Nicolas de Condorcet
| Nicolas de Condorcet | |
 | |
| Született | Marie Jean Antoine Nicolas de Caritat de Condorcet 1743. szeptember 17.[1][2][3][4][5] Ribemont[6][7] |
| Elhunyt | 1794. március 28. (50 évesen)[8][2][3][4][5] Bourg-la-Reine[9][7] |
| Álneve | Joachim Schwartz |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Sophie de Condorcet (1786–)[10] |
| Gyermekei | Elisa de Caritat de Condorcet |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | University of Paris |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | mérgezés |
| Sírhelye | Panthéon |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas de Condorcet témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Marie Jean Antoine Nicolas Caritat, Condorcet márkija (Ribemont, 1743. szeptember 17. – Bourg-la-Reine, 1794. március 28.) francia matematikus és filozófus.
Élete
[szerkesztés]Fényes tudományos tehetsége oly korán megnyilvánult, hogy családja akarata ellenére – mert a katonai pályára szánták – a tudománynak szentelte életét. Első művei matematikaiak voltak. A Sur le calcul intégral és a Sur le problème des trois corps című értekezései, melyek később együtt is Essais d'analyse cím alatt jelentek meg. Lagrange elismerését vívták ki számára és 1769-ben helyét az akadémiában (ac. des sciences), emlékbeszédei pedig (Eloges de quelques académiciens morts depuis 1666 jusqu'á 1699, Párizs, 1773) őt jelölték az akadémia örökös titkárának, aminek 1777-ben meg is választották. Ugyanezen évben az üstökösök elméletével megnyerte a berlini akadémia pályadíját. Turgot és Voltaire befolyása alatt nemzetgazdasági és filozófiai kérdésekkel kezdett foglalkozni.
Már 1772-ben jelent meg egy ilyen irodalmi műve: Lettre d'un théologien á l'auteur du Dictionnaire des trois siècles, 1773-ban pedig Emlékbeszéde Pascal fölött. Midőn 1782-ben a Francia Akadémia megválasztotta tagjának, székfoglalójának címe volt: A haszon, melyet a társadalom a fizikai és szellemi (morales) tudományok egyesüléséből húzhat. 1785-ben megírta ama művét, mely magvát képezte a később bővítve kiadott nagy munkának: A valószínűségi számítás elemei s alkalmazása a szerencsejátékokra, lutrira s az emberek ítéletére.
1786-ban megjelent tőle: Turgot élete, 1787-ben Voltaire élete. Tagja volt a berlini, szentpétervári, torinói és bolognai akadémiáknak, melyeknek értékes dolgozatokat is küldött. A forradalom kitörésekor ennek híveként lépett föl. Midőn XVI. Lajos megszökött Párizsból, a királyi méltóság mint antiszociális intézmény ellen híres beszédet mondott. A törvényhozó testületnek először tagja, csakhamar titkára, majd pedig 1792 február havában elnöke lett. Ő szerkesztette a nyilatkozatot a franciákhoz és Európához a királyi méltóság megszüntetéséről. A girondisták bukása után, akikhez ő is tartozott, mint Brissot bűntársa vád alá helyezték, de Vernet asszonynál, a híres festő közeli rokonánál menedéket talált. Itt írta meg híres művét: Az emberi elme haladásának históriai vázlata (Esquisse d'un tableau historique des progrès de L'esprit humain) nyolc hónap alatt, irodalmi segédeszközök nélkül, soha át nem olvasván a lapokat, melyeket megírt, és Vernet asszonynak átadott. Nem akarván veszélybe dönteni e nemes hölgyet, akit elrejtésével a halál büntetése fenyegetett, 1794. április 5-én megszökött házából és néhány napig bolyongván, Clamartban, egy vendéglőben elfogták, ahova az éhség kergette. Azonnal a Bourg-la-Reine-i börtönbe hurcolták, de másnap reggel halva találták. Mérget vett be. Munkái 1864-ben összegyűjtve jelentek meg 21 kötetben; a matematikai művek külön jelentek meg.
Magyarul
[szerkesztés]- Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története; előszó, jegyz. Ludassy Mária, ford. Pődör László; Gondolat, Bp., 1986 (Politikai gondolkodók)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кондорсе Мари Жан Антуан Никола, 2015. szeptember 28.
- ↑ a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Dictionnaire des féministes, 337
- ↑ https://www.amacad.org/sites/default/files/media/document/2019-10/electionIndex1780-1799.pdf
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Ludassy Mária. „A szabadság szószólója Marie de Cavitat Condorcet, 1743-1794”, Kiadó: História folyóirat. [2013. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
