Vayer Tamás
| Vayer Tamás | |
| Született | 1941. október 12.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 2001. május 31. (59 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Vayer Lajos |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Iparművészeti Főiskola (–1965) |
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vayer Tamás (Budapest, 1941. október 12. – Budapest, 2001. május 31.) kétszeres Balázs Béla-díjas magyar díszlettervező, érdemes és kiváló művész. Apja Vayer Lajos művészettörténész.
Életpályája
[szerkesztés]1960 és 1965 között tanult a budapesti Iparművészeti Főiskolán. 1965-től 1989-ig a Magyar Filmgyártó Vállalatnál működött mint díszlettervező, 1978-tól 1986-ig művészeti tanácsadó volt, egyúttal a Szcenikai Központ művészeti vezetői tisztét is betöltötte. Több fontosabb magyar játékfilm és tévéjáték díszleteinek tervezője.
Az 1960-as évek végétől dolgozott színházaknál, a hetvenes és a nyolcvanas években a Nemzeti, a Madách Színház, az Ódry Színpad, az Operaház, a Miskolci Nemzeti és a Pécsi Nemzeti Színház tervezőjeként működött. 1989-től 1992-ig a budapesti Nemzeti Színháznál dolgozott, valamint a Magyar Filmgyártó Vállalatnál volt művészeti tanácsadó.
Színészi területen a hazai ismertségét a Linda című tévéfilmsorozat hozta meg számára, ahol Eösze Gábor rendőr őrnagyot alakította 14 epizódon keresztül. A korábbi rendőrt alakító egyébként dramaturg Deme Gábor hirtelen halála miatt a sorozatban látványtervezőként dolgozó Vayer vette át a szerepet, hangját Tolnai Miklós kölcsönözte számára.
Édesapja: Vayer Lajos, Herder-díjas művészettörténész professzor, akadémikus és remek hegedű művész volt.
Méltatása
[szerkesztés]| „ | Energiája, lelkesedése, készenléte, perfekcionizmusa, kitartása, helytállása, egyéniségének karizmája, mókakedvelő természete, humora, kritikus helyzetekben is csúcsminőséget célzó és azt is eredményező, rendkívüli munkabírása: mindvégig töretlen maradt ebben a nehezen megszületett filmben (Csontváry)[2] is, forgattunk bár a Felvidéken, bolyongva Késmárk és Galánta közt vagy a Balkánon, a szovjet Közép-Ázsiai sivatagokban, Buharában, Taskentben, Khivában vagy Szicíliában vagy a Lipari-szigetek kialudt vulkánkrátereinek mélyén vagy éppen honi tájban vagy filmgyári műtermekben. Tamás hajnalok hajnalán kelt, nemcsak megtervezte a díszleteket, hanem kétkezi munkásként - ha kellett ácsként, ha kellett festőként - együtt dolgozott a díszletépítőkkel. | ” |
– Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer[3] | ||
Kitüntetései
[szerkesztés]- Balázs Béla-díj (1974 és 1981)
- Érdemes művész (1985)
- Kiváló művész (1997)
Főbb színházi tervezései
[szerkesztés]A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 178. Öt alkalommal a darab jelmeztervezője is volt.[4]
|
|
Filmes munkái
[szerkesztés]
|
|
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Freebase-adatdump
- ↑ A szerkesztő kiegészítése
- ↑ https://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=3423
- ↑ 2011. július 12.-i lekérdezés
- ↑ Az első színházi díszletterve. A bemutató helye és időpontja: kaposvári Csiky Gergely Színház - 1967. február 3.
- ↑ Az első budapesti színházi díszletterve. A bemutató helye és időpontja: Ódry Színpad - 1967. február 10.
- ↑ Az életében megvalósult utolsó díszletterve. A bemutató helye és időpontja: Pesti Magyar Színház - 2001. április 7.
- ↑ Korognai Károly öt alkalommal rendezte meg a darabot, Vayer Tamás díszletében. Négy alkalommal a művész halála után.
- ↑ Eősze Gábor rendőrőrnagy szerepét alakította, és a hangját Tolnai Miklós szinkronizálta.
Források
[szerkesztés]- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Vayer Tamás a Színházi adattárban. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
- Jegy.hu
