Nickelsburg László
| Nickelsburg László | |
| Született | 1924. április 10.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1961. augusztus 26. (37 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | forradalmár |
| Sírhelye | 301-es parcella |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nickelsburg László (1924. április 10. – 1961. augusztus 26.) 1956-os szabadságharcos, a Baross téri felkelőcsoport parancsnoka. A forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás egyik utolsó áldozata.
Élete
[szerkesztés]Származása és életútja 1956-ig
[szerkesztés]Zsidó családból származott, édesanyját és három testvérét is a bergen-belseni koncentrációs táborban ölték meg a holokauszt során. Ő is munkaszolgálatos volt, de 1944-ben megszökött és a háború végéig bujkált. A háború után meggyőződéses kommunista lett, belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, műszerészként pedig többször sztahanovista élmunkás lett.[2][3]
Baross téri parancsnok – szerepe az 1956-os szabadságharcban
[szerkesztés]Az 1956-os forradalom során, október 26-27-e körül mégis csatlakozott a Keleti pályaudvar környékét ellenőrző Baross téri felkelőcsoporthoz, aminek egyik irányítója lett, és a csoport legmeghatározóbb vezetőjévé vált. Kommunista múltja miatt egyesek gyanakvással és megrökönyödéssel fogadták szerepvállalását, mások visszaemlékezései viszont arra utalnak, hogy valós elégedetlenség hajtotta. A csoportban fegyelmet teremtett, és katonás, rámenős, esetenként erőszakos fellépésével tekintélyt vívott ki magának. A körülbelül 150 fős csoportot vezetéséve három századba, szakaszokba, és tízfős rajokba osztották.[2][3]
Egyes feltételezések és a későbbi megtorlás során megfogalmazott vád szerint, október 29-én, parancsára végeztek ki a felkelők főhadiszállásul használt Baross téri épületének pincéjének egyik kispuska lőtérként használt termében, négy a csoport által fogva tartott személyt (két ÁVH-st és két fosztogatót). A kivégzés története azonban meglehetősen ellentmondásos: semmit nem lehet tudni a kivégzettek személyazonosságáról, a holttestek sorsáról, egyes tanuk azonban állították hogy az esemény megtörtént, és hogy látták a letakart holttesteket. Ellentmondásos információk merültek fel a kivégzettek számával kapcsolatban is, mivel volt olyan tanú, aki hat, sőt mások kilenc a forradalom idején hasonlóan kivégzett személyről tettek említést. Mivel a megtorlás során elfogulatlan vizsgálatra nem kerülhetett sor, azok a Nickelsburg elleni koncepciós eljárás részei voltak, a kivégzések körülményi zavarosak és tisztázatlanok, sőt még megtörténtük is vitatott: egyes történészek szerint a kivégzések megtörténte valószínűsíthető[3], mások szerint viszont kizárt[4].
Október 30-án csoportjával részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában, és egyes visszaemlékezések szerint az azt követő lincselésben is.[3]
Csoportja a harcok során minden hatalmi erőtől függetlenül cselekedett, ezt kifejezve Nickelsburg „Baross Köztársaságként” utalt magukra. E függetlenségüket a nemzetőrség október 31-i megalakulásával feladták és Nickelsburg irányításával csatlakoztak a szervezethez. A csoport a harcok során több szovjet páncélost is megsemmisített.[5][3][2]
A bukás után – sebesülése, emigrációja és visszatérése
[szerkesztés]A november 4-i szovjet intervenció során a Baross téri csoportot felszámolták. Nickelsburg ezt követően mentőápolóként dolgozott a téren, ahol november 6-án megsebesült a lábán egy lövedéktől. 12-ig kórházban volt, majd otthonában lábadozott. Környezetéből többen arra biztatták, hogy meneküljön el az országból, de erre nem hajlott. A fenyegetővé váló viszonyok miatt december 2-án azonban Bécsbe utazott, bízva abban, hogy menekültként segélyben részesülhet. Két hónapra érvényes tartózkodási engedélyt kapott, de segélyt nem, így minden pénze elfogyott. Csalódottan és környezete tanácsai ellenére december 4-én visszatért Magyarországra.[4]
Letartóztatása, perei és halála
[szerkesztés]1956. december 14-én letartóztatták, de – további kapcsolatfelvételt kilátásba helyezve – 21-én elengedték. 1957. február 11-én tartoztatták le újra és az ellene folytatott nyomozást július 10-én lezárták. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.[4]
Büntetését töltötte, amikor 1959. november 12-én új nyomozást indítottak ellene. Az állítólagosan előkerült „újabb bizonyítékok” miatt 1960. június 21-én perújítási nyomozást rendeltek el ügyében. Az új perben, 1961. július 15-én halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Kegyelmi kérvényét elutasították, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1961. augusztus 21-én jóváhagyta halálos ítéletét.[4]
Kivégzésére 1961. augusztus 26-án került sor. Ő volt az utolsó személy, akit az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás keretében a Kádár-rendszer kivégeztetett.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11267.htm, Nickelsburg László, 2017. október 9.
- ↑ a b c 24.hu, 2011. 10. 29.
- ↑ a b c d e Eörsi, 2010
- ↑ a b c d e László, 2017
- ↑ 1956 Katonai története
Források
[szerkesztés]- ↑ 24.hu, 2011. 10. 29.: Bihari Dániel: A „Zsidó Laci” köztársasága. 24.hu, 2011. október 29. (Hozzáférés: 2017. október 26.)
- ↑ 1956 Katonai története: 1956 Katonai története [dokumentumfilm]. Történelmi Animációs Egyesület, Hyperion Kft.. (Hozzáférés ideje: 2017-10-26.)
- ↑ Eörsi, 2010: Eörsi, László (2010. február-március). „Baross tér, 1956”. Beszélő 15 (2). ISSN -. (Hozzáférés: 2017. október 26.)
- ↑ László, 2017: Dávid, László (2017. 10-11). „Nickelsburg László. A Baross tér vezére.”. Rubicon 27 (299-300), 40–52. o. ISSN 0865-6347. (Hozzáférés: 2017. november 24.)