Ugrás a tartalomhoz

Óriásvarangy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Óriásvarangy
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Család: Varangyfélék (Bufonidae)
Nem: Rhinella
Faj: R. marina
Tudományos név
Rhinella marina
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Rana marina Linnaeus, 1758
  • Bufo marinus Schneider, 1799
  • Rhinella marinus[1][2][3]
  • Chaunus marinus[3]
Elterjedés
kék – ahol őshonos, piros – ahol betelepítették
kék – ahol őshonos, piros – ahol betelepítették
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Óriásvarangy témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriásvarangy témájú médiaállományokat és Óriásvarangy témájú kategóriát.

A óriásvarangy más néven agavarangy (Rhinella marina) a kétéltűek (Amphibia) osztályának a békák (Anura) rendjébe, ezen belül a varangyfélék (Bufonidae) családjába tartozó faj.[4]

Korábban a Bufo békanembe volt besorolva, azonban az újabb rendszertani besorolások szerint, a Rhinella nembe tartozik.

Előfordulása

[szerkesztés]
Tartósított kifejlett óriásvarangy a londoni Grant Museum of Zoology-ban

Texas állam déli részén, valamint Közép- és Dél-Amerikában őshonos, trópusi erdőkben és szavannákon élő kétéltűfaj. Betelepítették Ausztráliára, a Melanéz-szigetekre, a Karib-szigetekre, Floridára, a Fülöp-szigetekre és a Hawaii-szigetekre. A szándékos betelepítés oka az óriásvarangy felhasználása az ültetvényekben kárt tevő nádbogár ellen, ez azonban visszájára fordult. Ausztrália keleti partvidékén már tűrhetetlen mértékben elszaporodtak, mérgező bőrük miatt elpusztulnak a rájuk vadászó állatok. Újabban húsevő hangyákat alkalmaznak a tudósok, hogy gátat szabjanak az óriásvarangyok terjeszkedésének Ausztráliában.

Megjelenése

[szerkesztés]

A faj névadó jellemzője a tekintélyes mérete, hossza 10–23 cm. A színe barna. A fültőmirigyeinek mérgező váladékával egész testét gondosan bekeni, ez védelmet nyújt a ragadozók ellen. Az Ausztráliába betelepített agavarangyok lábai egyre hosszabbak, ahogy kimutatták a kutatók.

Életmódja

[szerkesztés]

Éjszaka és sötétedéskor aktív. A sűrű növényzetben rejtőzve bármely állatra rátámad leshelyéről, ami belefér hatalmas szájába: rovarlárvák, puhatestűek, békák, madarak, sőt még kisebb rágcsálókat sem veti meg. Természetes élőhelyén az óriásvarangynak sok természetes ellensége van, jöhet a Sakáre-kajmán (Caiman latirostris), a Leptodeira annulata, az elektromos angolna (Electrophorus electricus), valamennyi harcsafaj, az íbiszfélék és az oposszumok. Ezen területeken, ahol betelepítették, ott a ragadozói a nyílfarkú kánya (Haliastur sphenurus), a sárgahasú úszópatkány (Hydromys chrysogaster), a házi patkány (Rattus rattus) és a szalagos varánusz (Varanus salvator). Feljegyzések vannak arról, hogy bagolyfecske (Podargus strigoides) és óriás-bagolyfecske (Podargus papuensis) agavarangyokat fogyasztottak el.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 5.5. Frost, Darrel R. American Museum of Natural History, New York, USA., 2011. január 31. (Hozzáférés: 2012. június 4.)
  2. ↑ Around the world in 10 million years: biogeography of the nearly cosmopolitan true toads (Anura: Bufonidae). Global Ecology and Biogeography, 17: 76. (Hozzáférés: 2012. június 4.)
  3. ↑ a b Crossland, Alford & Shine 2009, p. 626
  4. ↑ Solis et al. 2008. Database entry includes a range map and justification for this species is of least concern.

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cane toad című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Óriásvarangy&oldid=24807644”