Notaden bennettii
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Notaden bennettii Günther, 1873[4][5] | ||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Notaden bennettii témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Notaden bennettii témájú kategóriát. |
A Notaden bennettii a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, ezen belül a Notaden nembe tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztráliában, Új-Dél-Wales középső részén, valamint Queensland déli vidékén[6] a Nagy-Vízválasztó-hegységtől nyugatra élnek,[7] fekete talajú síkságokon, ártereken, félszáraz, füves területeken.[8]
Elterjedési területét 615 100 m2-re becsülik.[7]
Megjelenése
[szerkesztés]Teste zömök, hossza maximum 7 cm. Figyelemfelhívó, élénksárga, vagy sárgászöld alapszínén fekete, barna, piros színezettel keresztminta látható. Hasa fehér színű, a hímeknek barna a torka. Bőre szemölcsös, ragadós anyag kiválasztására képes. Orra lapos, szempupillája fekete színű, vízszintes, majdnem kerek, írisze aranyszínű. Végtagjai rövidek, elülső ujjai nem hártyásak, a hátsókon is csak igen kevés hártya található. Lábain nincsenek tapadókorongok.[9][10][11][12][13][14]
Életmódja
[szerkesztés]Életének nagy részét 2-3 méterrel a föld alatt, alvó állapotban tölti, csak nagy esőzések idején, mikor a víz leszivárog a talaj mélyebb rétegeibe is, ássa ki magát, hogy táplálkozni és szaporodni tudjon. A meleg beálltával ismét visszatér a föld alá, a testéből kiválasztott anyagból egy burkot von maga köré, így védve meg magát a kiszáradástól, álomba merül, ami ha kedvezőtlen az időjárás, akár egy évig is eltarthat. A következő esőzés alkalmával, mikor a víz mélyre leszivárog, a békán lévő védőréteg megrepedezik, leválik, amit a béka elfogyaszt, ebből nyerve energiát a felszínre való ásáshoz. Az esőzések idején a környezet gazdag táplálékban, mind a kifejlett példányok, mind az ebihalak számára. Szúnyoglárvákat, bogarakat, termeszeket, hangyákat stb., mindent megesznek ami az útjukba kerül.[15] Legaktívabbak ősszel és télen, a legtöbb példány februárban látható.[10]
Nincs szükségük elrejtőzni, veszélyességükre élénk színezetük figyelmezteti a ragadozókat, de ha valaki megpróbálná mégis elfogyasztani őket, undorító, rossz ízű, ragacsos anyagot választ ki a bőrük, mely végképp meghátrálásra készteti a támadót. Számos rovar is megpróbál kiharapni a béka testéből egy darabot, de a szájszervük, lábaik beleragadnak a kiválasztott anyagba, nem tudnak szabadulni, később pedig őket fogyasztja el a béka.[15][16][17]
Szaporodása
[szerkesztés]A nagy esőzések beálltával a föld alatt dermedten pihenő békák mozgolódni kezdenek. Első táplálékként a testük köré vont burkot fogyasztják el, majd elkezdik kiásni magukat a felszínre. Az útjukba kerülő rovarokat még elfogyasztják, de az egyetlen céljuk, hogy minél hamarabb elérjék a közeli, az eső által keletkezett mélyedésekben összegyűlt esővízzel teli ideiglenes elárasztott területeket a párzáshoz. A szaporodás (kizárólag a heves esőzések után) tavasztól őszig tart.
A hím békák jönnek a felszínre először, ők is érik el elsőként a vizet, ahová nem ugrálva, hanem "kocogva" érkeznek,[18] és szétterpesztett lábakkal lebegve a vízben, hosszan elnyúló "hoooo" hangot hallatva hívják magukhoz a nőstényeket.[8][9]
A kutatók megfigyelték, hogy a testük által előállított ragasztóanyagot arra is használják, hogy a hím békák a tőlük nagyobb nőstények hátán rögzítsék magukat, így biztosítva számukra a biztos párzást.[19] A petéket a nőstény fürtökben rakja le, amiket a hím megtermékenyít, majd mindkét szülő magára hagyja őket, azokról nem gondoskodnak. Az ebihalak rézszínűek, hosszuk az 5 cm-t is elérheti. A petékből körülbelül másfél hónap alatt fejlődnek ki a békák.[9]
Veszélyeztetettsége
[szerkesztés]A Vörös listán a legkevésbé veszélyeztetett fajok közé tartozik.
A legnagyobb veszélyt az élőhelyének elvesztése a földek megművelésével és a klímaváltozás jelenti, valamint egy inváziós faj, az óriásvarangy Ausztráliába való szándékos betelepítése a nádbogarak ellen.
A kutatók megpróbálták fogságban is szaporítani ezt a békafajt, de nem jártak sikerrel. Arra a következtetésre jutottak, hogy nem elég a víz, hanem a békáknak szükségük van a viharral járó hanghatásokra is, ettől kapnak kedvet a párzásra.[9]
Hasonló fajok
[szerkesztés]Nincs más hozzá hasonló faj.[10]
Különlegessége
[szerkesztés]A tudósok kísérleteket folytatnak a béka hátából kiválasztott anyaggal, mint az élő testben felhasználható ragasztóanyaggal, mert erősebbnek bizonyult az eddig piacon lévő bármely orvosi ragasztónál és víz, vagy egyéb folyadék alatt is tökéletesen rögzít.[20] Pár másodperc alatt megkeményedik és a jelenlegi fehérjealapú műtéti ragasztóknál ötször nagyobb a szakítószilárdsága.[12]
Ausztrál kutatók juhok csonttörését és porcleválását rögzítették vele. Azt találták, hogy az anyag nagyon gyorsan megszilárdult, és a nedves körülmények között is jól tapadt a csontra, a rugalmas és porózus szerkezetének köszönhetően átengedte a gázokat és a tápanyagokat, ami gyorsabb gyógyulást eredményezett. Az anyag semmilyen összetevője nem mérgező, így akár tökéletes orvosi ragasztó is lehet belőle.[16]
A tudósok beazonosították a ragasztó kulcsfontosságú összetevőjét, és ennek a fehérjének egy géntechnológiával módosított változatát próbálják kifejleszteni.[17]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Notaden bennettii Günther, 1873. itis.gov. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
- ↑ Taxon data and maps: Notaden bennettii. aad.gov.au. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
- ↑ Crucifix Frog. eol.org. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
- ↑ Notaden bennetti. frogs.org.au. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
- ↑ Crucifix Frog. discoverlife.org. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
- ↑ Notaden bennettii. tumblr.com. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ a b Notaden bennettii. amphibiaweb.org. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ a b Crucifix Frog. australian.museum. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
- ↑ a b c d Holy Cross Frog (Notaden bennettii). gonefroggin.com. (Hozzáférés: 2020. december 5.)
- ↑ a b c Notaden bennettii. frogid.net.au. (Hozzáférés: 2020. december 5.)
- ↑ Notaden facts for kids. kiddle.co. (Hozzáférés: 2020. december 5.)
- ↑ a b Le crapaud crucifix, petit maiscollant!. biomimesis.fr. (Hozzáférés: 2020. december 5.)
- ↑ Crucifix Frog. qm.qld.gov.au. (Hozzáférés: 2020. december 5.)[halott link]
- ↑ Le Notaden à croix. google.com. [2020. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 5.)
- ↑ a b Rainbrings out nativetoad. archive.org, 2011. január 20. [2011. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ a b Glue from Frogs. planetpatrol.info. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ a b Glue protects from insect bites. asknature.org. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ Notaden bennettii – Pustynnica katolicka. odjechanezwierzatka.pl. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ The CrucifixToad (Notaden bennettii). thebiologistapprentice.com, 2014. szeptember 19. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
- ↑ FrogGlue. abc.net.au. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
