Olosz Egon

Olosz Egon
Született	1920. február 5. Kisjenő
Elhunyt	1995. december 18. (75 évesen) Marosvásárhely
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	orvos, szakíró, egyetemi oktató
Sablon • Wikidata • Segítség

Olosz Egon (Kisjenő, 1920. február 5. – Marosvásárhely, 1995. december 18.) erdélyi magyar orvos, szakíró. Olosz Lajos költő fia.

Életútja

Középiskoláit Kolozsvárt és Aradon végezte, az aradi Moise Nicoară Líceumban érettségizett (1938). Orvosi oklevelet a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett (1944). Gyakornokként kezdte pályáját a Miskolczy Dezső vezette marosvásárhelyi ideg- és elmegyógyászati klinikán, 1947-től a Láng István vezette belgyógyászati klinikára került. 1950-től tanársegéd, majd adjunktus a Dóczy Pál, 1957-től a Horváth Endre irányította belgyógyászati klinikán. Elnyerte az orvostudományok doktora címet (1972), és kinevezték előadótanárnak. 1978-tól professzor és a klinika vezetője, néhány éven át dékánhelyettes, nyugdíjazásig (1990). Az Európai Szívgyógyászati Társaság tagja. Az Orvosi Szemle szerkesztőbizottsági titkára.

Munkássága

Kutatási területei: a vesebetegségek, a szív- és érbetegségek kórtana és kezelése. Tanított sportorvostant, dietetikát, endokrinológiát is. A klinikai tünettanba a diagnosztikai logika matematikai nyelven történő kifejezésére bevezette a halmazelmélet és a valószínűségszámítás módszereit, ezzel Marosvásárhelyen belgyógyászati tünettani iskolát alapított. Tanulmányait közölte az Orvosi Szemle, Medicina Internă és a Revue Roumaine de Medicine Interne. Értekezett az orvosképzés korszerűsítéséről; ismeretterjesztő cikkei az Új Életben jelentek meg.

Kőnyomatos jegyzetei: Semiologie medicală (1970); Belgyógyászati tünettan I-II. (1978, 1981).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3