Noferefré naptemploma
| Hotepré[1] | ||||
|
Noferefré naptemploma egyike azon ókori egyiptomi naptemplomoknak, amelyeket Ré napisten tiszteletére emeltek az V. dinasztia idején. Összesen hat ilyen templom létezése alátámasztható régészeti adatokkal; közülük egyedül Uszerkaf, valamint Niuszerré naptemplomának a pontos helye ismert. Noferefré naptemploma a király rövid uralkodása miatt valószínűleg befejezetlen maradt, helye napjainkig nem ismert. Ókori neve, a Hotepré (ḥtp-rˁ.w) jelentése: „Ré áldozati oltára”.
Noferefré naptemploma jelenleg kizárólag írott forrásokból ismert: két abuszíri pecsétlenyomatról, valamint Ti masztabájának feliratairól, ahol a sírtulajdonos címeit sorolják fel. Ti, bár Szahuré és Noferirkaré naptemplomában, a Szetibrében és a Hoteprében papi és adminisztratív jellegű címeket viselt, a Noferefréében csak utóbbit. Rajta kívül Noferefré naptemplomának egyetlen hivatalnoka sem ismert, ahogyan a templom papjaié sem. Feltételezhető, hogy a Noferefrét követő Niuszerré uralkodása alatt a kultusznak vége szakadt, valószínűleg magát az épületet is lerombolták.[2] Elképzelhető, hogy Niuszerré saját naptemploma, a Seszepibré ugyanezen a helyen épült.[3]
Megjegyzés
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Sonnenheiligtum des Raneferef című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Miroslav Verner: Die Sonnenheiligtümer der 5. Dynastie. In: Sokar, Nr. 10, 2005, p. 44
- Miroslav Verner: Remarques sur le temple solaire [Hetep-Rê] et la date du mastaba de Ti. In: Bulletin de l´Institut Francais d´archéologie orientale 87, 1987, pp. 293–297 (PDF; 1,3 MB)
- Susanne Voß: Untersuchungen zu den Sonnenheiligtümern der 5. Dynastie. Bedeutung und Funktion eines singulären Tempeltyps im Alten Reich. Hamburg 2004 (zugleich: Dissertation, Universität Hamburg, 2000), pp. 153–155, (PDF; 2,5 MB Archiválva 2007. július 17-i dátummal a Wayback Machine-ben)