Ugrás a tartalomhoz

Nyár a hegyen

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyár a hegyen
1967-es magyar film
RendezőBacsó Péter
Műfajfilmdráma
ForgatókönyvíróBacsó Péter
Zimre Péter
FőszerepbenPecsenke József
Gyöngyössy Katalin
Mensáros László
Tomanek Nándor
Várhegyi Teréz
ZeneFényes Szabolcs
Cseh Tamás
OperatőrZsombolyai János
VágóBoronkay Sándor
HangmérnökPeller Károly
JelmeztervezőJuhász Sándorné
DíszlettervezőVayer Tamás
GyártásvezetőFöld Ottó
Gyártás
Gyártó1. Játékfilmstúdió
OrszágMagyarország
Nyelvmagyar
Forgatási helyszínBadacsonytomaj[1]
Badacsony[2]
Játékidő101 perc
Forgalmazás
ForgalmazóMOKÉP
BemutatóMagyarország 1967. november 16.
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
További információk
SablonWikidataSegítség

A Nyár a hegyen 1967-ben bemutatott fekete-fehér magyar filmdráma, melyet saját és Zimre Péter forgatókönyvéből Bacsó Péter rendezett.

1968-ban a spanyolországi San Sebastianban, a XVI. Nemzetközi Filmfesztiválon az Ezüstkagyló díjat, azaz második díjat kapott. Ugyanabban az évben a mexikói Acapulcóban megtartott Fesztiváldíjas Filmek Fesztiválján az Ezüst Istennő díjat, azaz a nagydíjat nyerte el. A film érdekessége, hogy műtermi felvételek nem szerepelnek benne, az egészet Ba­dacsonyban, a már nem működő bazaltbánya környékén forgatták.

Ez volt az első olyan alko­tás, amely hírt adott a vi­lágnak arról, hogy mi tör­tént a keleti táborban az 50-es években.
Bacsó Péter[3]

Cselekmény

[szerkesztés]

A film alapötletéről és főszereplőjéről mesélte Bacsó Péter:

„… megtudtam: Badacsony község árulja a területén lévő egykori internáló­tábort. Afféle kis Recsk volt ott a kőbá­nyában, ahol még megtaláltuk a megfigyelőtornyokat, meg néhány barakot. Ez a látvány adta az ötletet egy drámai történethez, amelynek főhősét valós alakról, Újhelyi Szilárdról mintáztam. Ő régi kommunista volt, aki szokás szerint mind a Horthy-, mind a Rákosi-rendszerben börtönben ült, ráadásul, mivel tagja volt Nagy Imre körének, 1956 után is elítélték. Azután a hatvanas évek ele­jétől a filmirányításban dolgozott. Egy régi mozgalmár, egyben kifinomult ér­telmiségi, igazi européer. A filmben Mensáros László játszotta ezt a figurát, és nemcsak a Rákosi-féle diktatúráról esett benne szó, hanem 1956-ról is…”

A fiatal festő Komora, a barátait invitálva leutazik az alacsony áron eladásra kínált, elhagyott, badacsonyi kőbányához, mert művésztelepet hozna itt létre. Hiába a lelkesedése, a hatalmas terület, a hegyoldal a szép panorámával, – az elhagyott, lepusztult, romos barakképületek a társaságot mégsem hozzák lázba, nyomasztónak találják a helyet. Egyedül a fiatal, középiskolai tanárnő Mari, gondolja másképpen, neki tetszik az ötlet. A társaság visszautazik, csak a festő és a tanárnő maradnak. Egy lángossütőnél összeismerkednek Szabó doktorral, és elmesélik neki, hogy milyen terveik vannak itt, az egykori kőbányával. Szabó doktor is csatlakozik hozzájuk, és együtt megveszik az egykori internálótábort a baraképületekkel. A balatoni strandon találkozik a tanárnő tanítványával, Sárival. A lány meghívja egy vitorláskirándulásra a tanárnőt, a festőt és az orvost. Itt a vitorláshajón ismeri fel egymást Veszeli, a hajókapitánya (Sári apja), és Szabó doktor. A találkozás különös módon végződik. A hajó már jócskán eltávolodott a parttól, az orvos mégis hirtelen beugrik a vitorlásról a vízbe, és kiúszik. A történet folyamán később kiderül, hogy Veszeli volt a munkatábor parancsnoka, és Szabó doktor a foglya. Sári megszökik otthonról…

Szereplők

[szerkesztés]
További szereplők

Idézetek a filmből

[szerkesztés]

A filmben Veszeli és Szabó doktor találkozásakor Veszeli az alábbiakat mondja:

Tudtam, hogy te mindig hajszálat találtál a levesben…csóváltad a fejed, amikor Sztálin megnemtámadási szerződést írt alá Hitlerrel. Kételkedtél abban, hogy Kun Béla áruló lett, hogy Tito imperialista ügynök, és hánytál, okádtál az izgalomtól, amikor Rajkot letartóztatták…persze, ma mindez erénynek számít…egyszer még régen azt mondtad nekem: irigyelsz engem a zavartalan hitemért…

– Veszeli

…Neked szerencséd volt. Te az áldozat szerepét kaptad, én a hóhérét… Ne féljünk a szótól: A hóhérét! Nem tehetek róla, hogy rám ez a szerep jutott, rád meg a másik…

– Veszeli

Neked sincs már más, csak a múltad… Két vén fogatlan forradalmár vagyunk komám,…ha mi nem értjük meg egymást, ki értsen meg? Hiába minden, egy tőről fakadtunk mi ketten…

– Veszeli

A filmben Szabó doktor mondja Marinak:

És különben is… gondolja el, egy kommunista ember, egy kommunista országban, egy kommunista börtönben…

– Szabó doktor

A filmben Mari mondja Szabó doktornak:

Furcsa… tudja mi jutott eszembe? Gyerekkoromban, minden nyáron itt nyaraltam, szemben, Fonyódon. És nem tudtam semmiről sem… arról, hogy maga, ott fenn a hegyen… Tulajdonképpen hányszor volt börtönben?

– Mari

Díjak

[szerkesztés]
  • A legjobb operatőr díja: Zsombolyai János – (4. Magyar Játékfilmszemle, 1968)[4]
  • Ezüst Istennő díj (nagydíj – Fesztiváldíjas Filmek Fesztiválja, Acapulco, 1968)[5]
  • A legjobb férfi alakítás díja: Mensáros László – (Fesztiváldíjas Filmek Fesztiválja, Acapulco, 1968)
  • Ezüstkagyló díj (második díj) – (XVI. Nemzetközi Filmfesztivál San Sebastian, 1968)[6]
  • Filmírók díja – (XVI. Nemzetközi Filmfesztivál San Sebastian, 1968)
  • Ifjúság díja – (XVI. Nemzetközi Filmfesztivál San Sebastian, 1968)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]