Neugebauer Tibor
| Neugebauer Tibor | |
| Született | 1904. május 30.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 1977. január 8. (72 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar[1] |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1928, matematika, fizika) |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (37/2-1-161)[2][3] |
| Tudományos pályafutása | |
| Szakterület | |
| Tudományos fokozat |
|
| Munkahelyek | |
| Eötvös Loránd Tudományegyetem |
|
| Hatással voltak rá | Marx György, Nagy Károly |
Neugebauer Tibor (Budapest, 1904. május 30. – Budapest, 1977. január 8.) magyar Kossuth-díjas elméleti fizikus, matematika–fizika szakos tanár, a fizikai tudományok doktora (1952), az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára. A fő kutatási területe a kvantummechanika atomfizikai, molekulafizikai és szilárdtestfizikai problémákra történő alkalmazása.[4]
Életút
[szerkesztés]Egyetemi tanulmányait a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Itt szerzett diplomát, mint matematika-fizika szakos tanár, 1928-ban.
1930-ban az egyetem Elméleti Fizikai Intézetének egyetemi tanársegédje lett, amely állásában[5] 1940-ig maradt. 1931-ben megvédte bölcsészdoktori értekezését, témavezetője Ortvay Rudolf volt, értekezésének címe: „A Kerr effektus elmélete a hullámmechanika alapján”.[6] 1935-ben habilitált, és a budapesti egyetemen magántanári címet szerzett a kvantummechanika tárgyból.
Tudományos kutatásainak témája ekkor a nemrég kialakult kvantummechanika atomfizikai alkalmazásaival volt kapcsolatos. 1936-ig 16 önálló dolgozata jelent meg, ennek nagy része a Zeitschrift für Physik neves német tudományos lap oldalain. A publikációk témái: a NO molekula-spektroszkópiája,[7] a Kerr-effektus, a kettőstörés kvantummechanikája,[8] a KCl rácsállandója, a HCl-molekula tulajdonságainak kvantummechanikai magyarázata, a polarizációs energia számítása kristályokban.
Különc, nehéz természetű emberként rossz volt a kapcsolata Ortvayval, ezért nem maradhatott az intézetben.[9] 1940-ben a József Nádor Műszaki Egyetem könyvtárában kapott állást. Itt további dolgozatai születtek a kvantummechanika gyakorlati alkalmazásairól. Ekkor kezdett el két olyan témakörrel is foglalkozni, amely a fővonalas fizikától távol esett: egyrészt érdeklődött a gömbvillám problémaköre iránt, másrészt bizonyos biológiai kérdések fizikai értelmezése iránt. A gömbvillám szerkezetében is lényeges szerepet tulajdonított a kvantummechanikai effektusoknak. Elképzelése szerint ezek csökkentik le a teljesen ionizált plazmagömbben a rekombinációt és teszik lehetővé a plazmagömb pár másodperces fennmaradását. A biológiában a vírusok szaporodására próbálta a kvantummechanika eredményeit alkalmazni.[10]
A második világháborút követően 1950-ben, Novobátzky Károly meghívására, az ELTE Elméleti Fizikai Tanszékére került, mint egyetemi docens. Tudományos munkája ugyanebben az évben megkapta a Kossuth-díjat. 1952-ben addigi tudományos munkája alapján, egyszerűsített eljárásban megszerezte a fizikai tudományok doktora fokozatot. 1953-ban egyetemi tanár lett. Ebben a minőségben dolgozott élete végéig. Életében kétszer jelölték akadémikusnak, de a címet nem sikerült megszereznie.
Az egyetemen az elektrodinamika és az optika azon fejezeteinek tanításáért lett felelős, amelyek közvetlenül kapcsolódtak közel két évtizeden át folytatott kutatásaihoz. Ennek a tanári munkának lett az eredménye az új elektrodinamika tankönyv,[11] melyben Novobátzky írta az általános Maxwell-elméletek részt, Neugebauer pedig az anyagszerkezeti és optikai fejezeteket. Ez a mű több kiadást is megért, 1957-ben megjelent német nyelven is, a Deutscher Verlag der Wissenschaften kiadásában. Legfontosabb eredményét, a kétszeres frekvenciájú fényszórást, ami a nemlineáris optika egyik alapvető jelensége, 1959-ben publikálta.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2024. augusztus 29.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/n-ny-76F7D/neugebauer-tibor-770E1/. (Hozzáférés: 1024. február 4.)
- ↑ Nagy Károly (2004). „Neugebauer Tibor (1904-1977)”. Fizikai Szemle 54 (10).
- ↑ Doktori értekezése katalógusi elérhetősége. (Hozzáférés: 2024. február 8.)
- ↑ T. Neugebauer, R . Schmid, D. Farkas und S. Barabás (1930). „Die Gültigkeit der Hill- und Van Vleckschen Intensitätsformeln für die NO- Banden.”. Zeitschrift für Physik 65 (541).
- ↑ Neugerbauer Tibor (1931). „Theorie des Kerreffektes in der Wellenmechanik”. Zeitschrift für Physik 73 (386).
- ↑ https://mta.hu/data/11_Osztaly/Dokumentumok/Fizika_1945-1959_2021_szeptember.pdf. (Hozzáférés: 2024. február 4.)
- ↑ Marx György, Nagy Károly (1977). „Búcsú Neugebauer Tibortól”. Fizikai Szemle 27 (3), 114-115. o.
- ↑ Neugebauer, Tibor, Novobátzky Károly. Elektrodinamika és optika [1951]
