Paramoebidae
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Nemzetségek[2][3] | ||||||||||
| ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Paramoebidae témájú rendszertani információt. |
A Paramoebidae az Amoebozoa Dactylopodida csoportjának korábban csupasz amőbák közé sorolt kládja.[4] 5 nemzetsége a Cunea, a Janickina, a Korotnevella, a Neoparamoeba és a Paramoeba, azonban Kudrjavcev et al. 2022-es kutatása szerint a Janickina a Neoparamoeba része,[3] a Neoparamoeba Han 2019-es kutatása szerint a Paramoeba szinonimája.[5]
Történet
[szerkesztés]A Paramoebidae kládot Poche írta le 1913-ban, és a Paramoeboidea csoportba sorolta.[1]
Thomas Cavalier-Smith, Ema Chao és Brian Oates 2004-ben a Vexilliferidae és a Paramoebidae egyesítésével igazolták a szintén ekkor létrehozott Discosea osztályban és Glycostylida rendben a Paramoeboidea kládot, melyet daktilopódiummal és paraszómákkal (endoszimbionta Perkinsela, röviden PLO) rendelkező csoportként írtak le, ostoros állapot nélkül, és a Multicilia és Vexilliferidae csoportokhoz a Lobosea s. s. és Variosea csoportoknál hasonlóbb morfológiájúként írták le.[1] Első Perkinsela nélküli ismert faját (Korotnevella nivo) azonban már 1997-ben leírta Alekszej Szmirnov brakkvízminta alapján, emellett egy PLO nélküli azonosítatlan faj szerkezete is hasonló.[6]
Bár korábban a Janickinát ismeretlen helyzetűként írta le például Hamon, Volkova et al. 2021-ben igazolták, hogy a Paramoebidae tagja. Hollande 1980-ban közölte a Janickina első ultraszerkezeti tanulmányát, ő volt az első, aki a „másodlagos magot” nem sejtszervecskeként, hanem a Kinetoplastidához hasonló endoszimbiontaként értelmezte, így létrehozta a Perkinsiella amoebae fajt, de a nemzetséget homonímia miatt Perkinselára nevezték át.[2]
Morfológia
[szerkesztés]PLO-val rendelkező fajaiban a PLO és kinetoplasztja egymásra merőleges hossztengelyű ellipszoid alakúak. A Janickina pigmentifera PLO-ját pigmentszemcsék fedik, míg a Janickina chaetognathi PLO-ján nincs ily szemcse.[2][7]
Legtöbb faja pikkelyes,[1] de például a Neoparamoeba nem rendelkeznek pikkelyes sejtburokkal. Legtöbb fajuk obligát mutualista endoszimbiontával rendelkezik (például Perkinsela amoebae vagy „PLO”, korábbi nevén paraszóma).[2]
Szabadon élő fajai glikokalixán különböző szerkezetek – mikropikkelyek, félgömbök vagy csövek – láthatók, míg parazita fajai simább glikokalixúak.[8]
Ökológia
[szerkesztés]Vízben gyakran szimbiontái Legionella-fajok.[9] A Neoparamoeba- és Janickina-fajok gyakran obligát paraziták.[2] A Chlamydiales Simkaniaceae családjába tartozó Syngnamydia salmonis a Paramoeba perurans szimbiontája, emellett szintén szimbiontaként rendelkezhet Vibrio-fajokkal is.[10]
Életciklus
[szerkesztés]Ciszta és trofozoita közt váltakozhat,[5] a Paramoeba életciklusa gömbölyű, nyújtott vagy ovális lebegő életszakasszal rendelkezhet finom kisugárzó állábakkal. A PLO osztódása lehet gazdájáétól független vagy azzal egyidejű is.[6] A lebegő életszakaszok álciszták, melyek életképesek, és bár nem valódi ciszták, lehetővé teszik a kedvezőtlen körülmények közti túlélést.[8]
Jelentőség
[szerkesztés]Számos faja él halakon,[11] rákokon,[12] tengerisünökön[13] stb. A Litopenaeus vannamei egy meg nem nevezett „Paramoeba sp.” általi fertőzése csökkent étvágyat, letargiát, légzési distresszt, erodált héjat és feketekopoltyú-betegséget okoz, és bár elsősorban kopoltyúkban él, megtalálható nyirokszervekben, antennamirigyekben és az idegrendszerben is.[5] A tengerisün-paramőbiázis okozója a Paramoeba invadens, ez koncentrációfüggő tartamú és látenciájú tüneteket okoz. Mivel 27 °C-on hamar elhal, ezért feltehetően nem ez okozta 1980–1983 közt a Diadema antillarum tömeges halálát. 2–15 °C-on hosszú távon életképes, és 10–15 °C-on gyorsan szaporodik, de 10–12 °C-on nem fertőz.[14]
A P. invadens az 1980–1983 közti tömeges tengerisünhalál egyik oka,[14] a Paramoeba perurans a Salmo salar, a Labrus bergylta stb. amőbás kopoltyúbetegséget okozó parazitája, Norvégiában először 2006-ban jelent meg, de csak 2007-ben fedezték fel – korábban más Paramoeba-fajokat, például a Paramoeba pemaquidensist feltételezték az amőbás kopoltyúbetegség okának –, és később a lazacfélék akvakultúrájában jelentős betegséggé, 2013-tól ismétlődővé vált jelentősen változó járványsúlyossággal.[8]
Tenyészthetőség
[szerkesztés]Fűmag és vízzel fedett fűmag-agar közegben egyaránt 2 faja tenyészthető, a többi közegben viszont csak 1 faj tenyészthető.[15] A Paramoeba invadens mesterséges tengervíz és tápanyagmentes agar keverékén tenyészthető Pseudomonas nautica-tartalmú monoxén kultúrában.[14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Cavalier-Smith T, Chao E, Oates B (2004. május 18.). „Molecular phylogeny of Amoebozoa and the evolutionary significance of the unikont Phalansterium”. Eur J Protistol 40 (1), 21–48. o.
