Nicolae Balotă

Nicolae Balotă
Született	1925. január 26. Kolozsvár
Elhunyt	2014. augusztus 20. (89 évesen) Nizza, Franciaország
Állampolgársága	román francia (1990–)
Nemzetisége	román
Foglalkozása	író, irodalomkritikus, történész
Iskolái	Babeș–Bolyai Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolae Balotă témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nicolae Balotă (Kolozsvár, 1925. január 26. – Nizza, Franciaország, 2014. augusztus 20.) román esszéista, irodalomkritikus és történész.

Élete

Gheorghe Balotă, ügyvéd, és Adelina fia. A kolozsvári Gheorghe Barițiu líceumban járt középiskolába 1935-1940 között, 1941-től 1943-ig pedig a nagyszebeni Gheorghe Lazăr Líceumban. Bölcsészettudományi és filozófiai karon tanult a kolozsvári egyetemen 1947-ig. Ugyanott megszerezte a doktori címet világirodalomból és összehasonlító irodalomból. Ezután egyetemi tanársegéd lett az egyetem bölcsészettudományi és filozófiai karán (1946–1949), majd kutató a Román Akadémia kolozsvári részlegén (1950–1954). Még 1948-ban letartóztatták és elítélték a „felforgató anyagok terjesztéséért”, s csak 1949-ben szabadult, mikor állásából is elbocsátották. 5 év múlva, 1956 januárjában ismét letartóztatták a kommunizmust bíráló feljegyzése miatt. Ezt az iratot közösen írta Iuliu Maniu unokáival, Matei, Ioan és Elena Boilă-val. 7 év elzárás várt rá Jilava, Fogaras, Szamosújvár, Pitești, Dés börtöneiben, majd 2 év kényszerlakhely Lățești-en. Szabadulása után a nagyváradi Familia folyóirat szerkesztője lett, utána pedig a bukaresti George Călinescu Irodalomtörténeti és elméleti Intézetnél szerzett kutatói állást. 1974-ben a müncheni Wilhelm-Maximilian Egyetem felkérte őt tanárnak. 1981-ben Párizsban telepedett le tanárként a Tours-i François Rabelais és a Le Mans-i egyetemeknél. Eközben a Szabad Európa rádiónál is dolgozott. 1987-ben politikai menedékjogot igényelt és kapott Franciaországban. 1990-ben francia állampolgár lett.

Vissza-visszatért Romániába, hogy irodalom-komparatisztikát tanítson a kolozsvári, illetve a bukaresti egyetemen. 2003-ban a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen tiszteletbeli doktorrá nevezte ki („Doctor Honoris Causa”). Élete végén Nizzában élt. Felesége, a prózaíró Bianca Balotă, 2005-ben hunyt el.

Munkássága

Újságíróként debütált először a nagyszebeni România nouă folyóiratban 1944 szeptemberében, mint műkritikus 1945. január 1-jén a Nagyszebeni Irodalmi Kör folyóiratában. 1965-től kezd ismét publikálni folyóiratokban, miután kiengedték a börtönből. 1969-től számos kötete jelent meg, melyek nagy részét már elítélése előtt megírt vagy megtervezett. 1994-ben a Parisul e o carte című kötete, 1998-ban a Caietul albastru című kötete jelent meg, amely egy emlékiratszerű esszé és intim napló keveréke; nagy sikert aratott. Az Euphorion című kötetének második kiadásával (30 évvel az első kiadás után) ünnepelte 75. születésnapját 1999-ben.

Kiadott művei

• Euphorion, 1969, újabb kiadás 1999-ben
• Urmuz, 1970 , újabb kiadás 1997-ben
• Despre pasiuni, 1971
• Lupta cu absurdul, 1971, újabb kiadás 2000-ben; magyar nyelvű kiadás: Abszurd irodalom, Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1979 (ford. Zirkuli Péter) ISBN 963-280-759-6
• De la Ion la Ioanide. Prozatori ai secolului XX, 1974, újabb kiadás 1997-ben
• Introducere în opera lui Al. Phillipide, 1974, újabb kiadás 1999-ben
• Iacob Burkhardt, un umanist modern, 1974
• Universul prozei, 1976
• Arte poetice ale secolului XX, 1976
• Arta lecturii, 1978
• Opera lui Tudor Arghezi, 1979, újabb kiadás 1997-ben
• Scriitori maghiari din România, 1981; magyar nyelvű kiadás: Romániai magyar írók (1920–1980), Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2007 (ford. Vallasek Júlia) ISBN 978-973-599-290-3
• Mapamond literar, 1983
• Parisul e o carte, 1994
• Calea, adevărul și viața. Meditații religioase, 1995, újabb kiadás 1999; magyar nyelvű kiadás: A láthatatlan képe, Kolozsvár, Koinónia, 2000 (ford. Vallasek Júlia) ISBN 973-8022-05-3 (a szerző Calea, adevărul și viața és Parisul e o carte című művei alapján)
• Caietul albastru, 1998, újabb kiadás 2000-ben és 2007-ben
• Eminescu - poet al inițierii în poezie, 2000
• Literatura franceză de la Villon la zilele noastre, 2001, újabb kiadás 2008-ban
• Literatura germană de la Sturm-und-Drang la zilele noastre, 2002, újabb kiadás 2007-ben
• De la Homer la Joyce, esszék, 2007
• Romániai magyar írók. 1920–1980. Írói arcképcsarnok; ford. Vallasek Júlia; Mentor, Marosvásárhely, 2007

Magyarul

• Abszurd irodalom; ford. Zirkuli Péter; Gondolat, Bp., 1979
• A láthatatlan képe; ford. Vallasek Júlia; Koinónia, Kolozsvár, 2000 (Sermo)
• Romániai magyar írók. 1920–1980. Írói arcképcsarnok; ford. Vallasek Júlia; Mentor, Marosvásárhely, 2007

Díjai

• Bogdan Petriceicu Hașdeu Díjat kapta a Román Akadémiától 1971-ben
• A Romániai Írók Szövetségének díját nyerte el 1974-ben
• 1999-ben a Nemzeti Díj érdemese az irodalomért

Irodalom

• Dicționarul general al literaturii române, coordonator general Eugen Simion, A-B, București, Editura Univers Enciclopedic, 2004.
• Dicţionarul scriitorilor români, Mircea Zaciu, Marian Papahagi, Aurel Sasu irányításával, 4 kötet, Editura Fundaţiei Culturale Române, 1995-2000

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Nicolae Balotă című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

• Dora Pavel: Interjú Nicolae Balotă-val, Apostrof, 2007. 1. szám (románul)
• Meghalt Nicolae Balotă irodalomkritikus, Hargita Megyei Iskolai Könyvtárosok blogja, 2014. augusztus 25. (Hozzáférés: 2014. szeptember 17.) (magyarul)
• Demény Péter: Találkozásom Nicu bácsival, Új Magyar Szó Online, 2014. augusztus 22. (Hozzáférés: 2014. szeptember 17.) (magyarul)