Raketenpanzerbüchse 54

Panzerschreck
Típus	Páncéltörő rakéta
Ország	Harmadik Birodalom
Alkalmazás
Alkalmazás ideje	1943–1945
Használó ország	Harmadik Birodalom Finnország
Műszaki adatok
Űrméret	88 mm
Tömeg	11 kg üresen (RPzB 54) kg
Fegyver hossza	1640 mm
A Wikimédia Commons tartalmaz Panzerschreck témájú médiaállományokat.

A Panzerschreck (páncélrém) a Raketenpanzerbüchse (RPzB), egy 88 mm űrméretű, többször használható páncéltörő rakéta népszerű elnevezése (másik népszerű becenevén Ofenrohr). A fegyvert a második világháború idején fejlesztették ki a németek.

Története

A Panzerbüchse 39-et páncéltörő fegyverként használták a Wehrmacht egységeiben azonban 1940-ben a nyugati hadjáratok során világossá vált, hogy a egyre vastagabb páncélzathoz a páncéltörő puskák már nem elegendőek. A fegyverek végül teljesen elavulttá váltak a Szovjetunió elleni háborúban. Ezért új technológia kellett a páncélosok elleni harc megvívására a gyalogság részére. Az 1941-es Észak-afrikai harcok során a német csapatok sok szövetséges Bazookát zsákmányoltak. Németország felismerte a még ismeretlen fegyver lehetőségeit, amelyet csak nagyon korlátozott mértékben használtak fel a szövetségesek. A Bazooka alapján egy különálló kialakítást fejlesztettek ki. Az indítócsövet kibővítették, hogy egy nagyobb kaliberű lövedéket lőjenek. A nagyobb kaliberűség fokozta a fegyver páncélátütési képességét, ami azt jelentette, hogy az 1943-as és 1944-es új szovjet tankmodellekkel (mint például a T-34 vagy a KV-1 is feltudták venni a harcot. A fejlesztés több mint egy évig tartott, mielőtt a fegyvert 1944 tavaszán leszállították a csapatoknak. A fegyvert leginkább a gyalogság tankelhárító kapacitásának növelésére használták. Vállról indítható rakétameghajtású, vezérsíkokkal stabilizált lövedék indítását tette lehetővé. Sokkal kisebb mennyiséget gyártottak belőle, mint az egyszer használatos Panzerfaust-ból.

A Panzerschreck gránátvető sikere vezetett a Bazooka továbbfejlesztett verziójának megjelenéséhez, az M20 Super Bazooka néven. Ezt a modellt azonban nem használták a második világháborúban, közvetlenül az amerikai-koreai csapatok felszerelésekor vezették be a koreai háború kezdete előtt.

Használata

A fegyver használatakor nagyon sok füst keletkezett mind a fegyver előtt, mind mögött, ami azt jelentette, hogy azokat, akik egy Panzerschreck-kel lőttek, azonnal felfedték magukat, így azonnal célponttá váltak, ezért gyorsan helyet kellett váltaniuk. Az első modell eleinte nem volt népszerű, mivel hajlamos volt súlyos égési sérüléseket okozni a lövő arcán amikor elhagyta a rakéta az indítócsövet. Kezdetben ezt a problémát egy gázmaszk segítségével oldották meg. A probléma megoldására egy Oberleutnant Riechers fronttiszt által 1943 őszén tervezett, célzóablakkal ellátott pajzs volt. Az innovációt azonnal bevezették a termelésbe. Az új modell neve R.PzB. volt. 54. A fegyver zárt terekből (például bunkerekből vagy házakból) való tüzelése szintén problémás volt, mivel mérgező füsttel töltötte meg a helyiséget és azonnal felfedte a fegyver helyzetét. A fegyvercső és a füstje miatt a német katonák csak ""Ofenrohr"" ("kályhacső") hívták, mert nagyon hasonlított kinézetre egy népszerű kályhának kéményéhez. Fegyver kiszolgálásához két katona kellett az egyik lövész, a másik töltő, amely feltöltötte a fegyvert és csatlakoztatta a vezetékeket. A Panzerschreck hatékony célzóval és sokkal jobb pontossággal rendelkezett mint az amerikai változata. 200 indításig volt szavatolva az élettartama, percenként 5 lövést tudott leadni és támogató fegyverként is kitűnően bevált legfeljebb 1 kilométerig például a házak falain vagy a barikádokon való áthatoláshoz. A Panzerfaust-tal ellentétben a Panzerschreck fekvő helyzetben is használható volt. Komoly hátránya a fegyver nagy mérete volt, felépítése bonyolultabb és drágább mint a Panzerfausté, de a nagyobb lőtávolság és jobb pontosság, valamint a többszörös használat lehetősége kompenzálta azt. Mivel az ellenséges országok növekvő páncélos fölénye és a német haderő egyre kevesebb páncélelhárító ágyúval rendelkezett a Panzerschreck sikeresen felváltotta őket utcai illetve közel harcban. 1944 tavaszától kezdve a német gyalogsági ezredek tankelhárító osztályaiban kezdetben 36, később 54 és 18 tartalék volt rendszeresítve.

