New England forrópont
A New England forrópont egy, a Közép-Atlanti hátság közelében található köpenyfeláramlás eredményeképpen létrejött forrópont. Ismert még Great Meteor forrópont és Monteregian forrópont néven is. A forrópont működésének köszönhető a Monteregian hegység benyomulás Montréalban és Montérégieben, valamint a Fehér-hegység intrúziót New Hampshire és Új-Anglia államokban. Az Afrikai-lemeztől keletre tenger alatti hegységeket hozott létre, amelyek vizsgálatával az Amerikai-lemez és az Afrikai-lemez távolodását lehet vizsgálni.[1] A forrópont jelenlegi aktivitási zónája a Great Meteor tengermélyi hegység.[2][3][4]
Geológiai történet
[szerkesztés]A forrópont pontos eredete a mai napig viták kereszttüzében fekszik. A jelenlegi megállapodás szerint az Amerikai-lemez egy állandó helyzetű köpenyfeláramlás felett mozdul el, ennek következtében a vulkáni aktivitás zónája folyamatosan mozog a lemezen. A forrópont legkorábbi nyomát az Igneus intrúzió mutatja a Monteregian hegységben, Québec déli részén. A legfiatalabb területe ennek, a White hegység, 124 millió évvel ezelőttől, mintegy 25 millió éven át. Ezután a New England tengermélyi hegységet hozta létre, ez 103 és 83 millió év között történt, ezután a vulkáni aktivitásban szünet állt be. Ekkor a Nashville hegység alakult ki. Következőnek 80 millió évvel ezelőtt a Corner Rise hegység jött létre a tengerfenéken, majd a Közép-Atlanti hátság vonult át a köpenycsóva felett, ami újraélesztette a forrópont aktivitását. Így jött létre a Seewart tengermélyi hegyység 26 millió évtől 10 millió évvel ezelőttig.[2][3][4][1]
A fentiek bizonyítékul szolgálnak a köpenycsóva jelenlétére, amit alátámasztanak a szeizmikus anomáliák az alsó köpenyben. Ezek jelenleg a Great Meteor tengermélyi hegység alatt vannak,[5][6] de az elvárásokkal ellentétben a felső köpenyig nem terjednek ki. A köpenycsóva mellett szól a rétegvizek hélium-izotóp eloszlása is a Monteregian hegységben.[7] Nyugat-Montrealban korábban nem találták meg a forrópont nyomát, ezérrt a kutatók vélekedése szerint azt vagy eltüntette az eljegesedés és az erózió, vagy a Kanadai-pajzsot nem tudta áttörni a feláramlás.[2][8] A legfrissebb kutatások azonban kimberlitet találtak Ontario és New York államokban, amik kora 180 és 134 millió év közötti. A legöregebb ide kapcsolható nyom a Hudson-öböl északnyugati részén, Rankin település mellett található, aminek kora 214 és 192 millió év közötti.[9]
Némely eredmények, például az árbazalt hiánya, vagy a kőzetek korának változása a New England—Québec vonalon ellentmondanak a feláramlásos eredetnek, és inkább sekély, tektonikus eredetűnek mutatkoznak.[10][11][12][13] Ezt a vulkáni területet és a New England hegységet a hipotézis alapján a litoszféra sekély megolvadása és a Iapetus-óceán korában kialakult tektonikus szerekezeti gyengeségek újraaktivizálódása hozhatta létre. A jelenlegi tengermélyi hegységeket a strukturális változások rendszere és különálló vulkáni aktivitás hozza létre a köpenyfeláramlás helyett.[10][11] A vulkanizmus egybecseng a lemezhatárok változásával,[12][13] ami szintén a litoszférikus eredetre utal. Szintén a hipotézis mellett szól a Monteregian hegység geokémiai összetétele.[14]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a New England hotspot című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b (1984. január 24.) „Age progressive volcanism in the New England Seamounts and the opening of the central Atlantic Ocean”. Journal of Geophysical Research: Solid Earth 89 (B12), 9980–9990. o. DOI:10.1029/JB089iB12p09980.
- ↑ a b c (1990. január 24.) „Monteregian hotspot track: A long‐lived mantle plume”. Journal of Geophysical Research 95 (B13), 21983–21990. o. DOI:10.1029/JB095iB13p21983.
- ↑ a b (1990. január 24.) „Evidence for age and evolution of Corner Seamounts and Great Meteor Seamount Chain from multibeam bathymetry”. Journal of Geophysical Research 95 (B11), 17555–17569. o. DOI:10.1029/JB095iB11p17555.
- ↑ a b Condie, K.C.. Mantle plumes and their record in Earth history. Cambridge: Cambridge University Press (2001. január 24.). ISBN 0-521-80604-6
- ↑ (2007. január 24.) „Seismic images under 60 hotspots: Search for mantle plumes”. Gondwana Research 12 (4), 335–355. o. DOI:10.1016/j.gr.2007.03.001.
- ↑ Zhao, D.. Multiscale Seismic Tomography. Tokyo: Springer (2015. január 24.). ISBN 978-4-431-55359-5
- ↑ (2020. január 24.) „Mantle helium in Southern Quebec groundwater: A possible fossil record of the New England hotspot”. Earth and Planetary Science Letters 545 (116352), 116352. o. DOI:10.1016/j.epsl.2020.116352.
- ↑ (1995. január 24.) „The eight classical Monteregian hills at depth and the mechanism of their intrusion”. Canadian Journal of Earth Sciences 32 (9), 95–109. o. DOI:10.1139/e95-109.
- ↑ (2000. január 24.) „Timing of eastern North American kimberlite magmatism: continental extension of the Great Meteor hotspot track?”. Earth and Planetary Science Letters 178 (3–4), 253–268. o. DOI:10.1016/S0012-821X(00)00079-0.
- ↑ a b (1996. január 24.) „Constraints on the mantle plume model for Mesozoic alkaline intrusions in northeastern North America”. The Canadian Mineralogist 34 (2), 325–334. o.
- ↑ a b (2000. január 24.) „Non-plume magmatism and rifting during the opening of the central Atlantic Ocean”. Tectonophysics 316 (3–4), 287–296. o. DOI:10.1016/S0040-1951(99)00260-7.
- ↑ a b (1996. január 24.) „State of intraplate stress and tectonism of northeastern America since Cretaceous times, with particular emphasis on the New England-Quebec igneous province”. Tectonophysics 255 (1–2), 111–134. o. DOI:10.1016/0040-1951(95)00113-1.
- ↑ a b (2009. január 24.) „The Cretaceous Peri-Atlantic Alkaline Pulse (PAAP): Deep mantle plume origin or shallow lithospheric break-up?”. Tectonophysics 469 (1–4), 1–12. o. DOI:10.1016/j.tecto.2009.01.001.
- ↑ (2013. január 24.) „Geochemical and isotopic (Nd–Sr–Hf–Pb) evidence for a lithospheric mantle source in the formation of the alkaline Monteregian Province (Quebec)”. Canadian Journal of Earth Sciences 50 (6), 650–666. o. DOI:10.1139/cjes-2012-0145.