Bagolyfecske
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Podargus strigoides Latham, 1801 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bagolyfecske témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bagolyfecske témájú médiaállományokat és Bagolyfecske témájú kategóriát. |
A bagolyfecske vagy más néven közönséges bagolyfecske (Podargus strigoides) a lappantyúalakúak rendjébe, ezen belül a bagolyfecskefélék (Podargidae) családjába tartozó, bagolyszerű, de inkább a Magyarországon előforduló lappantyúval közelebbi rokonságban álló, éjszakai madár.
Előfordulása
[szerkesztés]A bagolyfecske Ausztrália, Tasmania és Új-Guinea déli régiójának szárazabb, ritkásabb szubtrópusi és trópusi erdőségeiben élő, meglehetősen gyakori állandó madár.
Mivel főleg rovarokkal táplálkozik, betelepítették a Fidzsi-szigetekre is, feltehetőleg, hogy segítsen megritkítani a rovarkártevőket a cukornádültetvényeken.
Alfajai
[szerkesztés]- Podargus strigoides brachypterus
- Podargus strigoides lilae
- Podargus strigoides phalaenoides
- Podargus strigoides strigoides
Megjelenése
[szerkesztés]A bagolyfecske alapszíne ezüstös szürke, amit számos sötétebb és vöröses folt, petty és csík tarkít. A hasi rész világosabb alapszínű. A széles, nehéz csőr olajzöldes-feketés. A tollazat teljes mértékben rejtőszínű, ennek révén a fatörzsekhez hasonló madár tökéletesen beolvad környezetébe. Egyedül nagy, sárga szemei árhulatják el nappali hollétét.
A bagolyfecske testhossza 35–50 centiméter – élőhelyének északi vidékén kisebb – tömege pedig körülbelül 0,5 kilogramm.
Életmódja
[szerkesztés]Nem csak kinézete, hanem éjszakai életmódja is a baglyokhoz teszi hasonlóvá ezt a fajt. Igaz, ez utóbbiaktól eltérő vadászstratégiát alkalmaz: egy helyben ül mozdulatlanul egy faágon, és amikor alkalmas közelségbe kerül egy ízeltlábú vagy puhatestű, esetleg hüllő vagy rágcsáló, ráveti magát a talajon mászó áldozatra. Olykor a levegőben is üldözi a repülő zsákmányt.
A bagolyfecskék magányosan vagy kis csoportokban élik életüket. Nappal fejüket előre meresztve, árulkodó szemüket behunyva, gyakran az ágra fekve mozdulatlanul pihennek, ami kiváló védettséget biztosít a ragadozókkal szemben. Alapvetően monoton, zengő „um-um-um” hangokat adnak ki, de néha morognak vagy sziszegnek is.
Szaporodása
[szerkesztés]
Az egész életében monogám bagolyfecske főleg augusztustól decemberig szaporodik, bár szárazabb helyeken megfigyelhető az idomulás az esős évszakhoz. Az évi zömmel egy fészekalj két-három tojásból áll, amelyeken egy ágvillában gallyakból összerótt, több éven keresztül is használt fészekben mindkét szülő kotlik. A költés 28–32 napig tart, majd megközelítőleg ennyi idő, amíg a fiókák kirepülnek.
Védettsége
[szerkesztés]A bagolyfecske nem számít ritka fajnak, és bár átfogó felmérések még nem készültek, és a példányszámcsökkenés is bizonyos, ez nem üti meg azt a mértéket, hogy a Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetetté nyilvánítsa.
Rokonai
[szerkesztés]A bagolyfecskefélék Indiától a Salamon-szigetekig elterjedt családja két nemre oszlik, a 10 fajt számláló Batrachostomus és a 3 fajt magában foglaló Podagrus genusra. Ez utóbbiba a bagolyfecske mellett még két rokona tartozik, a márványos (Podargus ocellatus) és az óriás bagolyfecske (Podargus papuensis). Mindkét faj Ausztrália és Új-Guinea vidékén fordul elő, de jóval kisebb számban és területen közeli rokonuknál.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 1.)
- Az Élet és Tudomány cikke
- Australian Museum online (angol)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
