Oregoni boróka

Oregoni boróka
	Colorado, Istenek kertje
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Ciprusfélék (Cupressaceae);
Nemzetség:	Boróka (Juniperus);
Fajcsoport:	Sabina;
Faj:	J. scopulorum;
Tudományos név
	Juniperus scopulorum; Sarg., 1902
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Oregoni boróka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Oregoni boróka témájú médiaállományokat és Oregoni boróka témájú kategóriát.

Az oregoni boróka (Juniperus scopulorum) a ciprusfélék családjába tartozó növényfaj. Kertekben szerte a világon gyakran ültetik.

Előfordulása

Észak-Amerika nyugati felén (a pacifikus–észak-amerikai flóraterületen), 1500–2500 m magasság között honos. A tengerparti esős régióban (Nagymedve esőerdő) egészen a tengerszintig lehúzódik. Brit Columbia és Washington államok partmenti vidékein (és partközeli szigetein) Juniperus maritima (R.P. Adams) néven ismert.

Megjelenése

Örökzöld bokor vagy kisebb fa (legfeljebb 20 m magas). Az alapváltozat koronája szabálytalan kerekded; a kertészeti változatok között rendkívül karcsúak is akadnak.

Ágai lapos síkokban állnak, finom hajtásait szürkéskék, 1–3 mm hosszú, átellenesen álló, tompa végű pikkelylevelek borítják.

Érett bogyója gömbös vagy karéjos, élénkkék, átmérője 5–10 mm, bevonata kékes-hamvas, viaszos.

Életmódja, termőhelye

Kétlaki növény. Kék tobozbogyói egy év alatt beérnek, és ez a termős példányokat igen látványossá teszi.

Szinte bármilyen talajon megél; a telet és a szárazságot egyaránt jól tűri, de igazán szépre csak szélvédett, napos, de párás helyen fejlődik.

Alfajok, változatok

J. scopulorum 'Skyrocket' — valószínűleg a legkarcsúbb fenyőféle: 6–8 méter magasra nő, de átmérője még ekkor sem több fél méternél, mert fölfelé törő ágai a törzshöz simulnak.

Felhasználása

Főleg oszlopos termetű változatait ültetik dísznövénynek — az alapfajt gyakorlatilag nem.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN
Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 38. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
Nyugat-magyarországi Egyetem, Botanikus kert

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap