Oscar Luigi Scalfaro
Oscar Luigi Scalfaro | |
Született | 1918. szeptember 9.[1][2][3][4][5] Novara[6] |
Elhunyt | 2012. január 29. (93 évesen)[7][1][2][3][4] Róma[8] |
Állampolgársága | |
Házastársa | Maria Inzitari |
Gyermekei | Marianna Scalfaro |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | Szent Szív Katolikus Egyetem |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | cemetery of Cameri[21] |
Oscar Luigi Scalfaro aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Oscar Luigi Scalfaro témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Oscar Luigi Scalfaro (Novara, 1918. szeptember 9. – Róma, 2012. január 29.[22]) olasz politikus, az Olasz Kereszténydemokrata Párt (Democrazia Cristiana) tagja, 1992 és 1999 között az Olasz Köztársaság kilencedik elnöke.
Pályája
[szerkesztés]Jogot tanult a milánói katolikus egyetemen, majd bíróként dolgozott. Gyakorló katolikusként fiatalkorától kezdve keresztény világi szervezetekben tevékenykedett, és aktívan segített a második világháború alatt bebörtönzött antifasisztáknak és családtagjaiknak.
1946-ban az Olasz Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjává választották, majd 1992-ig Piemontot képviselte a képviselőházban, az olasz parlament alsóházában. 1954-ben először a munkaügyi minisztériumban, később a közlekedési és oktatási minisztériumban lett államtitkár. 1966 és 1968 között közlekedési miniszter volt Aldo Moro harmadik kormányában. Miután 1976 és 1983 között a Képviselői Kamara alelnöke volt, 1983-ban Bettino Craxi kabinetjében belügyminiszter lett. Amikor Craxi 1987-ben lemondott miniszterelnöki posztjáról, Scalfarót új kormány megalakításával bízták meg, de kudarcot vallott.
Az 5. és 6. parlamenti választás után 1992 áprilisában a képviselőház elnökévé, másfél hónappal később, 1992. május 25-én a 16. választási fordulóban 672 szavazattöbbséggel köztársasági elnökökké választották. Párttársát, Francesco Cossigát váltotta fel, aki 1992. április 25-én, tehát hat héttel a rendes ciklus vége előtt lemondott. Hivatali ideje alatt Scalfaro elnök felkérte a lakosságot, hogy hozzanak létre új ellenállási mozgalmat (Resistenza) a szervezett bűnözés ellen. Scalfaro hivatali ideje 1999-ben bekövetkezett halálával ért véget. Utódja Carlo Azeglio Ciampi lett.
1999 óta az olasz szenátus örökös tagja.
Egyéb
[szerkesztés]Elnökként a következő hivatalos külföldi utakat abszolválta: [23]
- 1992: Spanyolország, Németország, Vatikán, Egyesült Királyság, Albánia
- 1993: Franciaország, Ausztria, Belgium, Vatikán, Portugália, Románia és Bulgária, Belgium, Finnország, Dánia, Luxemburg és Franciaország, Tunézia
- 1994: Ausztria, Görögország, Vatikán, Szlovákia
- 1995: India, Csehország, Törökország, Írország, Svájc, Egyesült Királyság és Franciaország, valamint Oroszország, Magyarország, Vatikán, Brazília és Venezuela, Argentína és Chile, valamint Uruguay, Németország, Izrael, Málta, Hollandia
- 1996: Franciaország, Bosznia és Hercegovina, Portugália, Mexikó és az Egyesült Államok, Albánia, Lengyelország, Spanyolország, Bosznia és Hercegovina, Svájc, Ukrajna, Vatikán, Egyiptom, Magyarország, Bosznia és Hercegovina
- 1997: Macedónia, Vatikán, Marokkó, Németország, Üzbegisztán és Kazahsztán, Litvánia, Lettország és Észtország, Szlovénia, Norvégia és Izland és Kanada, Szlovénia, Szaúd-Arábia, India, Bulgária, Libanon, Vatikán, Etiópia és Eritrea, Horvátország
- 1998: Szlovákia, Szlovénia, Belgium, Románia, Japán, Svédország, Egyesült Királyság, Svájc, a Kínai Népköztársaság, Bosznia-Hercegovina, Németország, Spanyolország (magán) és Portugália, Vatikán, Németország, Ausztrália (megállókkal Szingapúrban és Thaiföldön) )
- 1999: Ukrajna, Jordánia, Vatikán, Bosznia-Hercegovina, Albánia, Macedónia
Meglátogatta a Rómában székelő Máltai lovagrendet is.
További információk
[szerkesztés]- Az olasz elnök életrajza (olaszul) honlapján
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Oscar Luigi Scalfaro. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ The orders of the White Rose of Finland and the Order of the Lion of Finland, 498
- ↑ https://www.muni.cz/o-univerzite/vyznamenani/zlate-medaile-mu?page=9
- ↑ Resolución N° 907/995. ENTREGA DE MEDALLA DE LA REPUBLICA ORIENTAL DEL URUGUAY. OSCAR LUIGI SCALFARO. National Directorate of Official Printings and Publications, 1995. augusztus 22. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
- ↑ Postanowienie Prezydenta Rzeczypospolitej Polskiej, 1996. június 4.
- ↑ Boletín oficial del Estado (spanyol nyelven). State Agency for the Official State Gazette, 1997. június 27.
- ↑ BOE-A-1996-14784
- ↑ https://likumi.lv/doc.php?id=222256
- ↑ https://www.lrp.lt/lt/prezidento-veikla/apdovanojimai/apdovanotu-asmenu-duomenu-baze/27252?sqid=760324efd404ce547319dfffe2699edf83a7d53a
- ↑ https://www.president.ee/en/estonia/decorations/bearer/57/oscar-luigi-scalfaro
- ↑ https://web.archive.org/web/20160413004835/http://www.slovak-republic.org/symbols/honours/
- ↑ https://archiv.prezident.sk/gasparovic/indexbaf8.html?statne-vyznamenania-udelene-v-rokoch-19931998
- ↑ Narodne novine (horvát nyelven), 1997. december 17.
- ↑ Find a Grave (angol nyelven)
- ↑ Oscar Luigi Scalfaro mit 93 gestorben. Focus Online, 2012. január 29. (Hozzáférés: 2012. január 31.)
- ↑ Liste der Reisen auf archivio.quirinale.it
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Oscar Luigi Scalfaro című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Elődje: Francesco Cossiga |
Utódja: (ideiglenes: Nicola Mancino) Carlo Azeglio Ciampi |