Ugrás a tartalomhoz

Oroszország történelme

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Oroszország története szócikkből átirányítva)

Oroszország történelme a keleti szlávok történelmével kezdődik. Az első keleti szláv állam, a Kijevi Rusz 988-ban felvette a bizánci kereszténységet,[1] ezzel megkezdődött a bizánci és a szláv kultúra keveredése, ami meghatározó lett az oroszok történelme során.[2] Az 1230-as években az államot bekebelezte a mongol invázió.

A 13. századot követően Moszkva vált a domináns kulturális központtá,[2] s a Moszkvai Nagyfejedelemség Orosz Birodalommá fejlődött, mely Lengyelországtól a Csendes-óceánig terjeszkedett. A nyugati terjeszkedés rávilágított a birodalom elzártságára és fejletlenségére, és a 19. század folyamán reformok bevezetését hozta magával. 1861-ben eltörölték a jobbágyságot, de a felszabadítás feltételei kedvezőtlenek voltak a parasztokra nézve, ezzel lázongásokat szítva a birodalom területén. 1861 és 1914 között számos politikai és gazdasági reformot hajtottak végre,[3] a cárok azonban nem voltak hajlandóak lemondani az arisztokrácia uralmáról vagy megosztani a hatalmat.[4]

Az 1917-es oroszországi forradalmat a gazdasági válság, a háborúkba való belefásultság, a kormány arisztokratikus uralmával szembeni elégedetlenség együttesen váltotta ki. A hatalmat végül a bolsevikok szerezték meg és a Szovjetunió Kommunista Pártja 1922 és 1991 között irányította az immáron Szovjetunióba tömörülő államokat. Az 1980-as évekre az államszocializmus gyengeségei nyilvánvalóvá váltak, és a kommunista vezetők kénytelenek voltak reformokhoz folyamodni, melyek végül a Szovjetunió teljes összeomlásához vezettek.[5]

A mai Oroszország története 1991-ben, a Szovjetunió összeomlásával kezdődik. Oroszország egyben a Szovjetunió jogutódja a nemzetközi jogban.[6]

A szlávok előtti népcsoportok

[szerkesztés]
A kurgán-elmélet szerint az indoeurópai népek őshazája Dél-Oroszország területe volt.[7]
Bővebben: Az eurázsiai sztyeppe történelme, nomádok, szkíták, kazárok és Boszporoszi Királyság

A történelem előtti időkben Dél-Oroszország sztyeppéin nomád törzsek éltek. A klasszikus ókorban a ponto-kaszpi sztyeppét Szkítia néven ismerték.[8] A 20. század folyamán olyan helyeken fedezték fel a sztyeppei népek maradványait, mint Ipatovo,[8] Szintasta,[9] Arkaim[10] vagy Pazirik.[11] Kr. e. a 8. század végén görög kereskedők jóvoltából a klasszikus civilizáció elérte Tanaisz és Phanagoria kereskedelmi központjait.[12] A görög kolóniákat i. sz. a 3. században a Boszporoszi Királyság követte,[13] melyet nomád betörések oszlattak fel a 6. századra.[14] A nyolcadik század folyamán a Volga-medencét a Kaszpi- és a Fekete-tenger között a kazárok uralták.[15] A kazárok voltak a balti népek és a bagdadi központú muszlim abbászidák közötti kereskedelem biztosítói.[16] A kazárok a Bizánci Birodalom fontos szövetségesei voltak,[17] és számos sikeres háborút vívtak az arab kalifátusok ellen.[15][18]

Az orosz történelem kezdetei

[szerkesztés]
Az orosz földön élő népek a varégok érkezésekor
Bővebben: oroszok és varégok

A keleti szláv népek közé tartozó oroszok elődei Kr. e. a II. században váltak el az indoeurópai népektől, majd a 6-7. században kezdték meg bevándorlásukat a mai Oroszország területeire.[19] Az általánosan elfogadott vélemény szerint a szlávok őshazájának az Elba–Dnyeper és Balti-tenger–Kárpátok közötti terület tekinthető.[19] Több hullámban érkeztek a sztyepp-övezettől északra eső erdős vidékre, ahol a földművelésre alkalmas területeken egymással csak nagyon laza kapcsolatban álló települési csoportokat hoztak létre, beolvasztva a környéken élő finnugor és balti népcsoportok (merják, muromák, vótok[20]) egyes elemeit. A 10-15. században egészen a Fehér-tengerig és az Urálig eljutottak.[20]

A Kijevi Rusz történetét felölelő Régmúlt idők elbeszélése tanúsága szerint a 8-9. században a területen élő szlávoknál már kialakultak a területi-politikai képződmények, 15 nagy törzset (vagy törzsszövetséget) különböztetnek meg.[19] A krónika a poljanokat, a szeverjanokat, az ulicsokat, a tiverceket, a drevljanokat, a dregovicsokat, a krivicseket, a radimicseket, a szlovéneket és a fehér horvátokat említi, mint szláv törzseket.[21] A szlávok alapvetően földművelő nép volt, a törzsek egymás közt kereskedtek, a folyók mentén kereskedelmi központokként is működő városokat építettek.[22] A déli részeken letelepedett szlávok kapcsolatba kerültek a kazárokkal és a magyarokkal is, akik adóztatták a földművelő szlávokat.[21] A 12. században találkoztak először államalakulattal a térségben, a csuvasok Volgai Bulgáriájával.[20]

