Olgierd Górka

Olgierd Górka
Született	1887. december 12. Rava-Ruszka
Elhunyt	1955. november 26. (67 évesen) Varsó
Álneve	A. Rawski
Állampolgársága	lengyel
Foglalkozása	katonatiszt történész politikus publicista diplomata
Iskolái	Ivan Franko Lvivi Nemzeti Egyetem
Kitüntetései	Cross of Independence Silver Laurel of the Polish Academy of Literature‎ Silver Cross of the Virtuti Militari Cross of Valour Knight Commander of the Order of the Crown (Romania)
Sírhelye	Powązki katonai temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Olgierd Górka témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Olgierd Górka (1887. december 12. – 1955. november 26.) – a Lengyel Hadsereg őrnagya, történész, publicista és politikus.

Élete

1912-től a krakkói Lövészegylet tagja. 1914 augusztusában belépett a Lengyel Légióba, amelyben 1917-ig szolgált, közkatonából lovassági századosi rangig előlépve. A Lengyel Királyság Régensi Tanácsának szárnysegédje. A lengyel állam újjászületése után felhagyott a hadi szolgálattal. 1931-től a varsói Keleti Intézet főtitkára és a Keletkutató Iskola igazgatója.

1939 szeptemberében behívták, a szeptemberi vereség után Romániába menekült. Az emigráns kormányban való részvételre történt felkérés után 1940-ben Franciaországba ment; az egyik minisztérium mellett nemzetiségi osztályt, később főosztályt szervezett (bizonyos zsidó ügyekkel foglalkozott). Franciaország veresége után tevékenységét Londonba helyezte át. 1944 decemberében, amikor Tomasz Arciszewski lett a miniszterelnök, benyújtotta lemondását a kormány szovjetellenes politikája miatt. Mint a Nagy-britanniai Lengyelek Tanácsának funkcionáriusa, később elnöke 1944-től kapcsolatot teremtett az Ideiglenes Kormánnyal, majd a Nemzeti Egységkormánnyal.

1945-ben tért haza és a Külügyminisztérium Zsidóügyi Hivatalának igazgatói állását nyerte el (1946-1947), majd a Lengyel Népköztársaság jeruzsálemi főkonzulja lett. 1952 júniusában tért vissza Lengyelországba. 1954-től a Varsói Egyetem rendkívüli professzora.

Történészi munkássága

Történészként elsősorban Lengyelország és Délkelet-Európa történelmi kapcsolataival foglalkozott. Egy sor munkát adott ki, többek között a Tűzzel-vassalt (1934) és A krími tatárok és hadseregük lélekszámát (1936), melyben megerősítette a lengyel történetírás nézeteit, mind a Hmelnickij-felkelés megítélésével, mind a tatárok hadi potenciáljával és harci mentalitásával kapcsolatban. Szintén nagy tudományos jelentősége volt a paraszti és polgári származású katonáknak a 17. századi lengyel hadseregben való részvételével kapcsolatos észrevételeinek, amelyek vitát váltottak ki és kutatásokat kezdeményeztek a 17. századi lengyel hadsereg társadalmi összetételével kapcsolatban.

Források

• Encyklopedia WIEM