Páfrányfák
Páfrányfák | ||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Trópusi esőerdő Belles közelében
(Dominikai Köztársaság) | ||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
Családok | ||||||||
| ||||||||
Hivatkozások | ||||||||
A Wikifajok tartalmaz Páfrányfák témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Páfrányfák témájú kategóriát. |
A páfrányfák (harasztfák, pálmapáfrányok, Cyatheales) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályának egyik rendje.
Elterjedésük
[szerkesztés]Trópusi növények; az ausztrál flórabirodalomban (Australis) és Latin-Amerika trópusi területein erdőalkotók; Afrikában ritkábbak. Különösen gyakoriak Új-Zélandon.
Megjelenésük, felépítésük
[szerkesztés]Törzsük mint tőke a föld alatt húzódik meg; a föld fölé csak nagy leveleik hajtanak ki. Egyes nemzetségeik, mint például:
- Alsophila,
- Hemitelia,
- serlegpáfrány (Cyathea),
- Sphaeropteris
pálmatermetű, ágatlan, oszlopforma, 6–20 m magas, embervastag fává cseperednek óriási lombkoronával.
Életmódjuk, termőhelyük
[szerkesztés]Melegkedvelő, fagyérzékeny növények. Európába két fajt sikerült betelepíteni:
- óriás páfrányfa (Dicksonia antarctica) — a leginkább óceáni éghajlatú területeken,
- ezüst serlegpáfrány (Alsophyila delbata, korábban Cyathea dealbata) a Mediterráneum legmelegebb részein.[1]
Felhasználásuk
[szerkesztés]Mivel nincs valódi törzsük, így fájuk sincs. A leszáradó levelek csonkjaiból álló, pálmaszerű szár leginkább csak tüzelőnek és kerítésnek jó. Egyes fajaikat melegházakban dísznövénynek ültetik. Némelyik faj a belében ehető keményítőt termel.
Rendszertani felosztásuk
[szerkesztés]A rendet rendszerint nyolc családra bontják, de a Dennstaedtiaceae és a Dicksoniaceae családot egyes szerzők harasztfák (Dicksoniales, Pic. Serm. ex Reveal) néven önálló rendbe vonják össze. Mások a Dennstaedtiaceae családot kivették ebből a rendből, és az édesgyökerű páfrányok (Polypodiales) közé osztják be.
- Serlegpáfrányfélék (Cyatheaceae) 5–6 nemzetséggel:
- Alsophila
- serlegpáfrány (Cyathea)
- Cnemidaria (ennek fajait egyes szerzők a serlegpáfrány nemzetség tagjainak tekintik)
- Gymnosphaera
- Hymenophyllopsis
- Sphaeropteris
- Cibotiaceae egy nemzetséggel:
- Culcitaceae egy nemzetséggel:
- harasztfafélék (Dicksoniaceae) három nemzetséggel:
- Loxsomataceae két nemzetséggel:
- Metaxyaceaeegy nemzetséggel:
- Plagiogyriaceae egy nemzetséggel:
- Thyrsopteridaceae számos kihalt és egyetlen recens fajjal:
Életmódjuk
[szerkesztés]Többségük a trópusi, illetve szubtrópusi eső- és köderdőkben él. A savanyú talajt kedvelik. A fagyot nem tűrik.
-
Sphaeropteris cooperi páfrányfa Hawaiin
-
Sphaeropteris cooperi páfrányfa a funchali botanikus kertben
-
Sphaeropteris cooperi páfrányfa szára
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Páfrányfa, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. október 1.
- tasmániai páfrányfa Archiválva 2009. március 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 408. o. ISBN 963-9257-11-7
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3