A 9. században megjelentek a térségben, a nagy folyók mentén a vikingek vagy normannok, akiket errefelé varégoknak neveztek. Fegyveres kereskedő csoportjaik a Dnyeper, illetve a Volga mentén eljutottak a Balti-tengertől a Fekete- és a Kaszpi-tengerig. Megjelenésük katalizálta a helyi gazdasági, társadalmi, politikai fejlődést. A varégokat a Volga-menti ezüstkereskedés vonzotta, a környező falvakban raboltakat a szlávok kereskedővárosaiban értékesítették.[22] Később szorosabbra fűzték a kapcsolatot a helyi törzsekkel, sarcért cserébe védelmet ígértek nekik más viking törzsekkel szemben.[22] 830 környékén a Volga mentén, nem messze a mai Rjazanytól az immáron ruszoknak nevezett északiak létrehozták első központjukat, melynek vezetője a Kazár Birodalom vezetőjéhez hasonlóan kagánnak hívta magát. Ezt a Volga-menti rusz kaganátust tekinthetjük a Kijevi Rusz elődjének.[23]

Az első orosz uralkodóház, a Rurik-dinasztia a varégoktól származtatta magát.[19] Etnikailag azonban a szláv többség körében néhány generáció alatt teljesen elszlávosodtak. I. Rurik, a dinasztia alapítója Novgorodban uralkodott, utódját, Oleget tartják a Kijevi Rusz alapítójának.[19][24]

Az első orosz állam

[szerkesztés]
Bővebben: Kijevi Rusz

A Kijevi Rusz kiterjesztette hatalmát a mai Ukrajna, Fehéroroszország, valamint Oroszország nyugati területeinek nagy részére. A Rurikidák a legtöbb hercegségben megszerezték a vezető szerepet, azonban az egyre erősebb uradalmak, lassan belviszályokat okoztak, amelyek lassan felemésztették a Ruszt. Kijev lassú hanyatlása mellett fokozatosan vált egyre jelentősebbé a Vlagyimiri Nagyfejedelemség. De 1237-ben az orosz fejedelemségek keleti határainál megjelentek a mongolok, akiknek seregei előtt sorra estek el a legerősebb államok, így Vlagyimir is.

Ebben az ínséges időszakban emelkedett fel a Moszkvai Nagyfejedelemség, ugyanis az egyetlen fejedelemség volt, amely jó kereskedelmi lehetőségeit kihasználva meg tudott egyezni a mongol hódítókkal, és fejlődni tudott. A gyarapodó fejedelemség lassan úgy megerősödött, hogy képes volt legyőzni a mongol hordákat, és uralma alatt egyesíteni az orosz területeket. A 15. századra már a moszkvai fejedelmek felvehették az egész Rusz uralkodója címet, és később innen alakult ki a cári Oroszország.

A 17. század elején súlyos belső válság, polgárháborús helyzet sújtotta Oroszországot, ami később a zűrzavaros idők nevet kapta a történetírásban.

Romanov-dinasztia

[szerkesztés]
Bővebben: Orosz Birodalom

Mihály cár 1613-ban megalapította az 1917-ig uralkodó Romanov-dinasztiát, amelynek legjelentősebb alakja I. Péter orosz cár volt. 1689-től erős, nyugati mintára szervezett államot hozott létre. Az őt követő cárok idején a fejlődés megtorpant, elnyomó hatalmuk általános elégedetlenséghez vezetett, 1917-ben megdöntötték a monarchiát, és a bolsevikok vették át a hatalmat.

Szovjetunió

[szerkesztés]
Bővebben: A Szovjetunió története

A bolsevikok hatalomra kerülése után az 1918-ban megtartott szovjetek (tanácsok) összorosz kongresszusa tanácsköztársasággá kiáltotta ki Oroszországot. Az ezt követő polgárháború idején alakult meg az Ukrán, a Belorusz és a Kaukázusontúli Szovjet Szocialista Köztársaság. 1922-ben Oroszország és három másik szovjetköztársaság megalakította a Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaságot, a Szovjetuniót. A többi tagköztársaság az 1930-as évek folyamán csatlakozott az orosz expanziós törekvések hatására. A rendkívül soknemzetiségú országot 1991-ig 15 tagköztársaság, 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm körzet és 10 autonóm terület alkotta, amelyeket összesen 120 régióra és körzetre, valamint 3217 kerületre osztottak. Egyes területek autonómiája csak formális volt, valójában mindent Moszkvából irányítottak.

A Szovjetunió a majdnem 70 éves fennállása alatt szuperhatalommá vált.

