Pandzsakent

Pendzsikent
A bazár bejárata Pendzsikentben
Közigazgatás
Jogállás	város
Irányítószám	735500
Népesség
Teljes népesség	33 000 fő (2000)
– elővárosokkal	33 000 fő
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	996 m
Időzóna	UTC + 5 (UTC)
Elhelyezkedése
é. sz. 39° 30′ 11″, k. h. 67° 36′ 54″39.503055555556, 67.615
A Wikimédia Commons tartalmaz Pendzsikent témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pendzsikent, Panjakent (tádzsik nyelven: Панҷакент; orosz nyelven: Пенджикент) város Tádzsikisztán Szogd tartományában, a Zaravsán folyó mellett. A 2000. évi népszámláláskor 33 000 lakosa volt. Pendzsikent egykor ősi város volt Szogdiana-ban. Az óváros romjai a modern város külterületén találhatók. Szarazmtól délre, a Tugay folyó ártérén fontos madárrezervátum területe található.

Fekvése

Pendzsikent egy körülbelül öt kilométer széles síkságon fekszik, a Zaravsán folyó völgyében, közel 60 km-re Szamarkand városától.

Földrajza

Éghajlata meleg, nyári mediterrán kontinentális (Köppen klímaosztály Dsa ). Az átlagos éves hőmérséklet 10,7 °C. A legmelegebb hónap július, átlagos hőmérséklete 22,8 °C, a leghidegebb január pedig az átlagos hőmérséklet -1,6 °C. Az átlagos csapadékmennyiség 468,5 mm, és egy évben átlagosan 87,9 nap csapadékos. A legnedvesebb hónap április, átlagosan 94 mm csapadékkal, és a legszárazabb hónap augusztus, amikor átlagosan 2,6 mm a csapadék.

Története

Pendzsikent az ókorban egy kicsi, de virágzó szogd kereskedelmi város volt a selyemút közelében, az iszlám előtti Közép-Ázsiában, Panchekanth néven, melynek jelentése „öt perzsa város” (falu). A „Sogd / Soghdian” vagy „Sughd / Sughdian” etnikai és területi elnevezést már az iráni Akhaemenida-dinasztia ideje alatt (ie 6. század) említették. Az akhaimenek számos városállamot, valamint városokat alapítottak a Zaravsán-völgyben, az ősi selyemút mentén.

Pendzsikentet a régészek mint Közép-Ázsia Pompeiét emlegetik. A várost 722-ben az arabok gyújtották fel és mint Pompeiben, itt is az utolsó élő pillanat konzerválódott. Számos freskót, és gyönyörű fából faragott tárgyakat találtak, többek között például egy hatalmas oltárt is. A valaha itt élt szogd nép művészete a görög, indiai és perzsa kultúrákból való kevert elemeket tartalmazott.

A város utolsó uralkodója, Devastics Zaravsánba menekült, de elfogták és halálra ítélték. Pendzsikent körülbelül 50 évig még fennállt, de a 8. század vége felé a felső teraszokra épült várost a lakói elhagyták, majd mai helyén, a Zaravsán folyó bal partján épült fel újból.

Freskórészlet az ősi Pendzsikentből

A múzeum épülete a freskókkal

Pendzsikent és a közelben található Szarazm régészeti lelőhelyei emlékeztetnek a környék egykori történelmi jelentőségére és korábbi gazdagságára. Pendzsikent egyúttal kapunak is tekinthető Tádzsikisztán és Üzbegisztán között, népességének 70%-a etnikailag üzbég. A városnak van egy nyüzsgő bazárja és egy 18. századból fennmaradt medresze is. Azonban a régi város ősi romjai közül is sok, különösen a városi építészet és a műalkotások máig fennmaradtak. Az ősi elhagyott óváros egy dombtetőn helyezkedik el a várostól keletre.

Devastics szogd fejedelem szobra a városban

Az arab geográfusok szerint Pendzsikentben a 10. században már állt egy mecset, amely megkülönböztette a várost a falu helyétől. Szogdia legkeletibb városa volt.

A mai Pendzsikent egy tipikus szovjet város széles utcákkal, polgári épületekkel és Devastics szobrával. A város ott áll, ahol a völgy kiszélesedik, szőlőültetvényekkel, mezőkel és gyümölcsösökkel körülvéve.

A városnak ma egyeteme és kórháza is van, és számos regionális közigazgatási hatóság székhelye. A szomszédos Üzbegisztánnal a függetlenségig szoros gazdasági kapcsolatai voltak, amelyek a határok lezárása után megszakadtak.

Nevezetességek

Az ősi Pendzsikent romjai

Rudaki múzeum: A központban található múzeumban régészeti leletek találhatók a régi Sogd Pendzsikent városból és a Szarazm ásatási helyéről. Néhány szoba emellett a régió történetéről ad ismertetőt valamint a Serafschantal őshonos vadvilágáról szól. Egy másik szobát Rudaki perzsa költő életének és munkájának szenteltek.

A modern város mellett egy 1947 óta feltárt szogd város romjai és egy Tádzsikisztánban fontos régészeti lelőhely találhatók. A területük körülbelül 19 hektár volt, ebből kb. egyharmadát tárták fel. Az óváros elsősorban a 7. és 8. században virágzott, amikor a selyemút mellett feküdt, és egy szugdiai hercegség fővárosa volt. Az ország arab hódításakor megsemmisült, miután Devastics szogd fejedelem 722-es lázadása kudarcot vallott. Ezt követően a várost csak rövid ideig lakták.

Az egykori várost nyolc méter vastag fal veszi körül. Mellette feküdt a fellegvár, ahol a helyi uralkodók éltek. A falakon kívül volt egy külváros és a nekropolisz. A lakóváros két-három emeletes házkomplexumokból állt.

Az ásatási hely jó védelmi feltételekkel rendelkezik. Sok fatárgy (bútor, szobor) továbbra is figyelemre méltó állapotban van. A hely sajátossága azonban a felső osztályok házaiban és a város templomaiban található falfestmények. Ebből származik a "Pompeii Tajikistan" név.

A lakóváros szívében két templom található, amelyek mindegyike egy széles udvar által körülvett peronon áll. Az épületeket gazdagon festették. Az itt imádott istenségek nevei ismeretlenek. A felső osztály házainak központja egy nagy terem volt, amelyet nagyrészt festményekkel illusztráltak, melyek többnyire epikákat mutatnak be. A terem díszes fa oszlopokkal és díszes falakkal, díszített mennyezettel volt vorítva.

A festmények buddhista, zoroasztriai és manichaistikus hatásokat fednek fel, keleti és nyugati stíluselemek keverékével, amelyek gyakran képviselik a jó gonosz elleni küzdelmét. Ma nagyrészt a szentpétervári Ermitázsban és a fővárosban, Dusanbeben az Ókori Múzeumban vannak.

Pendzsikent környéke

• Szárazm: A várostól 15 km-re nyugatra található Szarasm ásatási helye. Itt 1976-ban maradtak egy történelem előtti település maradványai, Kr. e. 3. vagy 2. évezredben. A település körülbelül 130 hektár nagyságú, sárházakból állt. Iszakov régész vezette ásatások során számos szerszámot, kést, tengelyt és súlyt találtak. Ezeknek a daraboknak az indiai, afganisztáni és iráni származása rámutat a volt lakosság meglévő kereskedelmi kapcsolataira. A legfigyelemreméltóbb lelet a "Sarasm hercegnő", amelyben a lasurita sírgyöngyei és különféle ékszerek feküdtek. Ma ezek a leletek Dusanbe Ókori Múzeumában találhatók.
• Hét tó: A legenda szerint a hét gyönyörű paraszt lány elbűvölésével létrehozott hét tó (Marguzorszkije Ozera) a Šingtal-völgyben helyezkednek el, 1598 és 2400 m között a tengerszint felett. Nevük: Midžgon, Szója, Chuš'er, Nofin, Churdak, Marguzor és Hazorčašma.

Itt születtek, itt éltek

• Borisz Iljics Marsak orosz régész, a szogd romvárosok feltárója. - itt hunyt el a településen.

Források

• Gorgâni, Tirdâd. "Welcome to Penjakent". GEOCITIES. Archived from the original on 2009-07-28. Retrieved July 23, 2008.
• Marshak, B.I. "Panjikant". Encyclopædia Iranica.
• Shkoda, V. (October 2003). "Marshak's Bibliography and CV". Transoxiana Webfestschrift Series I. Transoxiana: Journal Libre de Estudios Orientales. Retrieved 2006-10-14.
• Kamoludin Abdullaev; Shahram Akbarzaheh (27 April 2010). Historical Dictionary of Tajikistan. Scarecrow Press. ISBN 978-0-8108-7379-7.