smith skót zoológus és ornitológus írta le 1834-ben.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Afrika keleti tengerpartjainál, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya, Mozambik, Szomália és Tanzánia területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, szavannák, cserjések és torkolatok, folyók és patakok környékén, valamint mesterséges tavak, vidéki kertek és városi régiók. Vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 22 centiméter.[5]

Életmódja

[szerkesztés]

Főleg halakkal táplálkozik, de rákokat, garnélarákokat, gyíkokat és rovarokat is fogyaszt.[6]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
  6. Kingfishers, Bee-eaters and Rollers. Bloomsbury, 159–160. o. (2010. november 29.). ISBN 9781408135259 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]