Technika

Az első modell az RPzB 43 volt, amely 164 cm hosszú volt, és gránát nélkül súlya körülbelül 9,25 kg volt. Az RPzB 43 működtetésekor a katonáknak védőruházatot és szűrő nélküli gázálarcot kellett viselniük, hogy a fegyver lövésekor védve legyenek a rakéta forró gázsugarától. 1943 októberében az RPzB 54 követte, amelyet 36 × 47 cm méretű védőpajzzsal szereltek fel a lövész védelmére. Ez a kiadás nehezebb volt, gránát nélkül súlya 11 kg, hatásos lőtávolsága 150 méter volt. Ezt követte az RPzB 54/1 továbbfejlesztett rakétameghajtással, rövidebb indítócsővel és körülbelül 180 méterre megnövelt hatótávolsággal.

A 88 mm-es rakétalövedéket a fegyvercső hátsó részén kellett betölteni aztán csatlakoztatni a elektromos vezetékeket amelyek indításkor fogantyúba elhelyezett kis generátorból elektromos impulzust kaptak, ha kézzel megnyomták azt. Amikor elhagyta a rakéta az indítócsövet, az első két méter után beindult a rakéta hajtóműve amely tovább gyorsította azt.

Galéria

• 
  Rajtaütésre készülő német katonák a keleti fronton, 1944-ben
• 
  A Panzerschreck rakétameghajtású lövedéke
• 
  RPzB 43 és kezelője védőmaszkban és köpenyben
• 
  Német katonák "Panzerschreck"-kel Narva (település) környékén.
• 
  Német katonák "Panzerschreck"-kel Narva (település) környékén 2.
• 
  Német katonák "Panzerschreck"-kel Narva (település) környékén 1944 augusztusában.
• 
  Finn páncélelhárító járőrök kezükben egy német bazooka "Panzerschreck" RPzB. 54

Lásd még

• Bazooka
• Piat

Irodalom

• Smith, Robert C.. Tank Killers: Infantry Resurgent. // Infantry. — July-August 1981. — Vol. 71 — No. 4 — ISSN 0019-9532.
• Rudolf Lusar: A második világháború német és titkos fegyverei és azok további fejlesztése . JF Lehmann, 1956, ISBN 978-3-469-00296-9 , p. 37 ff .
• Basil Timothy Fedoroff, Seymour M. Kaye: Robbanóanyagok és kapcsolódó termékek enciklopédia . Szerkesztő: Picatinny Arsenal. szalag 8. , 1960, p. 5 .
• Alexander Lüdeke : Fegyvertechnika a második világháborúban . Parragon, Bath 2007, ISBN 978-1-4054-8584-5.

Külső hivatkozások

• http://www.inert-ord.net/atrkts/pschrek/
• WW2 Finnish Manual on Panzerschreck Archiválva 2007. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben