Olenyegorszkij Gornyak
Olenyegorszkij Gornyak | |
2021-ben Szentpéterváron a flotta napján tartott parádé idején | |
Hajótípus | partraszállító hajó |
Üzemeltető | Orosz Haditengerészet |
Hajóosztály | Projekt 775 |
Pályafutása | |
Építő | Stocznia Północna (Gdańsk) |
Szolgálatba állítás | 1976. december |
Honi kikötő | Poljarnij |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 3450 t (normál) |
Hossz | 112,5 m |
Szélesség | 15 m |
Merülés | 3,7 m |
Hajtómű | 2 db 16 ZVB 40/48 dízelmotor |
Üzemanyag | gázolaj |
Teljesítmény | 2×7150 kW (2×9600 LE) |
Sebesség | 17,59 csomó |
Hatótávolság | 4000 tengeri mérföld (12 csomós sebességnél) |
Fegyverzet | 2 db 57 mm-es AK–725 duplacsövű tüzérségi rendszer, 2 db A−215 rakéta-sorozatvető, 4 db Sztrela–2 hordozható légvédelmirakéta-rendszer |
Legénység | 98 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz Olenyegorszkij Gornyak témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Olenyegorszkij Gornyak (cirill betűkkel: Оленегорский горняк, magyarul: olenyegorszki bányász) az Orosz Haditengerészet 775-ös típusú partraszállító hajója, amely az Északi Flotta 121. deszanthajó dandárjához tartozik. Honi kikötője Poljarnij. 1983-ig SZDK−91, ezután BDK–91 volt a jelzése. 2022. februárja óta a Fekete-tengeren tartózkodik. 2023. augusztus 4-én Novorosszijszknál ukrán tengeridrón-támadás érte és megsérült.
Története
[szerkesztés]A hajót a gdański Északi Hajógyár (Stocznia Północna) építette az 1970-es évek közepén 775/5 gyártási számmal (tehát a sorozat 5. példánya). 1976. június 30-án állították szolgálatba az Északi Ffottánál SZDK–91 hadrendi jelzéssel. 1983-ban BDK–91 lett a jelzése (BDK – bolsoj gyeszantnij korabl, magyarul nagy deszanthajó). 2003-ban Olenyegorszkij gornyak névre keresztelték. A névadó az Olenyegorszki Bányászati és Ércdúsító Kombinát, amely védnökséget vállalt a hajó felett.
2013 decemberétől 2014 májusáig a Földközi-tengeren tartózkodott bevetésen. 2014-től a murmanszki 35. Hajójavító Üzemben volt javítás alatt.[1] 2016-ban Baltyijszkban a 33. Hajójavító Üzemben felújították és modernizálták.[2]
2022. február 22-én hajózott be a Fekete-tengerre, hivatalosan hadgyakorlaton történő részvétel miatt, valójában az Ukrajna elleni, 2022. február 24-én kezdődött orosz invázió támogatására.[3] Kezdetben Szavasztopolban állomásozott, később, a kikötő elleni ukrán dróntámadások fokozódása után több más hajóval együtt áttelepítették a novorosszijszki haditengerészeti bázisra. A Krími híd elleni második ukrán támadás után, 2023 júliusában a hajó a Kercs és Novorosszijszk közötti polgári járműforgalmat támogatta.[4]
A hajó 2023. augusztus 4-én Novorosszijszk közelében tartózkodott, amikor ukrán tengeri drón találta el. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat és az Ukrán Haditengerészet által közösen végrehajtott akcióban használt tengeri drón 450 kg TNT-t szállított. A hajó elleni támadást az orosz hivatalos szervek cáfolták, ám számos felvétel és videó jelent meg, amelyen a bal oldalra megdőlt hajót vontatják. Később a tengeri drón fedélzeti kamerája által rögzített videót is közzétették.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ На 35 судоремонтном заводе запретили рассказывать СМИ о ремонте кораблей. web.archive.org, 2017. január 16. [2017. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 4.)
- ↑ БДК "Оленегорский горняк" модернизируют на 33-м судоремонтном заводе. web.archive.org, 2021. március 5. [2021. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 4.)
- ↑ Еще три больших десантных корабля Северного флота РФ вошли в Черное море (orosz nyelven). Крым.Реалии, 2022. február 9. (Hozzáférés: 2023. augusztus 4.)
- ↑ Чи є російські десантні кораблі, які "перевозять цивільних", легальною ціллю для знищення | Defense Express (ukrán nyelven). defence-ua.com. (Hozzáférés: 2023. augusztus 4.)
- ↑ Спецоперация в Новороссийске: дрон СБУ пробил десантный корабль окупантов (orosz nyelven). Украинская правда. (Hozzáférés: 2023. augusztus 4.)
Források
[szerkesztés]- Ju. P. Apalkov (szerk.): Korabli VMF SZSZSZR: Gyeszantnije i mino-tralnije korabli (4. kötet), Galeja-Print, Szankt-Petyerburg, 2007, ISBN 987-5-8172-0135-2, pp. 21–30.