Ugrás a tartalomhoz

Olomouc villamosvonal-hálózata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olomouc villamos-hálózata
Villamos a főpályaudvarnál
Villamos a főpályaudvarnál
Adatok
Ország Csehország
Működés kezdete
lóvasútként1845.
villamosként1899. április 1.
Hálózat hossza15 km
Vonalak száma8
Megállók száma32 db
Járművek száma67
Nyomtávolság1435 mm
Üzemeltetés
ÜzemeltetőDopravní podnik města Olomouce (DPMO)
Az Olomouc villamos-hálózata weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Olomouc villamos-hálózata témájú médiaállományokat.

Olomouc villamoshálózatának teljes hossza 15 km, amely 7 vonalból áll. A 67 darab jármű összesen 32 megállót szolgál ki.

Története

[szerkesztés]
A villamoshálózat kiépítése (lengyelül)

A város vasútállomása viszonylag messze található a központtól, ezért 1845-ben indítottak omnibuszokat a két hely között. 1899. április 1-jén átadták az első villamosvonalat a pályaudvartól a belvárosi fő utcán keresztül a nyugati városhatárig, illetve egy leágazással a Nová Ulica felé. A vonal építtetője és üzemeltetője a bécsi Császári és Királyi Osztrák Államvasutak volt. Az első bővítés 1914-ben történt, ekkor a temetőig hosszabbították a vonalat, majd 1933-ban a katonai repülőtér, 1934-ben pedig a Nová Ulicában található kórház kapott villamoskapcsolatot. A hálózat hossza ekkor valamivel több, mint 7 km volt. 1936-ban megszűnt a főpályaudvar előtti körforduló, helyette visszafordító vágányokat építettek. 1940-re az éves utasforgalom már meghaladta a 7,5 millió utast is, ennek köszönhetően is átépítették két vágányosra a teljes vonalat. 1947-ben kelet felé is terjeszkedett a villamos, Hodolany és Bělidla városrészeket kapcsolták össze a belvárossal. A második világháború után államosították a villamosokat is, majd 1953-tól a Dopravní podnik města Olomouce (DPMO) vette át az üzemeltetést. A következő évtizedben további bővítéseket végeztek, ugyanakkor néhány kihasználatlan részt felszámoltak. 1958-ban megépült a Fibichova végállomás a vasútállomástól délre. A következő nagy fejlesztésre 1997-ig kellett várni, ekkor épült meg a főpályaudvar és Envelopa közötti szakasz, mely a belvárost dél felől közelíti meg, ezzel kialakítva a hálózat mai formáját.

Vonalak

[szerkesztés]
Járat Útvonal
1 Fibichova–Hlavní nádraží–Envelopa–Okresní soud–Nová Ulice
2 Fibichova–Hlavní nádraží–U Dómu–Neředín, krematorium
3 Fibichova–Hlavní nádraží–U Dómu–Okresní soud–Trnkova
4 Pavlovičky–Fibichova–Hlavní nádraží–U Dómu–Okresní soud–Nová Ulice
5 Fibichova–Hlavní nádraží–Envelopa–Trnkova
6 Fibichova–Hlavní nádraží–U Dómu–Okresní soud–Nová Ulice
7 Fibichova–Hlavní nádraží–Okresní soud–Neředín, krematorium
X Nosztalgiajárat

Járműpark

[szerkesztés]
Kép Típus Altípusok Darab
(2016. 12. 31.)
Tatra T3R.P Tatra T3 Tatra T3, Tatra T3SUCS, Tatra T3R.P 28
Škoda 03T Škoda 03T Škoda 03T 4
Inekon 01 Trio Inekon 01 Trio Inekon 01 Trio 3
VarioLF VarioLF VarioLF.E, VarioLFR.E, VarioLFR.S 18
VarioLF plus/o VarioLF plus/o VarioLF plus/o 14
Nosztalgiavillamos Studénka Studénka 1
Nosztalgiavillamos Ringhoffer Ringhoffer 1

Egy 1930-as Ringhoffer-motorkocsi és egy 1951-es pótkocsi (gyártó: Královopolská strojírna, Brno) képezi a nosztalgiaüzem részét. Egy 1914-ben gyártott Studénka motorkocsival is rendelkeznek, ám az a brnói Műszaki Múzeumban van kiállítva.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tramvajová doprava v Olomouci című cseh Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Gerhard Bauer: Strassenbahnen in der Tschechischen und Slowakischen Republik. Von der Pferdebahn zum Tatrawagen. Die Geschichte der Strassenbahnbetriebe in Wort und Bild. Verlag für Verkehrsliteratur Bauer, Dresden 1995, ISBN 3-9804303-0-8.

További információk

[szerkesztés]