1985-től a Gorbacsov által megfogalmazott és megkezdett nyitás (glasznoszty) és átalakítás (peresztrojka) hatására megkezdődött a Szovjetunió belső felbomlása, megerősödtek a nacionalista függetlenségi törekvések, főként a Baltikumban és a Kaukázus vidékén. A folyamat 1991 augusztusáig tartott, amikor a sikertelen puccsot követően a tagköztársaságok egymás után kiáltották ki a függetlenségüket, és elszakadtak a központi hatalomtól. A Szovjetunió hivatalosan 1991. december 25-én szűnt meg.

Az önálló Oroszország

[szerkesztés]

A jogfolytonosságot Oroszország vette át a nemzetközi szervezetekben. A nemzetiségi függetlenségi törekvések Oroszországon belül is tovább erősödtek. Ezek közül a legfontosabb a függetlenségét 1991 novemberében kinyilvánító Csecsenfölddel vívott két véres háború. Az első (több mint 100 000 áldozatot követelő) 1994-1996 között tartott, a másik 1999-től napjainkig is tart.

Államfők

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Kievan Rus' and Mongol Periods. Sam Houston State University. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 20.)
  2. ↑ a b Kievan Rus' and Mongol Periods Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, excerpted from Glenn E. Curtis (ed.), Russia: A Country Study, Department of the Army, 1998. ISBN 0-16-061212-8.
  3. ↑ See Jacob Walkin, The Rise of Democracy in Pre-Revolutionary Russia: Political and Social Institutions under the Last Three Czars, Praeger, 1962.
  4. ↑ CIAO – Atlas – Russia[halott link]
  5. ↑ See Donald A. Filzer, Soviet Workers and the Collapse of Perestroika: The Soviet Labour Process and Gorbachev's Reforms, 1985–1991, Cambridge University Press, 1994. ISBN 0-521-45292-9.
  6. ↑ See, for instance, Country Profile for the Russian Federation, by the British Foreign and Commonwealth Office. Hozzáférés ideje: 21 July 2007.
  7. ↑ Bojtár, Endre: A kurgán-elmélet (magyar nyelven). Bevezetés a baltisztikába. Osiris Kiadó, 1997 (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  8. ↑ a b Belinskij, Andrej, H. Härke (1999). „The 'Princess' of Ipatovo”. Archeology 52 (2). [2008. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 26.) 
  9. ↑ Drews, Robert. Early Riders: The beginnings of mounted warfare in Asia and Europe. New York: Routledge, 50. o. (2004) 
  10. ↑ Koryakova, Ludmila: Sintashta-Arkaim Culture (angol nyelven). The Center for the Study of the Eurasian Nomads (CSEN). [2019. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  11. ↑ Ice Mummies: Siberian Ice Maiden (angol nyelven). BBC/Nova, 1998. november 24. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  12. ↑ Jacobson, Esther. The Art of the Scythians: The Interpenetration of Cultures at the Edge of the Hellenic World (angol nyelven). Brill, 38. o. (1995). ISBN 9004098569 
  13. ↑ Steiner, F..szerk.: Gocha R. Tsetskhladze: The Greek Colonisation of the Black Sea Area: Historical Interpretation of Archaeology (angol nyelven), 48. o. (1998). ISBN 3515073027 
  14. ↑ Turchin, Peter. Historical Dynamics: Why States Rise and Fall (angol nyelven). Princeton University Press, 185–186. o. (2003). ISBN 0691116695 
  15. ↑ a b Christian, David. A History of Russia, Central Asia and Mongolia (angol nyelven). Blackwell Publishing, 286–288. o. (1998). ISBN 0631208143 
  16. ↑ Wink, André. Al-Hind, the Making of an Indo-Islamic World (anfgol nyelven). Brill, 35. o. (2004). ISBN 9004092498 
  17. ↑ Róna-Tas, András. Hungarians and Europe in the Early Middle Ages: An Introduction to Early Hungarian History (angol nyelven). Central European University Press, 257. o. (1999). ISBN 9639116483 
  18. ↑ Frank, Daniel H., Oliver Leaman. History of Jewish Philosophy (angol nyelven). Routledge, 196. o. (1997). ISBN 0415080649 
  19. ↑ a b c d e Filippov, Szergej: A keleti szlávok és az óorosz állam kialakulása (magyar nyelven). Az oroszok története. ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézet. [2013. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  20. ↑ a b c Font–Krausz–Niederhauser–Szvák, 12. o.
  21. ↑ a b Font–Krausz–Niederhauser–Szvák, 10–11.o
  22. ↑ a b c Martin, Janet.szerk.: Gregory L. Freeze: From Kiev to Muscovy: The Beginnings to 1450, 2. (angol nyelven), Oxford University Press, 1-27. o. (2002). ISBN 0-19 860 511-0. Hozzáférés ideje: 2010. április 29. 
  23. ↑ Russia: History (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  24. ↑ Viking States : Varangian Rus (angol nyelven). World History at KMLA, 2004. november 8. (Hozzáférés: 2010. április 29.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Oroszország_történelme&oldid=27203802”