Palazzo Litta
Palazzo Litta | |
Település | Milánó |
Építési stílus | itáliai barokk építészet |
Építész(ek) | Francesco Maria Richini |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | palazzo |
Tulajdonos | Ferrovie dello Stato |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 27′ 58″, k. h. 9° 10′ 40″45.466152°N 9.177911°EKoordináták: é. sz. 45° 27′ 58″, k. h. 9° 10′ 40″45.466152°N 9.177911°E | |
Palazzo Litta weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Palazzo Litta témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Palazzo Litta, más néven Palazzo Arese-Litta egy milánói barokk épület a Corso Magenta mentén, átellenben a San Maurizio al Monastero Maggiore templommal.
Története
[szerkesztés]A palota építését Francesco Maria Richini kezdte el 1642-ben Bartolomeo Arese gróf megbízásából, aki az egyik legbefolyásosabb milánói nemesúr volt, illetve 1660-ban a milánói szenátus elnöke. Ennek köszönhetően a palota rövid időn belül a város társadalmi életének központjává vált, számos fogadásnak adott otthont, többek között Mária Terézia vagy Eugène de Beauharnais milánói látogatásakor.
Az eredeti épületből mindössze a piano nobile valamint a belső udvar menekült meg a későbbi átalakításoktól. Az 1671-ben épült oratóriumot, mely szintén Richini műve, magánszínházzá alakították át. Ez ma is működik (Teatro Litta di Milano). 1740-ben Francesco Merlo tervei alapján épült fel a grandiózus lépcsőház. A lakosztályokat Giovanni Antonio Cucchi freskói díszítik. Főhomlokzatát 1752-1761 között építette át rokokó stílusban Bartolomeo Bolli.
A palota a későbbiekben a Visconti, majd a Borromeo, végül a Litta család birtokába került.
Források
[szerkesztés]- Blanchard Paul: Northern Italy (Blue Guide sorozat), W. Norton Company, London, 2005, ISBN 978-0393327304
- Fajth Tibor: Itália Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 ISBN 963-243-235-5
- Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984, ISBN 963-243-281-9