Ugrás a tartalomhoz

Nippon Maru

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nippon Maru
A jokohamai kikötőben
A jokohamai kikötőben
Hajótípus
NévadóJapán
Tulajdonosjapán
Pályafutása
ÉpítőKawasaki Shipyard
Szolgálatba állítás1930. január 27.
Szolgálat vége1984
Honi kikötőJokohama
Sorsamúzeumhajó
Általános jellemzők
Hossz97 m
Szélesség12,5 m
Árbócmagasság44,6
Merülés6,9 m
Hajtóművitorla (2397 m²)
2 dízelmotor

Legénység27 tiszt
48 hivatásos
tengerész 120 kadét
A Wikimédia Commons tartalmaz Nippon Maru témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Nippon Maru (日本丸) japán négyárbócos bark. A vitorlás iskolahajót 1930-ban bocsátották vízre, jelenleg múzeumhajóként működik a jokohamai kikötőben. A Nippon Marunak egy testvérhajója, a Kaivo Maru épült.[1]

Története

[szerkesztés]

A hajót a japán közlekedési minisztérium építtette és a tokiói tengerészeti intézet üzemeltette azzal a céllal, hogy kiképezzék a kereskedelmi flotta utánpótlását. A hajót 1930. január 27-én bocsátották vízre, és 54 éven át volt szolgálatban, ez alatt 12 ezer kadét fordult meg a fedélzetén és csaknem kétmillió kilométert tett meg.[2] Teljes hossza 97 méter, szélessége 12,5 méter, merülése 6,9 méter, vízkiszorítása bruttó 2285,77 tonna, tömege 4343 tonna. Legmagasabb árbócának csúcsa 44,6 méterrel van a fedélzet felett. Szélcsendben vagy manőverezéskor két hathengeres, egyenként 600 lóerős dízelmotor hajtotta. A legénység 27 tisztből, 48 hivatásos tengerészből és 120 kadétból állt.[1]

A kadétok három év előzetes képzés után csatlakoztak a Nippon Maru legénységéhez, amelynek tagjaként egy éven át szolgáltak. A második világháború közeledtével haditengerészeti oktatást is kaptak. A hajó teljes kötélzetét a leith-i Ramage & Ferguson cég szállította. A háború alatt a keresztárbócokat leszerelték, és a haladást a két kiegészítő dízelmotor biztosította. A képzés ekkor csak a hazai felségvizeken folyt. A háború után a Nippon Maru japán katonákat és civileket szállított haza a császári csapatok által korábban meghódított területekről. 1952-től a hajó ismét eredeti célja szerint működött. 1954-ben, először a második világháború kitörése után, kikötött az Amerikai Egyesült Államokban. Hat évvel később New Yorkban képviselte Japánt annak alkalmából, hogy száz évvel korábban látogatott Amerikába az első japán küldöttség.[1] Visszavonulása után a jokohamai kikötőben kapott helyet, és múzeumhajóként üzemel.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]