Olasz koncér

Olasz koncér
	Kifogott példány
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Pontyszerűek (Ostariophysi);
Rend:	Pontyalakúak (Cypriniformes);
Öregcsalád:	Cyprinoidea;
Család:	Pontyfélék (Cyprinidae);
Alcsalád:	Leuciscinae;
Nem:	Sarmarutilus; Bianco & Ketmaier, 2014
Faj:	S. rubilio;
Tudományos név
	Sarmarutilus rubilio; (Bonaparte, 1837)
Szinonimák
Szinonimák
	Leuciscus fucini Bonaparte, 1838; Leuciscus lascha Costa, 1838; Leuciscus rubella Bonaparte, 1837; Leuciscus rubilio Bonaparte, 1837; Leuciscus sardella Valenciennes, 1844; Leuciscus trasimenicus Bonaparte, 1837; Leucos henlei Bonaparte, 1846; Rutilus italicus Calderoni, 1981; Rutilus rubilio (Bonaparte, 1837); Rutilus rubilio rubilio (Bonaparte, 1837);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Olasz koncér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz koncér témájú kategóriát.

Az olasz koncér (Sarmarutilus rubilio) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Manapság nemének az egyetlen faja, korábban a Rutilus halnembe volt besorolva.

Előfordulása

Az olasz koncér Olaszország tavaiban és folyóiban található meg.

Megjelenése

A hal háta magas, teste csak kevéssé nyújtott, hasonlít a bodorkához, magas és keskeny hát- és farok alatti úszókkal. Szájnyílása keskeny, csaknem vízszintes. Nagy, kerekded pikkelyei vannak, 38-45 az oldalvonal mentén, mely az oldalain a testmagasság alsó harmadáig süllyed. Mellúszói 17-18, hátúszói 12-14, a farok alatti úszója 11-14 sugarú. Garatfogai egysorosak, vaskosak (5-5). Sötét háta a zöldestől a barnásig, csillogó, oldalai világosabbak, ezüstszínűek, a pikkelysorok mentén húzódó keskeny, szürke sávokkal. Hasoldala a fehérestől a sárgásig változik. Hátúszója sötét, a hasúszók, valamint a farok alatti és a farokúszó pirosasak. Szemei sárgásak-téglavörösek. Testhossza 15 centiméter, legfeljebb 18 centiméter.

Életmódja

Az állat életmódja hasonló a hazai bodorkához, amelyet Olaszországban, Dalmáciában, Nyugat-Görögországban helyettesít a számára alkalmas vizekben. Tápláléka férgek, apró rákok, rovar lárvák, vízbe hullott rovarok, vízinövények. Legfeljebb 6 évig él.

Szaporodása

Április-májusban ívik. Ikráit a sekély parti vízben, a sűrű vízinövényzet közé rakja le, amelyek ott a kikelésig megtapadnak.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
Sarmarutilus rubilio (Bonaparte, 1837) FishBase
Bianco, P.G. and V. Ketmaier, 2014. A revision of the Rutilus complex from Mediterranean Europe with description of a new genus, Sarmarutilus, and a new species, Rutilus stoumboudae (Teleostei: Cyprinidae). Zootaxa 3481(3):379-402.
Sarmarutilus FishBase

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap