Orbán János (író)

Orbán János
Született	1879. december 26. Székelyudvarhely
Elhunyt	1959. március 20. (79 évesen) Székelyudvarhely
Állampolgársága	jugoszláv jugoszláv Szerb–Horvát–Szlovén Királyság osztrák–magyar
Foglalkozása	közíró, helytörténész
Sablon Wikidata Segítség

Orbán János (Székelyudvarhely, 1879. december 26. – Székelyudvarhely, 1959. március 20.) erdélyi magyar közíró, helytörténész.

Életútja

Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, s a gyulafehérvári Római Katolikus Főgimnáziumban fejezte be. A teológia elvégeztével pappá szentelték (1900). Káplán Torján és Piskin, plébános Vágáson, majd Székelykeresztúron főesperes. 1922 és 1924 között hittant tanított a tanítóképzőben.^[forrás?] Fél századon át tevékenykedett a népnevelés, közoktatás és közélet terén nyugalomba vonulásáig, bátran hirdetve a népek közti bizalom szükségét. Írásait, vitacikkeit a Pásztortűz, Székely Közélet, Hírnök, Erdélyi Tudósító közölte. Benedek Elek Cimborájának lelkes támogatója volt. Összegyűjtötte azokat a Petőfi-emlékeket, legendákat, melyeket a szájhagyomány Székelykeresztúron megőrzött. Egy regényt is írt, amelyben a Csíki Magánjavak kezelésével kapcsolatos visszaéléseket leplezte le.

Főbb művei

• A lélek útján (Nyolc konferencia. Székelykeresztúr 1923)
• Zúg a havas (regény, Déva 1937)
• Székelykeresztúr története (Kolozsvár 1943) (Reprint kiadása Kunszentmiklós, 2015. ISBN 978-963-12-1625-7.)

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3