- ↑ a b c d e Volkova E, Kudryavtsev A (2021. november 30.). „A morphological and molecular reinvestigation of Janickina pigmentifera (Grassi, 1881) Chatton 1953 – an amoebozoan parasite of arrow-worms (Chaetognatha)”. Int J Syst Evol Microbiol 71 (11). DOI:10.1099/ijsem.0.005094. PMID 34846292. (Hozzáférés: 2024. december 28.)
- ↑ a b Kudryavtsev A, Voytinsky F, Volkova E (2022. július 22.). „Coronamoeba villafranca gen. nov. sp. nov. (Amoebozoa, Dermamoebida) challenges the correlation of morphology and phylogeny in Amoebozoa”. Sci Rep 12. DOI:10.1038/s41598-022-16721-2. PMID 35869259. PMC 9307759.
- ↑ Peglar MT, Amaral Zettler LA, Anderson OR et al. (2003). „Two new small-subunit ribosomal RNA gene lineages within the subclass gymnamoebia”. J Eukaryot Microbiol 50 (3), 224–232. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2003.tb00122.x. PMID 12836881.
- ↑ a b c Han JE (2019. május 30.). „Detection of the amoebic parasite (order Dactylopodida) in cultured Pacific white shrimp (Litopenaeus vannamei)”. Aquaculture 507, 246–250. o.
- ↑ a b Volkova E, Völcker E, Clauß S, Bondarenko N, Kudryavtsev A (2019. augusztus 29.). „Paramoeba aparasomata n. sp., a symbiont-free species, and its relative Paramoeba karteshi n. sp. (Amoebozoa, Dactylopodida)”. Eur J Protistol 71. DOI:10.1016/j.ejop.2019.125630. PMID 31557698.
- ↑ Dyková I, Fiala I, Lom J, Lukeš J (2003). „Perkinsiella amoebae-like endosymbionts of Neoparamoeba spp., relatives of the kinetoplastid Ichthyobodo”. Eur J Protistol 39, 37–52. o. DOI:10.1078/0932-4739-00901.
- ↑ a b c Blindheim S, Andersen L, Trösse C, Karlsbakk E, Nylund A (2023. március 23.). „Growth characteristics and morphology of Paramoeba perurans from Atlantic salmon Salmo salar L. and ballan wrasse Labrus bergylta in Norway”. Parasit Vectors 16. DOI:10.1186/s13071-023-05715-2. PMID 36959596. PMC 10037839.
- ↑ Bergman O, Be'eri-Shlevin Y, Ninio S (2023. július 31.). „Sodium levels and grazing pressure shape natural communities of the intracellular pathogen Legionella”. Microbiome 11. DOI:10.1186/s40168-023-01611-0. PMID 37518067. PMC 10388490.
- ↑ Nylund A, Pistone D, Trösse C, Blindheim S, Andersen L, Plarre H (2018. február 17.). „Genotyping of Candidatus Syngnamydia salmonis (chlamydiales; Simkaniaceae) co-cultured in Paramoeba perurans (amoebozoa; Paramoebidae)”. Arch Microbiol 200 (6), 859–867. o. DOI:10.1007/s00203-018-1488-0. PMID 29455239. PMC 6019428.
- ↑ Athanassopoulou F, Cawthorn R, Lytra K (2002. október 1.). „Amoeba-like infections in cultured marine fishes: systemic infection in pompano Trachinotus falcatus L. from Singapore and gill disease associated with Paramoeba sp. in sea bream Sparus aurata L. from Greece”. J Vet Med B 49 (8), 411–412. o. [2013. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1046/j.1439-0450.2002.00583.x. PMID 12449253.
- ↑ Johnson TP (1977). „Paramoebiasis in the blue crab, Callinectes sapidus”. J Invertebr Pathol 29 (3), 308–320. o. DOI:10.1016/S0022-2011(77)80036-0.
- ↑ Jones GM (1985). „Paramoeba invadens n. sp. (Amoebida, Paramoebidae), a pathogenic amoeba from the sea urchin, Strongylocentrotus droebachiensis, in Eastern Canada”. J Eukaryot Microbiol 32 (4), 564–569. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.1985.tb03075.x.
- ↑ a b c Jellett JF, Scheibling RE (1988. április 19.). „Effect of temperature and prey availability on growth of Paramoeba invadens in monoxenic culture”. Appl Environ Microbiol 54 (7), 1848–1854. o. DOI:10.1128/aem.54.7.1848-1854.1988. PMID 16347695. PMC 202756.
- ↑ Mrva M, Garajová M (2018. március 8.). „The efficiency of cultivation media in recovering naked lobose amoebae from freshwater environments”. Zool Stud 57. DOI:10.6620/2018.ZS.57-09. PMID 31966249. PMC 6517778.
